A himnuszról másképpen – A himnusz egy gregorian műfaj, kutatásával a himnológia foglalkozik, ami az egyházzene egyik ága. Az alábbi írásban fennmaradt himnusz egy dicsőítés az ókori Egyiptomból, Kr.e 3000-ből. A Bibliában Pál apostolnál találkozunk először a ’hymnoi’ kifejezéssel, ő a dicséretekre használja.

„Nagy átka az Úr Istennek,
Mikor éneklést szüntet,
Tudtára légyen mindennek,
Hogy ezzel Isten büntet,
Kegyesség meg-vetőket,
Gonoszság követőket.
Azért, Hívek, énekeljünk
Míg arra van időnk s helyünk.”
Ámos 8. v. 3.10

A keleti keresztyénségben hamarabb megtalálható ez a fogalom, mint a nyugatiban. A nyugati keresztyénség első himnuszát Milánó püspöke, Ambriosus írja meg 386-ban… Egyházzenei értelmezésben a himnusz strófákból áll, kötött szótagszámú, istendicsérő vers. A szerzetesrendek terjesztik el. A Benedek-rendi szerzetesek például a liturgiájukban 19 himnuszt alkalmaztak 528-29-ben.

Szent István gobelinben: szövött himnuszok a Kölcsey Központban

A himnuszköltészet ’új hullámában’, a 10. században már nem válnak teljesen közkinccsé egy-egy ország vagy régió saját darabjai. Talán ez az első lépés a nemzeti himnuszok kialakulásának útján. A magyar himnuszköltészet első darabjainak keletkezése is erre az időszakra tehető: István vagy László király himnuszai magyar témához kapcsolódnak.

Íme az István-himnusz:

Mai szöveg:

 Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha országunk istápja!

Hol vagy István király? Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei,

Búval harmatoznak szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,

Nem szünnek iszonyú sírástól szemei.

Virágos kert vala híres Pannónia,

Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.

Kertésze e kertnek István király vala:

Behomályosodott örvendetes napja.

Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,

Hozzád fohászkodunk árva maradékid.

Tekints, István király szomorú hazádra,

Fordítsd szemeidet régi országodra.

Reménységünk vagyon benned s Máriában,

Mint magyar hazánknak hív királynéjában.

Még éltedben minket ennek ajánlottál,

És szent koronáddal együtt feláldoztál.

Eredeti szövegváltozat:

 Áh! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja,

ki voltál valaha Országunk Istápja.

Hol vagy István király? téged Magyar kíván,

Gyászos öltözetben te előtted sírván.

Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei,

búval harmatoznak szomorú mezzej,

lankadnak szüntelen Vitézlő kezej,

nem szünnek iszonyú sírástúl szemej.

Virágos kert vala híres Pannónia,

mely kertet öntöze hiven Szűz MÁRIA.

Kátholika hitnek bő volt szép virágja,

bé homályosodott örvendetes Napja.

Ah! melly nagy változás minden féle Vallás,

már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás,

mint rósát a hivség ugy a Pannoniát

rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát.

Kertésze e kertnek István király vala,

termesztője ennek ő véle meg hala,

Ennek életében élt a Magyar Ország,

ő halála után lett holt eleven ág.

Előtted könyörgünk bús

Magyar fiaid.

     

A reformáció után úgynevezett ’graduálkönyvekben’ gyűjtik össze az anyanyelvre fordított, a liturgiában használatos énekeket. Itt 132 darab graduál-himnusz ismeretes, amikhez kevesebb dallam kapcsolódik. A tömör latin nyelvet próbálják énekelhető, használható, ritmikus szöveggé formálni. 1778-ban Csomasz Tóth Kálmán debreceni énekeskönyvében már az első fejezet csak himnuszokat foglal magában. Régi, ókeresztyén és kora-középkori himnuszok eredetijére támaszkodik forrásként. (Talán ezért is van az, hogy mai napig népszerűek és teltházasak a gregorián koncertek.)

   

Gergely pápa liturgiai éneket diktál a Szentlélek sugallatára – Graduale aboense

A gregorián ének koncentrált, zeneileg letisztult forma, az embereket felüdíti ez az egyszerű, befogadható ének.
Kölcsey Himnusza így nem minden előzmény nélkül való, – de a magyar szívnek és fülnek kedves, – nemzeti imádságunk előhozza bennünk a hazaszeretet érzését. A keresztyén, a magyar kultúra nemzedékről nemzedékre öröklődik, s génjeink legmélyén őrizzük ezt a tudást, szerencsés esetben életre szóló érzelmi útravalót ad… Felemelő tudni, hogy ilyen kulturális örökség birtokosai vagyunk. Jobb emberek leszünk az által, ha saját kultúránkból építkezünk, a zene nyitottabbá tesz más értékek befogadására is.

 

Forrás: www.egyhazzene.himnologia

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Hozzászólások