Öt lépésben… 12.0 Szent Antal-lánc – a Teremtés Könyvétől Van Gogh-ig. A láncolatok egymásba nőnek. Az utolsó láncszem lesz mindig a követekező játék első láncszeme. Az előző forduló utolsó láncszeme a Teremtés Könyve volt.

szent antal-lanc

A mi változatunk a kihívásra.

Teremtés Könyve – édenkert – élet fája – világfa – tejút – csillagos ég – Vincent Van Gogh

Szent Antal-lánc

Teremtés Könyve

1-2. lépés Édenkert – az élet fája

„Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” – Mózes első könyve, 2. fej. 8-9

Limbourg fivérek: Les Très Riches Heures kódex, 15. század

Az Édenkert vagy Paradicsom (más nevein Éden, Paradicsomkert, héber nyelven: גן עדן, Gán-‘Éden) azon vidék neve, ahol a héber Biblia (Ószövetség) elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. A bibliai elbeszélés alapján tágabb értelemben az emberiség elképzelt ősi aranykorát (pl. a görög mitológiában), illetve az embert körülvevő érintetlen természetet is szokás paradicsomi állapotként jellemezni.

Egyes kutatók az édenkert eredeti helyének mai földrajzi elhelyezkedéseként a Perzsa-öböl vízzel elárasztott területét jelölik meg.Több szerző a sumer-akkád szövegek elemzésén elindulva a Biblia kezdeti történeteiről azt bizonyítja, hogy már jóval korábban is ismerték őket.

Rajz a monoszlói templom déli kapujának életfás timpanonjáról, ahol madarak állnak az életfa mellett

3-4. lépés: Világfa – Tejút

Az égig érő fa, vagy életfa nem meseelem, de meséknek is része, önálló mesetípus, sámánisztikus képzet, amely a magyar népmesekincsnek is fontos része, keletről magunkkal hozott örökség. A magyar néphagyomány világfa, tetejetlen fa, életfa néven is ismerik.

A világfa a magyar népi hitvilágnak is fontos része, ágai között van a Nap és a Hold. A hit szerint csak a táltos tudja, merre van, és csak kiválasztott személy mászhat fel rá. A magyar népművészetnek is egyik legismertebb motívuma, például pásztorok szarusótartóit, szarutégelyeit díszíti. Van olyan változata is, amely szerint madár ül a csúcsán.

A világfa a világszerte ismert elképzelés (lásd pl.: Yggdrasil, Ötüken), a napos-holdas képzet azonban az uráli, az altaji és a paleoázsiai népek sajátossága, a samanisztikus világkép része A sámánhit szerint az ősök valamikor régen fent jártak az égben. Ezt a gondolatot őrizheti Tejút szavunk is.

A világfa gyakran a világhegyen áll, gyökerei a pokolba nyúlnak, és ezt a helyet gyakran népesítik be kígyók, békák, férgek. Töve, a középső világ az emberek lakhelye, koronája a felső világ. Gyakran ülnek rajta madarak – sólyom, sas, turul – amelyek a lelkeket is jelképezhetik.

5. lépés csillagos ég – Van Gogh

szent antal-lanc

„Az ősi ember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.” (néprajzi megfigyelés)

Vincent ma úgy dönt, hogy a szabad ég alatt festi meg az éjszakát, s így egy újabb hagyománnyal fordul szembe. Olyan kalapot visel, amelynek a karimájára gyertyákat erősít, hogy a festék színeit felismerje.

Leül a háromlábú kisszékre a szalmával behintett négyszögletű móló parthoz közeli sarkára, felállítja festőállványát, előveszi a vállán átvetett tarisznyájából a festékes dobozokat és ecseteket. Felhelyezi a vásznat, és hosszú percekig csak szoktatja szemét a sötéthez. Tudja jól, hisz több éve figyeli már, hogy június közepe táján már csaknem tizenhat óráig tart a nappal, és mindössze nyolc órás az éjszaka, s napnyugta után a szürkület különböző fázisai következnek.

Előbb „polgári szürkület” jön, amíg a napkorong közepe a lenyugvást követően hat fokra kerül a horizont alá. Ennek végére nem lehet már olvasni sem a szabadban. Majd a „navigációs szürkület” következik akkor, ha a Nap további hat fokot süllyed, azaz tizenkét fokkal kerül a horizont alá. Ilyenkor a fényesebb csillagok, a Sarkcsillag, a Vega már láthatók. Amíg a Nap további hat fokkal mélyebbre jut, a „csillagászati szürkület” során kialakul az egész éjszakára jellemző „csillagláthatóság”.

Vincent előbb egyszínű éjkékre festi a vásznat, vastagon felhordva a festéket. Aztán vár a megfelelő sötétig. Majd egy kis sötétkéket és feketét is belecsíkoz helyenként. Ha mást nem is, de a Göncölszekeret be tudja azonosítani, gondolja. Ebben a pillanatban, mint egy vezényszóra, az öböl több pontján apró őrtüzek gyulladnak. Mint a tűzből pattant szikrák, kigyulladnak az égen az első csillagok, köztük a Sarkcsillaggal. S lám, itt a Göncölszekér.

A Göncölszekér a Nagy Medve része, a rúdja a medve farka. Cirkumpoláris csillagkép. Ha a szekér végén levő két csillagot képzeletben összekötve a szekértől felfele meghosszabbítjuk, és a két csillag közti távolságot ötszörösen felmérjük, akkor épp a Sarkcsillaghoz jutunk el. Ha este megkeressük a Göncölszekeret, akkor azt tapasztaljuk, hogy télen a kerekén, tavasszal a rúdján áll, nyáron pedig a fejünk felett van. A szekér az éjjel folyamán hátrafelé halad.

Göncölnek mindenféle alkalmatossága is megtalálható a szekér körül az égbolton: Göncöl Koszorúja, Göncöl Lánca, Göncöl Szérűje, Göncöl Vágása. A Göncölszekér csillagai időjósok is: ha aprón ragyognak, szép idő várható, de ha nagyra nőnek, akkor az idő rosszra fordul. Vincent hallott egy messzi országból való hagyományt, amely szerint a szekér Szent Péteré. Péter azon ment szénát lopni, de a Csősz (Vega) észrevette, és nem akarta engedni. Erre Péter ijedten elhajtott, de közben elszórta a szénát. Azóta látható az égen az Országútja (Tejút). Jó, hogy eszébe jutott ez a monda, gondolja magában. Lesz a képen széna-szalma is.

Előveszi a gyertyákat, óvatosan felhelyezi a szalmakalapra, és előkerül a festékek közül a sárga minden árnyalata. Durva vonásokkal pillanatok alatt ott az összes fény, mintha egy molyrágta bársonyköpenyen át szeretné a Nap a sugarait átszúrni. A tengeröböl vizének hullámain az őrtüzek tükörképei fénykígyókká válva lassan eltűnnek a mélyben. Majd a szalmával teleszórt mólón e fénykígyók kikúsznak, kiegyenesednek és aranyrudakká lesznek.

Kék és arany, az öröm kompozíciója ez. Egy idős pár jelenik meg az örök szerelem éjjelén, és ünnepélyes pózban várja, hogy Vincent ráfesse őket a móló közepére. Majd a háttérben ringatódzó egyik bárkába ülnek. Talán másnap kihajóznak a pirkadattal a Nap útját követve. Hallatszik a távolból a dal:

„Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz, a ki nem alvó tűz, gyújts éjszakánkba fényt …”.

A FÉNY pedig a sötétséggel vívott ősi harcában megint győzedelmeskedik a nyári napfordulón.

(Gyújts éjzsakánkba fényt: Antalffy Yvette képmeditációja)

Koreai Csillagtérkép

Szent Antal-lánc

Vincent Van Gogh

“A magam részéről semmit sem tudok teljes bizonyossággal, de a csillagok látványa álomra késztet.” – Vincent Van Gogh

Élete

Vincent van Gogh a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, Theodorus van Gogh (1822–1885), református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus (1819–1907) első gyermekeként. Vincent öt testvére – Anna Cornelia (1855–1930), Theodorus (1857–1891), Elisabeth Huberta (1859–1936), Wilhelmine Jacobina (1862–1941), Cornelius Vincent (1867–1900) – közül a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. A családnak szoros kötődése volt a művészethez: három nagybátyja műkereskedelemmel foglalkozott.

Van Gogh tanulmányait egy zunderti falusi iskolában kezdte, majd kilenc hónap után egy nevelőtől sajátította el ismereteit. 1862-ben készültek első rajzai: A falra mászó macska és a Kutya. Középiskolába internátusokba járt, előbb Zevenbergenben, ahol rajzórákat vett, valamint megtanult angolul, franciául és németül, később pedig Tilburgban. 1868-ban otthagyta az internátust, és visszatért szülői házába, Zundertbe. Egy év múlva, csupán 16 évesen beállt a hágai Goupil & Cie Galériába, melynek egyik üzlettársa nagybátyja volt. Hága után Brüsszelben, Londonban és Párizsban dolgozott.

1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Teológiát tanult, és egyházi felettesei a belga Borinege-ba küldték a szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni, olvasni és katekizmusra, beteget ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Ebből az időből származnak első tájképei.

1880 őszén hazatért, és testvére, Theo, valamint unokatestvérének férje, Anton Mauve, az ismert festő biztatására tovább festett. Az édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Itt elvonulva tanulta a festészet hagyományait. Munkái tanulmányok, de nagy akaratról és komoly hivatástudatról vallanak. Ezután az antwerpeni akadémián felfedezte a japán metszeteket, többet le is másolt.

Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt családja és ismerősei megszakították vele a kapcsolatot. 1885-ben meghalt az apja, ezután a családja – Theo kivételével – örökre elzárkózott tőle. Theóval életük folyamán állandóan leveleztek, ebből a levelezésből 650 darab maradt fenn. Ezekből származik a legtöbb információ van Gogh életéről.

1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, aki ekkor a Goupil Galéria párizsi fiókját vezette. Van Gogh beiratkozott Fernand Cormon festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Henri de Toulouse-Lautreckel. Miután Cormon akadémizmusa nem felelt meg nekik, együtt hagyták ott. Theónál – aki szerette és gyűjtötte az impresszionistákat – meglátta Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte. De impresszionista korszaka csak rövid ideig tartott, a saját útját kereste. Úgy gondolta, hogy délen megtalálja a megfelelő fényt és színeket, ezért 1888-ban Arles-ba utazott. Távozásának másik oka az lehetett, hogy szégyellt a testvére pénzén élni, de Párizsban megélni nem tudott.

Provence-ban lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett. Magányosnak érezte magát, ezért megkérte Paul Gauguint, akit Theónál ismert meg, hogy látogassa meg. Gauguin 1888. október 23-án érkezett Arles-ba. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de van Gogh idegei egyre feszültebbek voltak, a megfeszített munka és a nem megfelelő életmód robbanással fenyegetett. Egyre többet veszekedtek, míg 1888. december 23-án az udvaron van Gogh borotvával megtámadta Gauguint, aki elmenekült. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta a bal fülét. Elmegyógyintézetbe került.

A hallucinációk és az epilepsziás rohamok után a nyugalom időszaka következett. 1889. január 7-én elhagyhatta a kórházat. Arles-ban nem érezte jól magát, magányos volt, mindenki őrültnek tartotta. Május 8-án a Saint-Rémy-de-Provence-i szanatóriumba utazott, amelyet július végén hagyott el, hogy Arles-ban maradt holmiját elhozza. Két nappal később idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, tudomásul vette, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.

1890. május 20-án Párizsba utazott Theóhoz, majd két nap múlva tovább az Auvers-sur-Oise-ben lévő szanatóriumba, ahová a műpártoló dr. Paul Gachet hívta meg. Bár az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, júliusban újabb roham tört rá. Július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát. Orvosa azonnal értesítette Theót, aki az utolsó napokat testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.

(forrás: wikipedia)

A cikk forrása: Szent Antal-láncok blog

………………………………………….

A továbbiakban is kíváncsian várjuk az öt lépésben kitalált láncolatokat az új témákhoz is. 

A Szent Antal-lánc játék lényege és szabályok itt olvashatók.

 

Hozzászólások