Ezen a napon született a híres kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista, a Nobel-díjas Gabriel Garcia Marquez. Élete nagy részét Mexikóban és Európában töltötte, jelenleg Mexikóvárosban él. Legismertebb művei felidézésével ünnepeljük születésnapját. Ma 84 éves.


 

Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el.„Angela Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. Pedro Vicario, két bátyja közül a határozottabb egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette. – Na, kislány – mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt. És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni se tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva. – Santiago Nasar – mondta.”

 

 

Szerelem a kolera idején

A regény szülei szerelméről szól, egy nagy, életen át tartó szerelem története. Florentino Ariza fiatalkorában beleszeret a tizennégy éves Fermina Dazába. A lány viszonozza az érzelmeit, és az apai tiltás ellenére levelezésbe kezd a fiúval. Később azonban Fermina Daza váratlanul meggondolja magát, kikosarazza Florentino Arizát, és férjhez megy Juvenal Urbinóhoz, a megbecsült orvoshoz. Florentino Ariza elhatározza, hogy várni fog Fermina Dazára, ha kell, egy életen át. Mikor az orvos idős korában életét veszti, az időközben megöregedett Florentino Ariza újra udvarolni kezd élete szerelmének, és álma végül megvalósul.

 

Száz év magány

A leghíresebb regénye. 1967-ben jelent meg, és 35 nyelven, 30 millió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. A könyv igazi epikus mű, amely egy nagy család sok évtizedes történetét mutatja be. De ez csupán a látszat, valójában sokkal mélyebb jelentéstartalmat hordoz: a műben az emberiség fejlődéstörténete is felfedezhető.

 

Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.” Ezzel a mondattal indítja útjára az író hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig. 1950-ben az akkor huszonhárom éves újságírót, Gabrielt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, hogy eladják a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez.

 

 

A szerelemről és más démonokról

„A hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből. Az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (…) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt. Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek felel meg.

 

 

Egy emberrablás története

Megtörtént eseményt, egy Dél-Amerikában korántsem szokatlan emberrablás történetét beszéli el García Márquez regénye. Hogyan küzdöttek az elraboltak hozzátartozói szeretteik szabadon bocsátásáért; hogyan élte át a környezet a válságos időszakot? “Maruja Pachón és férje, Alberto Villamizar 1993 októberében azt javasolták nekem, hogy írjam meg egy könyvben mindazokat a viszontagságokat, amelyeket Maruja az emberrablók fogságában töltött hat hónap alatt átélt, és azt az elszánt küzdelmet, amelyet Alberto folytatott felesége kiszabadításáért. A könyv első változatából már jó adag elkészült, amikor rájöttünk, hogy Maruja elrablását nem lehet függetleníteni attól a másik kilenc emberrablástól, amelyet ugyanabban az időben követtek el az országban. Valójában nem tíz, egymástól független emberrablás történt – ahogy első látásra gondoltuk -, hanem tíz nagyon jól kiválasztott ember együttes elrablása, amelyet ugyanaz a banda követett el, egy és ugyanazon céllal.

 

Boldog születésnapot!

Weninger Endréné

Hozzászólások