Január 26-án, szombaton délután nem győzték hordani a pótszékeket a Montázs estre érkező vendégeknek, olyan sokan jöttek. Több mint százan voltak kíváncsiak a városban jól ismert nagycsalád életére, mindennapjaira. Mindenki ismert valakit közelebbről a Lázár család tagjai közül, és szeretett volna a többiekről is tudni, együtt látni a famíliát.

Rendhagyó módon indult a rendezvény, semmi nem utalt egy megszokott beszélgetésre. Inkább kulturális műsort sejtetett a látvány. A négy Lázár „fiú” egy családi albumot nézegetett, miközben énekelt egy régi népdalt, amit a nagypapájuk szokott réges-rég dalolni. Az ifjabb Lázár Miklós pedig a gitárját pengette hozzá. Volt egyszer rég…

Ekkor kapcsolódott be a műsorvezető, aki a családi gyökerekről, az ősökről faggatta a testvéreket. Ők lelkesen meséltek a dédnagyapáktól kezdve a nagyszülőkön keresztül a saját szüleikről is. A dédnagyapjuk módos és tekintélyes kecskeméti gazda volt, aki nagy területen gazdálkodott és állatokat tartott. Így eshetett az meg, hogy amikor épült a kecskeméti Városháza, és Székely Bertalan megfestette a freskóit a díszteremben, a Vérszerződés című képre helybéli, kecskeméti gazdák és neves emberek arcvonásait varázsolta. Mindkét dédnagyapa onnan mosolyog le a Lázárokra.

A beszélgetés során kiderült, hogy sok más miatt is büszkék lehetnek őseikre. Amikor mindannyian külön bemutatkoztak, elsősorban saját szüleikről, gyermekkorukról vallottak, illetve büszkén eldicsekedtek családjukkal. Szüleik példája nyomán mindegyikükben megfogalmazódott a nagycsaládos lét igénye, s így lett 2, 3, 4, sőt 5 gyermek is a családjukban. Fontosak számukra a családi összejövetelek, amelyek kisebbfajta lakodalomhoz hasonlítanak, ha mindenki el tud menni.

A beszélgetés közben fotókat vetítettek, amelyek segítségével jobban megismerhettük a családi életüket, és gyermekeiket is. Többen közülük el tudtak jönni a rendezvényre. Már az unokák is képviseltették magukat. Az a vágyuk, hogy minden gyermeküknél több unoka tegye szebbé az életüket idős korukra.

A zene mindegyikük életében fontos szerepet játszik. János hegedül a Lakó Sándor Kamarazenekarban, és énekel a Kecskeméti Fesztiválkórusban. Gyuri a Cantus Nobilis Kórusban énekel bátyjával, Miklóssal együtt. Miklós emellett hegedül a híres Bohém Ragtime Jazz Bandben annak megalakulása óta. István testvérük is tanult valamikor zenét, csellózott, és érdeklik a néphagyományok.

A gyermekek is örökölték a zenéhez való vonzódást. Ifj. Lázár Miklós gitározik, csellózik, énekel. Több formációnak is tagja, így a Kecskeméten már jól ismert Resti Kornél Zenekarnak is. Zenésztársával, Papp Mátéval bemutattak két énekelt verset is.

A beszélgetős műsort két közös szám színesítette még: József Attila megzenésített versét, az Áldalak búval, vigalommal címűt zenélték, énekelték el, később pedig kamarakórussá alakulva előadták a Van három jó barátom kezdetű többszólamú kórusművet. Ezekben ifjabb Lázár János is énekelt.

A hosszúra nyúlt program után nem sietett haza senki, a legtöbben ott maradtak egy agapéra: A család asszonyai pogácsával, süteménnyel és házi gyümölcslevekkel kínálták a vendégeket. Igazán nagyszerű rendezvény volt. Épp, ahogy terveztük!

 

Weninger Endréné

 

Hozzászólások