A Szegedi KKV Csúcstalálkozón az exportképességről esett szó, ezen belül is a KKV (kis- és középvállalkozói) szektor szerepéről a magyar kivitelben.

kkv3

Úgy tűnik, a KKV szektor szereplői között kiemelt nemzetgazdasági jelentősége és megbecsültsége van azoknak, akik exportképes árualapokkal rendelkeznek. Ez a megbecsülés sok kérdésben tetten érhető. A pályázati preferenciákban, a növekedési hitel hozzáférésben és olyan állami intézmények kiemelt ügyféli kapcsolataiban, mint az EXIM Csoport, vagy a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. szolgáltatásai.

A szegedi tanácskozás vezértémája az export volt, de elkerülhetetlenül szóba került a kisvállalati lét más összefüggése is.
A KKV szektor szereplői országosan a GDP 50%-át termelik meg úgy, hogy az összes munkavállaló 75%-a itt kerül foglalkoztatásra. A szektor – sokak csodálkozására – az exportból is kiveszi a részét, nem is elhanyagolható módon, mintegy 27% származik a hazai „kicsiktől”.

A tanácskozáson a vita a körül kezdődött, hogy kit és mivel kell támogatni? A start up-okat, akik esetleg majd ígéretes termékeket hoznak létre (de semmi garancia nincs, hogy erősödve nem állnak odébb), vagy azokat, akik már most exportképes kicsik, és látszik, hogy stabilan a megye gazdaságát erősítik majd? Esetleg a nagyvállalatokat, akik „biztos” hazai beszállítói kört építenek ki, erősítve a gazdaságot? Jó, de mi legyen azokkal a vállalatokkal, akik a fenti kategóriákba nem férnek be?

kkv1

Egyöntetű volt az az álláspont, hogy ezeknek a vállalatoknak azt a részét, amelyik akár indirekt módon is hozzájárul a növekedéshez, támogatni kell. Helytelen és voluntarista az az álláspont, amelyik csak az exportképes KKV szektort erősíti, hiszen ők figyelmen kívül hagyják azt a hatást, hogy egy erős és viszonylag homogén kisvállalati körből kerülhetnek ki a „válogatott játékosok”. A csúcstalálkozó markánsan megfogalmazta: a vállalkozók közötti még szorosabb network-hálózatokra van szükség. Többen egyetértettek abban, hogy a kisvállalatok tájékoztatása még mindig hiányos, a cégek nem ismerik a piacaikat.

A támogatás több síkon egyszerre kell, hogy érvényesüljön.
A mikro vállalkozások esetében – akár kísérletképpen kisebb fókusz csoportban – radikálisan csökkentse az adminisztratív terheket. Ma az a helyzet, hogy a kisvállalatok adminisztratív tennivalói témakörök és adatmennyiség vonatkozásában szinte egybeesnek a nagyokéval. Ennek az a következménye, hogy az egy fő munkaerőre, vagy az egy Ft árbevételre eső adminisztratív teher a KKV szektorban aránytalanul és megalázóan magasabb a nagyvállalati adatoknál.

kkv2

Tegye érdekeltté a nagyvállalatokat és az exportképes nyereséges kicsiket abban, hogy hazai beszállítókat alkalmazzanak. Ez látszólag ellene szól az uniós versenyjognak, de nem a józan észnek. Környezetvédelmi okai is lehetnek annak, ha egy-egy vállalat 50 km-en belülről vásárol. Persze a csúcs nem akar tippeket adni!
A bevezetés hajrájában lévő duális képzésben kapjanak kiemelt szerepet azok a vállalkozások, akiknek a vezetői kiválóak, de cégeik nem tudtak még labdába rúgni, sem beszállítói, sem közvetlen exportőri minőségben. Ők olyan szereplők lehetnek, mint a fociban a nevelő egyesületek, akik kiválasztják, felnevelik a tehetségeket, hogy azután ellentételezés fejében más munkaadóknak adják tovább.

Dr. Lenner Áron Márk belgazdaságért felelős helyettes államtitkár, Magyarország KKV Követe nagy sikerű összefoglalójában részletesen kitért a felvetésekre, szinte kivétel nélkül egyetértett a vállalkozások és az ernyőszervezetek felvetésével. Bepillantást engedett a jogalkotási munka folyamataiba is, és nem hagyott kétséget, hogy a kormány a KKV szektor fejlesztésében érdekelt. Örömmel vette a KKVHÁZ felvetéseit, és arra biztatta ezt a közösséget, hogy javaslataikkal támogassák a minisztérium munkáját.

Hozzászólások