Legyen ez a tömbökben szanaszét szakadó ország
a Te országod,
Fordítsd népünk felé az orcád
mielőtt szertefutnak tehetségesei!
(Pethes Mária)

Amikor Bárkányi Mária levelét megkaptam, azonnal ez a dal jutott eszembe. Mária levélben, egy könyv kíséretében kereste meg a szerkesztőségünket, hogy írjunk a könyvéről recenziót, amely Londonban jelent meg angol nyelven. Kedves Mária, sem irodalomtörténészek, sem esztéták, sem kritikusok nem vagyunk. Egyszerű riporterként vállaltam fel, hogy interjúim által bemutatom a nagyvilágnak a különböző alkotókat, művészembereket és életútjukat. Mesélj tehát életedről, gyermekkorodról, küzdelmeidről és sikereidről! Milyen polgári foglalkozást választottál?

Budapesten 1980-ig számítástechnikai szervezőként dolgoztam. Ezt követően férjem kapott egy FAO-s, mezőgazdasági szaktanácsadói megbízást Nigériában, ahol 10 évet töltöttünk. Az életünk megváltozott. A hatalmas országban szinte állandóan úton voltunk. Gyakran több időt töltöttünk a terepjáróban, mint kadunai otthonunkban. Emlékszem, amikor először Afrika vörös földjére léptem, a budapesti nagyvárosi életem elhalványodott, mert ez a különleges földrész egyszerűen hatalmába kerített, minden negatív és pozitív oldalával együtt, mert valami mindig történt velünk. Újabb és újabb ismereteket szereztünk az ott élő emberek szokásairól, kultúrájukról, problémájukról. Gyakran összeszorult a szívem, hogy az európai ember mennyivel jobb körülmények között él, mint az Afrikában élő igénytelen törzsek, akik szegénységük ellenére mégis tudnak mosolyogni. Az ideszületett emberek talán nem is sejtik azt, hogy milyen mély szakadék van a fejlett országok és Afrika népének életszínvonala között. Mindezeket nehéz papírra vetni, olvasni, tévében vagy filmen látni. Csak az érti meg igazán, aki hosszabb ideig él ezen a csodálatos földrészen, ahol nem lehet elfelejteni a végeláthatatlan szavanna szépségét, a vadállatok félelmetes közelségét. Az ember úgy érzi, mintha az Édenkertben járna. Mintha évezredeket lépett volna vissza az idő végtelen fonalán.

Hosszú utazásaink során bejártuk Nigéria hatalmas területeit. Úttalan utakon küszködtünk a sárral, amíg eljutottunk a Chad-tóig. A Szahara szélén szenvedtünk a melegtől, hunyorogtunk a nap sugaraitól, és egymáson nevettünk, mert a nyitott kocsin keresztül az út pora beborított minket. Fiatalok voltunk és nem titok, hogy kerestük a kalandot, amiben bőven volt részünk  Nigériában, Nigerben, Beninben, Egyiptomban, Észak-Afrika számos országában és nem utolsó sorban Kenyában. A Szahara látványa, a nemzeti parkok csodálatos vadrezervátumai, a Kilimandzsáro látványa elbűvölt engem. A szafarik alatt összekeveredett bennem a kaland és a félelem érzete, amikor egy ócska kocsiban zötykölődtünk a vadállatok birodalmában, a végtelen szavannán.

A mandátum lejárta után Portugáliában, később hosszabb ideig Spanyolországban éltünk, de továbbra is sokat utaztunk, utazunk. Az Afrikában és más országokban szerzett tapasztalataim, élményeim inspiráltak arra, hogy mindhárom könyvem megírjam. Továbbá a sok-sok évig őrizgetett, vezetett naplóm, video felvételeim és a férjem fotói is segítettek abban, hogy az élményeimet könyv/könyvek formájában rögzítsem.

Mikor kezdtél el írni?

Körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtem el írni azért, hogy a legérdekesebb emlékeimet másokkal is megosszam, remélve azt, hogy örömet szerezhetek a Tisztelt Olvasóknak. 

Ha jól tudom, ez a negyedik regényed. Mikor jelent meg a többi? Mindegyik angol nyelven íródott?

Eddig három könyvet írtam.
1.    Az első könyvem 2000-ben jelent meg: „Vihar a szavannán” – Kornétás Kiadó (magyarul). Tartalma: afrikai úti kalandok.
2.    Második könyvem 2007-ben jelent meg: „The magic of Africa” Chipmunkapublishing, London (angolul). Tartalma: Afrika főbb problémáit boncolgatva, férjem képeivel illusztrálva.
3.    Harmadik könyvem 2013 decemberében jelent meg: „A háromarcú nő” (magyarul). A regény tartalma: Egy lány nem mindennapi története, kalandokkal, titkokkal, furcsa véletlenekkel zsúfolt izgalmas élete.   

Hogy történt, hogy Londonban jelentek meg a könyveid? Idehaza nem sikerült kiadót találni?

A „The magic of Africa” c. kéziratomra a Timp Kiadóval szerződtünk, de Spanyolországba való utazásunk miatt nem lett belőle semmi. A Kiadó pénzhiány miatt nem tudta megjelentetni a könyvet. Később a londoni kiadót e-mailen keresztül kerestem meg.   

Önköltségen vagy a kiadó által szponzorálva látott napvilágot a regényed?

A londoni kiadó költségén jelen meg a „The magic of Africa” c. könyvem. A jogdíj nálam maradt. A magyarul megjelent másik két könyvemhez anyagilag hozzá kellett járulnom, ami visszatérült, visszatérítendő. Köztudott dolog, hogy az itthoni kisebb kiadók nem képesek fedezni a kiadással járó összes költséget.

Kérlek, meséld el röviden, miről szól a regényed, milyen korosztálynak ajánlod! Mi a könyv címe? Idehaza megvásárolható-e?

A fiataloktól kezdve az idősebb korosztálynak is nagyon ajánlom. A könyv címe: „A háromarcú nő” 488 oldal, ára: 3200 Ft. A Libri, az Alexandra  könyváruházakban és minden könyvesboltban meg lehet kapni, rendelni (Bookline stb.)

A könyv rövid ismertetése:

Ott kezdődött minden, amikor a teenager bekéredzkedett Vicky kocsijába és a Jaguár követte őket. A két kocsiban ülő személyek nem sejtették azt, hogy sorsuk talán örökre egy láthatatlan szállal összekötődött – idővel jól össze is gabalyodott. Találkozások, szerelem, elválások, érdekfeszítő történések egy fiatal lány körül, akit elrabolnak, majd egy lövés miatt az arca megsérül. Megrázó életszakaszának titkait hosszú ideig kénytelen magába zárni, mindaddig, amíg a lavina elindul. A nem mindennapi történet többnyire Andalúziában és Marrakeshben játszódik. Olvasmányos, cselekménye igen mozgalmas, gazdagítva az emberi tulajdonságok egy-egy elgondolkodtató részletével.

Kedves Mária, tiszta szívből gratulálok! Minden elképzelhető szépet és jót, töretlen alkotókedvet, hosszú boldog életet kívánok neked a magam és a szerkesztőségünk nevében. Reméljük, sokak figyelmét sikerült felhívnunk könyveidre!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. április 18. 

Hozzászólások