Lezsák Sándor könyvének bemutatója
Spangel Péter: Himnusz kívülről, belülről

2012. szeptember 13-án 18.00 órára invitálta közönségét a Nemzeti Fórum Bács-Kiskun Megyei Szervezete és a Kölcsey Kör Kecskeméti Tagozata abból a célból, hogy részt vegyünk egy könyvbemutatón.

Spangel Péter interjúkötete önmagában még nem jelentene különleges eseményt, ha az interjúk nem Lezsák Sándorral készültek volna. Ez valami megnyugtató érzést kelt az emberben, tudni lehet, hogy valami hiteleset, valami biztató és emberséges üzenetet hozott számunkra a vendégünk. S a könyvét kézbe véve a címével is szembesülünk: Himnusz kívülről, belülről. Ünnepélyes, emelkedett, békés szívvel vártuk, milyen mondanivalóval érkezett Lezsák Sándor éppen két héttel az MDF megalakulásának 25. évfordulója előtt Kecskemétre, a Piarista Gimnázium dísztermébe.

Megtudtuk, hogy 2008-ban született meg a Kölcsey Kör ötlete, és Lezsák Sándor volt az ötlet szülőatyja. Célja az volt, hogy felszínre hozza és összefogja a magyarság szellemi erőit, megoldási javaslatokat tegyen a problémák orvoslására és a társadalom elé tárja azokat. Ezek a célok összecsengenek az MDF megalakulásakor megfogalmazott célkitűzésekkel, azokat szeretnék továbbvinni ilyen módon is.

A parlament alelnöke elmondta, hogy mindig kötődött Kecskeméthez, hiszen otthona, Lakitelek nincs messze innen, és sok ismerőse van a városban. Ezt e sorok írója is tanúsíthatja, aki rendhagyó történelemórán láthatta vendégül osztályával együtt évekkel ezelőtt a történelem szakos politikust.

Lezsák Sándor beszélt a Lakiteleki Népfőiskolán zajló munkáról, annak eredményeiről, az ott folyó rendezvényekről, kollégiumokról, és felvázolta a Kárpát-medencei népfőiskolai hálózat tervét. E szerint a jövőben tizennégy új népfőiskola indul a Kárpát-medencében. Ebből hét itthon, a másik hét közül pedig három Erdélyben, kettő a Felvidéken, egy Kárpátalján és egy a Délvidéken. Ezeket a tehetséggondozás központjainak szánják.

Lezsák Sándor beszélt arról is, hogyan született meg a Himnusz kívülről, belülről című interjúkötet. Noha nehezen állt rá, hogy az elmúlt évtizedekről beszéljen Spangel Péter szerzőnek, mert ilyenkor ellenőriznie kell minden nevet és adatot, hogy pontos legyen, mégis felvállalta a közös munkát, hiszen őt is nagyon foglalkoztatják a közelmúlt történései.

A múlt felidésében segítséget jelentenek naplójának feljegyzései, amelyet 1969 óta vezet, azután saját emlékezete, és a róla készült, közel kétezer oldalnyi III/III-as iratanyag. Igaz, ez utóbbit még nem volt lelki ereje teljesen átnézni, miután meglátta, milyen sok közeli – barátnak hitt – ismerőse adott róla jelentést. De a telefonlehallgatások, a besúgói jelentések legalább hűen visszaadják azokat a mondatokat, amelyeket ő már nem tud pontosan felidézni – hangzott fanyar öniróniával.

Visszaemlékezett 1987. szeptember 27-re is, amikor a háza kertjében felállított sátorban megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Ez az esemény egy folyamatnak a része volt, ahol a résztvevők a magyarság esélyeiről, jövőjéről fogalmaztak meg politikai programot. A több mint 180 meghívott között volt Konrád György, Csengey Dénes, Elek István, Lengyel László, Áder János és Csurka István is, valamint Bíró Zoltán, a konzervatív párt első elnöke. Felszólalt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára is, aki jelenlétével szinte legalizálta a gyűlést. A találkozó olyan közösséget hozott össze, amelynek súlya és ereje volt, és látni lehetett, hogy gyakorlati következménye lesz.

“Emlékezni kell, ám nincs mit ünnepelni.” Lezsák Sándor már a húszéves évfordulón is így nyilatkozott. Most sem érzi úgy, hogy maradéktalanul megvalósultak volna a 25 évvel ezelőtti lelkes elgondolások, célok. Szeptember 24-én a Parlamentben napirend előtti felszólalásában kifejezte azt a meggyőződését, hogy a lakiteleki találkozó fordulópontja lett Magyarország 1956 utáni történetének.

Megjegyezte, hogy a fiatal politikusgeneráció, amely még nem lehetett részese ezeknek az eseményeknek, örökségként tekintheti a lakiteleki sátor által szimbolizált magyar történelem szeletét. Ennek kézzel fogható bizonyítékául ajándékozott egy-egy kis darabot a legendás sátorból azoknak, akik jelen voltak annak idején a találkozón, és akik hűek maradtak a lakiteleki nyilatkozathoz. Lezsák Sándor azoknak a képviselőknek is adott belőle, akik tavaly áprilisban megszavazták az új alaptörvényt, hiszen az alaptörvény viszi tovább a 25 évvel ezelőtt megtartott találkozó szellemiségét.

 

Himnusz kívülről, belülről (részlet)

„Este, amikor úgy háromnegyed kilenc tájban az utolsó vendéget is kikísértük, már sötét volt. Ott maradtunk, a feleségem, a három kicsi gyerek meg én. A kezemben tartottam a találkozón készült video- meg magnókazettákat, és hirtelen rádöbbentem, magamra maradtam. Éreztem, olyan történelmi erőtérbe, örvénybe kerültem, amiből nem tudok majd kiszakadni sérülés nélkül, de ezt nekem végig kell csinálnom. Ráadásul éreztem az emberek megszólalásaiból, hogy valami csodálatos dologban van részünk. Eljött Balczó András, a Püski házaspár, ott volt a nemrég elhunyt Makovecz Imre, aztán Sánta Ferenc, Szécsi Margit és még sorolhatnám. Ott volt Csengey Dénes, Cseh Tamás, Kubik Anna művésznő a fiatalok közül. Ez erőt adott, de iszonyú felelősséget is rakott a vállamra.”

 

 

 

S ha valaki szeretné tudni, hogy az interjúkötetnek miért ez a címe, hát olvassa el, és megtudja!

Weninger Endréné

2012. szeptember 27.

Hozzászólások