Háy János könyve igazi hidegzuhany. A mélygarázs több témát ölel fel, szó esik a modern fogyasztói társadalom élhetetlenségéről, a férfi és nő alapvető vágyainak összeférhetetlenségéről, és az alapvetően reménytelen párkapcsolatokról, házasságokról. Hogy a könyv nyomasztó? Nagyon. De nem is szórakoztatni akar. Háy új könyve megmérettetés.

hay_janos1

Három szereplő monológjából épül fel a Mélygarázs. Egy szerelmi háromszögről van szó, először a szerető, majd a férj, végül a feleség meséli el a történetet, ki-ki a saját világa és értelmezései szerint. A férj és feleség kapcsolata x évnyi házasság után kiüresedett, a férfi ezt nem tudja elviselni, így hát talál magának egy szeretőt. Kiderül azonban, hogy a szerető is alapvetően gyerekekre, biztonságra vágyik, mint a felesége. Itt feszül a kötél a férfi és nő érzéseinek, vágyainak ellentéte között, amit a férfi a történetben az elszakadással old meg, mely döntés (a “nem”) számára az egyetlen kiút, a szabadság maga.

Amíg a szerető és a feleség elbeszélésében az érzelmek dominálnak, addig a férj maga a hideg racionalizmus. Monológja kiterjed a modern materialista, fogyasztói társadalom kritikájára, melyben az ember elvesztette biztos támpontjait életéhez, ahol a társadalmi folyamatokat látens politikai és gazdasági érdekek vezénylik, melyek eredményeként hamis és abszurd célok alakultak ki az emberi élettel kapcsolatban, s ahol a sikert kizárólag pénzben mérik.

hayportre

Az éles szemű, de már kissé paranoid férfi a fény nélküli, rideg, önműködő, kamerákkal megfigyelt, erősen szimbolikus mélygarázsban elmélkedik, a dráma kibontakozásának helyszínén. Rámutat az értelmüket vesztett társadalmi konvenciókra, és a párkapcsolatok reménytelenségére. Rámutat továbbá az olvasóra is, mint egy vádlottra, aki bűntárs ennek a szörnyű világnak a fenntartásában, melyben élni vagyunk kénytelenek.

A vád, a kilátástalanság ilyen mértékű adagolása révén az olvasó önmagában egyre hevesebben protestál, vitázik. A mű így provokálja ki belőlünk a figyelmet saját létünkre, és hogy gondolatainkat a problémák megoldására irányítsuk. A könyv önmagában nem kelt jó érzéseket, de mint az úton a fekvőrendőr, felráz, hogy életünk ne értelmetlenül érjen véget.

Bakács János

Hozzászólások