Carlo Collodi Pinocchio – A hangoskönyv időtartama: 4 óra. Felolvassa: Csákányi Eszter. Iván Péter hangoskönyv szerkesztő könyvajánlója.

Könyvajánló ’24/07 – Carlo Collodi Pinocchio - hangoskönyv

Carlo Collodi Pinocchio Hangoskönyv

Pinokkió és kalandjai több mint 150 éve élénken foglalkoztatják nem csupán a gyerekek, de a rendezők, illusztrátorok, koreográfusok és írók képzeletét is. Az elmúlt években született meg számos más feldolgozás mellett Guillermo del Toro egészen eredeti stop motion filmváltozata a műből, a regényíró Fabio Stassi pedig nemrégiben alkotta meg Dzsepettó mester fiktív önéletrajzát. Úgy tűnik, a rosszcsont fabábu igazi „italikum”, az olaszok egyik legjelentősebb kulturális exportcikke.

1881-ben a firenzei Carlo Lorenzini, aki évtizedek óta Collodi álnéven körmölt cikkeket városának lapjaiba a legkülönbözőbb tárgyakban, a „Giornale per i bambini” megbízásából nyolc folytatást írt egy haszontalan fabábu kalandjairól. Valószínűleg csupán azért, hogy rendezze átmeneti kártyaadóságait. Az utolsó epizód végére Pinokkió, azaz Fenyőmag úrfi élettelenül, felakasztva lóg a Nagy Tölgyfán, s Collodi ezzel a maga részéről befejezettnek is tekintette a munkát.

Az újság ifjú olvasóinak fölháborodott levelei hatására azonban továbbírta, s a ma ismert meseregénnyé kerekítette történetét. Egy pinokkiói jellemhiba, a játékszenvedély talaján szökkent tehát szárba az újraegyesített Itália máig legnépszerűbb irodalmi alkotása, melynek a mai napig 247 fordítását ismerjük.

Pedig a fabábu kalandjai nem éppen szívderítőek. Pinokkió folyamatosan éhezik és fázik, gyilkosok elől menekül, felakasztják, zsákba dugják, börtönbe zárják, ütik-verik. Az 1800-as évek embere még enyhe, de módfelett bosszantó betegségnek tekintette a gyermekkort, amin illik hamar túlesni: a szülő, a pedagógus és az irodalmár feladata abban áll, hogy engedelmességre bírja, s egyúttal felkészítse az ifjakat a világban rájuk leselkedő veszélyekre.

A felnőttek hite a horrorisztikus mesék fegyelmező erejében töretlen volt, de az akkoriban igen népszerű gótikus rémhistóriákkal saját idegeiket is szívesen borzolták. A Collodi által teremtett világ ízig-vérig hiteles: a hatalmaskodó zsandárok, korrupt bírák, más kárán hasznot remélő kisemberek, maffiózók és rablógyilkosok ugyanúgy mindennapos szereplői voltak az Ottocento Toszkánájának, mint a krajcárokon tengődő iparosok, akik kínjukban jól bedurrantott tűzhelyen rotyogó fazekat pingálnak alagsori műhelylakásuk penészes falára.

Ilyen kulisszák közt faragtatik ki Pinokkió (az első magyar változat szerint Tuskó Matyi) akit alkotója, Dzsepettó asztalosmester különbözőségük ellenére fiának nevez. A fabábú sok viszontagság után a benne munkáló eredendő rosszaságon s a világ gonoszságán felülkerekedve – nem utolsósorban angyali tündéranyukája és a prófétikus Szóló Tücsök kalauzolásának köszönhetően – végül anyagában is hasonlatossá válik teremtőjéhez.

Ez például a híres Pinokkió-kutató Giacomo Biffi kardinális magyarázata. A fabábu jellemét és kalandjait egyéb teológusok, valamint ezoterikusok, pszicho-analitikusok és szociológusok is próbálták értelmezni, több-kevesebb sikerrel. De voltaképpen miben rejlik a regény sikere 2024-ben? Íme egy bulvárosan megalapozatlan gondolatmenet reggeli kapucsínóm mellől.

Egyfajta olasz férfikarakter, ahogy a Vespa, a pizza vagy a makaróni, az utóbbi évtizedekben Itália jelképévé, logójává vált. Tuskó Matyi nárcisztikus, megbízhatatlan, felületes, alamuszi és hatalmas ripacs, ám faszíve mélyén pozitív és segítőkész alak. Hús-vér hasonmásai most is ott korzóznak Torinó, Róma vagy Palermó utcáin, s komolytalanságukkal éppen ezekben a percekben idézik elő napsütötte hazájuk hetvenhatodik kormányválságát.

Főnöknek, szomszédnak, élettársnak nem őket választanánk, hiszen a közéletben, járványkezelésben vagy magánéletben hozott hebehurgya döntéseikkel több kárt okoznak, mint hasznot, de roppant szórakoztató figyelni handabandázásukat a városban, kétértelmű csetlés-botlásukat a filmvásznon, műbalhéikat a focipályán. No meg Pinokkió átlátszó stiklijeit az időtlen és építő szándéka ellenére valahogy mégsem didaktikus gyerekregény oldalain. De azt hiszem, egy épelméjű nő kétszer is meggondolná, randizik-e vele.

Aki konyít valamelyest az olaszhoz, hallgasson bele Fenyőmag úrfi történetének könyvtárunkban fellelhető kétnyelvű változatába. Collodi szövege pár érdekes tájnyelvi elemtől, „fiorentinizmustól” eltekintve kiválóan érthető, jó néhány fordulata pedig állandó szókapcsolatként tovább él a mai olaszban.

Carlo Collodi Pinocchio Hangoskönyv

Rónay György fordítása meglehetősen szabados, a befejezés pedig igazi filológiai rejtély. Az eredetiben a valódi kisfiúvá változott Pinokkió megkérdi apukáját, mi lett régi énjével. Egy széken meg is pillantja hullamódra összeroskadt, ormótlan famását, s felkiált: – Milyen mókásan is festettem bábuként! De örülök, hogy hús-vér kisgyerekké változtam! – Ettől az epizódtól a jeles fordító megkímélte a magyar ifjúságot. Talán úgy érezte, kár lenne egy ilyen morbid képpel zárni a regényt…

Iván Péter – Könyvajánló ’24/07 – Carlo Collodi Pinocchio – hangoskönyv

Könyvajánló hónapról-hónapra '24/01. - Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi – #verslavina

 

Forrás

 

Hasonló cikkeink