Kerek száz esztendeje, 1922. március 21-én született Bárány Tamás író. Amikor 2004-ben, 82 évesen elhunyt, mintegy hatvan kötetnyi prózát hagyott ránk. Az iskolatárs irodalmár, Szeghalmi Elemér nekrológjában ekképp méltatta Bárány Tamás prózaművészetét, -stílusát:

“… A prózaírói műfaj legváltozatosabb régióit járta meg: invenciója, páratlan műveltsége és kifinomult, árnyalt stílusa révén már első köteteivel fölhívta magára a figyelmet.
Megfigyelőképessége, lényegre utaló karikírozó készsége nemcsak a regény, az esszé és a novella, hanem a paródia műfajában is kiemelkedővé avatta.

Emberi mértéktartása, magától értetődő s nem hivalkodó humanizmusa egész életét beragyogta, Kifinomult stílusérzékével egyetlen nehéz korszakban   ̶ ̶  amelyből bőven részesült a XX. századi ember  ̶  sem lépte át a jó ízlést és az emberbaráti tónust. Finom elmeéllel, klasszikus műveltsége birtokában utolsó lélegzetéig védte a magyar és az európai kultúra ügyét, jövőbeli életben maradását.

Harmonikus alkotói modelljét nem hagyta besározni a kor lehúzó áramlataival, szennyeivel, mindig az emberi élet szebbé és nemesebbé tétele lebegett szeme előtt.

Nem alkudott meg senkivel és semmivel, és nem vált árulóvá egyetlen emberellenes korszakban sem a keresztény-magyar szellemiség iránt. Az ókori keresztény katakombák lakóinak bátorsága, nyílt őszintesége és emberszeretete kísérte végig egész életét. …”

barany tamas

Csigó László felvétele

Bárány Tamás figyelő szemmel járt-kelt a világban. Nemcsak avatott mívese volt az édes anyanyelvnek, hanem meg is írta, ha valami nem tetszett benne néki. Jó ötven éve vetette papírra az “amerikázik” igéről kialakított véleményét. Ebből egy részlet:

“Eltűnődtem nemrégiben az “amerikázni” kifejezés jelentésén. Gyermekkoromban még erősen pejoratív zöngéje volt e fogalomnak: aki a munkán fejét vakarta, a könnyűjét nézte, tahinírozott, arra mondták, hogy amerikázik… Közben változott a világ, s a szótól idestova két-három évtizede elbúcsúztunk. A múltkoriban  ̶ fiam érettségire készült, de egyik este csak ímmel-ámmal forgatta a könyvet  ̶  türelmetlenül ráripakodtam:
-Ne amerikázz!
Tanácstalan arckifejezésén lemérhettem: fogalma sincs, mit is akartam mondani. Lehet, hogy az amerikai munkatempóról mifelénk szállongó hírek után megrovásomat – dicséretnek vélte?”

Most pedig szóljon Bárány Tamás: élőszóban! A vele készült interjúkban tallózunk, és várjuk hiteles válaszát különösen stílus dolgában.

„Az iróniának nem feltétlenül velejárója a derű, sőt olykor nagyon szomorú dolgokkal is … ironizálunk. Én viszont egyszerűen megtisztító, kijózanító erőnek tartom az iróniát. Aki iróniával képes szemlélni a bajt, nem adja át magát bénító mélabújának. Amúgy is életeszményem a latin derű, a francia racionalizmus és világosság. Látom a világ kaotikus vonásait, de nem hiszek a káosznak. A harmóniát, a rendet keresem  ̶  mondják bár, hogy ezek elcsépelt, elérhetetlen eszmék, célok…”

Amikor az általa is olykor művelt „könnyű műfaj”-ról faggatta a riporter, érdekes magyarázattal szolgált Bárány Tamás:

„Közhely, hogy könnyű műfaj nem létezik, hiszen egy ragyogó humoreszket vagy veséig döfő villámtréfát legalább olyan nehéz megírni, mint egy könnyeztető novellát. Itt minden a szerző képességein és a szerzői szándékon … áll vagy bukik. S furcsa, hogy ez a kérdés még mindig nincs nyugvóponton, és időről időre felbukkan Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Heltai Jenő és Karinthy Frigyes birodalmában.”

Az „Így írtok ti” egyik modern folytatása Bárány Tamás „Félszárnyú pegazus” című kötete. Ebben humoros, szatirikus módon tart görbe tükröt a magyar irodalom nagyjai elé: Mikszáthtól a XX. század második fele alkotóiig. Szerzőjük így magyarázza létjogosultságát e munkájának:

„A paródiáknak komoly mondanivalója van: gyerekek, olvassátok el, amit megírtatok! Karinthy nélkül nyilván nem született volna meg ez a könyvem. A műfajt mégiscsak ő találta ki. Karinthy zseniális volt ebben is.”

Tanulságosan fogalmaz Bárány Tamás a mesterség és a művészet kölcsönösségéről is:

„A mesterségbeli tudás és művészi ihlet egymást tételezi föl az alkotás folyamatában. Biztosnak kell lenni a mesterségbeli fogásokban, mert ha nem, azok megoldása elvonja a figyelmet a központi gondolattól. Csak akkor lehet szabadon dolgozni, ha az író úgy érzi, hogy minden mesterségbeli problémát megoldott már a készülő művel kapcsolatban. Nincs rémesebb, mint amikor egy dramaturgiai vagy stílusprobléma miatt le kell állni írás közben. A mesterségbeli tudás az alkotás alfája, ómegája pedig a mondanivaló tisztessége, hogy az olvasó el tudja fogadni az író által képviselt igazságot.”

Végezetül  ̶  szintén egy interjúból  ̶  hallgassuk meg, mit üzen Bárány Tamás a fiatalabb nemzedéknek. Fontos megjegyeznünk, hogy mindezt 2002-ben, 80 évesen fogalmazta meg:

„Nemcsak a művészet világa fordult fel fenekestül, hanem az életvitel egésze. Ezért ne loholjanak a divat után, mert a divat csalóka. Nem érdemes divatrongyokkal teletömni a ruhatárat, hiszen holnapra, de legkésőbb holnaputánra kacattá válnak. Olyasmivel kell megtölteni, ami megőrzi önnön értékét. Az élet igazságos, higgadt bemutatása  ̶  ez lehet az író célja. A nagy  ̶ realista  — irodalom soha nem válik időszerűtlenné.”

Ezen utóbbi mondatát akár önálló aforizmának is tekinthetjük. Sőt akár Bárány Tamás-i szállóigeként el lehet könyvelni. És talán egész életműve művészi krédója épp ezen mondatában foglalható össze. Centenáriumán hisszük: Bárány Tamást túlélik realista és emberközpontú alkotásai. Továbbéltetése rajtunk, olvasóin múlik elsősorban.

 

Holczer József

 

A szerző előző írása

 

Hozzászólások