Rónay László is és mások is Ady egyik legfontosabb előfutárát látják a mindössze 36 esztendőt élt tanárember és filozofikus hajlamú költőben, Komjáthy Jenőben. 125 éve hunyt el: 1895. január 26-án. Életében egyetlen verskötete jelent meg: „A homályból” címmel. A címadó vers a fény felé törést, a magányból a megértettség felé vágyódást fejezi ki. Számos költeményében hirdeti az élet örömeit, az érzékiség adta élvezeteket.

Ami a nyelvét illeti, Komlós Aladárnak adhatunk igazat: „Nyelve elvont és bőbeszédű  ̶  írja róla az irodalmi lexikonban  ̶, mégis költői.” Simon István szerint versei „olykor nyelvileg szikkadtnak látszó”-ak. Mindenesetre: különös, ám a maga korában már modern nyelv és stílus jellemzi Komjáthy Jenőt, aki a több tekintetben rokon vonásokat felmutató Reviczky Gyulának jó barátja volt.

Elsőnek olyan verseit idézzük, amelyeken foghatóan rajta van a filozófus keze nyoma. Természetesen nem nyelvfilozófiai fejtegetések ezek. Szerencsére: érthető, sőt szinte szájbarágó mindegyike. Akár el is indíthatnánk őket a szállóigévé válás útján. Márpedig a szállóigét, miként a szólást, közmondást is, kedvünkre ízlelgetjük, mint afféle nyelvi csemegét.

Ezt is jelenti egyik rövid versének a címe, a Gnóma. Nem is mellesleg még ilyen jelentései is vannak: életbölcsesség, igazság, erkölcsi ítélet…

A szomorú, a bánatos
Virág, kit Isten könnye mos.

A szenvedés, a bú erő,
Az ördögé a heverő.

Az ördögé a jóllakott,
De égbe tör az elhagyott.

Nem üdvözít a bűnöröm:
Az eszmekín lesz dicsköröm.

Vagy itt van például a négysornyi Emléksorok:

Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki!

Ugyanezen vonulatba tartozik a Mi a boldogság? című  ̶  mondhatni:  ̶  litániája is:

Mi a boldogság? Önfelejtés,
Örvény felett mosolygva lejtés.

Mi a boldogság? Nyugalom,
Virágos, enyhe sírhalom.

Mi a boldogság? Szép önösség,
Hideg sugárod, büszke fönnség!

Mi a boldogság? Hatalom,
Gőg a kényúri homlokon.

Mi a boldogság? Röpke mámor
Az élvek légi poharából.

Mi a boldogság? Szerelem,
Mely üdvözít, mert végtelen.

Mi a boldogság? Összehangzat,
Fájdalmak szülte égi magzat.

Mi a boldogság? Győzelem
A kínokon, az életen.

Komjáthy Jenő mellszobra Balassagyarmaton (Fotó: Laluja András – Köztérkép)

Az iménti „összehangzat” zenei kifejezés ugyan, de épp ennek kapcsán említhetjük meg, hogy igen sok Komjáthy-versben találkozunk a leíró nyelvtan által is használt szavakkal: hang, szó, ige, betű, beszéd és még egyebek. Végezetül álljon itt a „Költő vagyok”.

Mindegyik nyolcsoros strófa utolsó sorában elhangzik a „magyar beszéd” kapcsolat, hat különböző jelzőt kapva maga elé. Megemlékezésünk címében az első versszak 7–8. sorát idéztük, kis módosítással. Ám ez nem változtat a lényegen, sőt megerősíti azt, ami a költőről és verseiről valóban elmondható. Vegyük kézbe Komjáthy munkáit is, mert: „Dús szívéből áradt a szép magyar beszéd…”

Költő vagyok

Költő vagyok s magyar:
Kimondom, fönnen érzem én.
Hisz’ nemzetemre vall
Dalom, hatalmas zengzetén.
Kitárom én szívemnek
Dúsgazdag életét
És dús szivembül árad
A szép magyar beszéd.

Költő vagyok. Ki több?
Van-e, ki jobban, szebben él?
Óh van-e szédítőbb
Gyönyör az ihlet kéjinél?
Örvényeidbe látok
Átszellemülve, lét!
És mélyeid’ kizengi
Bűvös magyar beszéd.

Költő vagyok. Ki mer
Repülni versenyt én velem?
Cserélni senkivel
El nem cserélem életem’.
Dalomban töri gátját
Hatalmas árja szét,
S büszkén kel ajkaimról
Lelkes magyar beszéd.

Költő vagyok. Ki lát
Mélyebbre, mint a dal fia?
Megnyílik a világ
S titokzatos harmonia
Zeng akkor ajkaimról
És árad messze szét.
Méltó vagy Istenekhez,
Dicső magyar beszéd!

Költő vagyok. Szívem
A szabadságért lelkesül,
Mert írva, mélyiben:
Éljen az ember emberül!
Ujjongok álmaimban
Bilincset törve szét;
Kitör belőlem akkor
Szilaj magyar beszéd.

Költő vagyok s magyar:
Virága büszke törzsnek én;
Napfényes álmival
Csügg lelkem áldott életén.
Dalomnak minden ember
Megérzi még hevét
S fönnséged elragadja,
Csodás magyar beszéd!

Holczer József

 

(A szerzőnek a Montázsmagazinban megjelent egyik korábbi cikke ITT olvasható.)

 

 

Hozzászólások