„Az idő múltával az emlékekből lassan kipusztul minden keserűség, szomorú hangulat, s csak a jó dolgok maradnak meg.” (Tömörkény István)

Az emlékek, az évfordulók életünk részét képezik. Ha egy szeretett személy már nincs is velünk: a szavai, példamutatása, azok az értékek, amelyek jelenleg is életünk zsinórmértéke lehet, a szeretet, melyet kaptunk tőle, felejthetetlen és kitörölhetetlen az emlékeinkből. Vannak olyan írók, költők, akiknek a művei felüdülést, kellemes kikapcsolódást nyújtanak. Ifjúságunk kalandos képzelete ismét előkerül a régmúltból, ha elolvasunk egy ilyen művet, vagy éppen megnézünk egy filmet, ami az alkotásából készült. Ismerkedjünk hát meg a Brontë nővérek életével és munkásságával!

Emily Jane Brontë (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró szintén ide tartozik. A három Brontë nővér közül a második. Írói álneve Ellis Bell volt. Regénye, az Üvöltő szelek az angol irodalom egyik klasszikusa. Életrajza ITT olvasható:

Üvöltő szelek
Mr. Earnshaw a skót Felföld lápos vidékén rálel egy gyermekre. Megesik a szíve az elhagyott fiún, és hazaviszi a házába, ahol lányával, Cathyvel, és fiával, Hindleyvel él együtt. A talált gyermek, Heathcliff felnőve beleszeret fogadott lánytestvérébe, de a féltékeny Hindley mindenáron tönkre akarja tenni a szerelmüket. Évek múltával Cathy a szomszéd birtokos fiához megy feleségül, Heathcliff pedig rettenetes bosszút esküszik… Harminc éves sem volt még Emily Brontë, amikor megírta a világirodalom legkülönösebb szerelmi regényét. Valóság és látomás, vadság és szelídség – egy romantikus női lélek vallomása a szerelemről és a szenvedélyről.

A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrútítja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.
A halottak minden emléke értékes marad, ha jelentettek valamit számunkra életünkben.
Ha már leromboltad a palotámat, ne építs helyette kunyhót, és ne tetszelegj a könyörületességedben, hogy ezt a hajlékot nyújtod át nekem kárpótlásul.
A zsarnok elnyomja rabszolgáit, és ők mégsem ellene fordulnak, hanem azt tiporják el, akik alattuk állanak.
Becstelenség és erőszak kétélű fegyver: néha súlyosabban sebzi meg a hozzá folyamodót, mint az ellenséget.
Néha megsajnáljuk az olyan embert is, aki még sohasem sajnálta sem magát, sem mást.
(Idézetek a könyvből)

Charlotte Brontë (1816. április 21-1855. március 31.) 1847-ben Londonban kiadott regénye, a Jane Eyre című könyv, mely A lowoodi árva címen is napvilágot látott. A regény, melyet szerzője Currer Bell álnéven jelentetett meg, rögtön hatalmas sikert aratott. Ma a világirodalom egyik legfontosabb regényeként tartják számon. Életéről ITT olvashatunk.

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Főszereplője a koldusszegény árva lány, akit a gonosz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek… A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane révén megismerhetjük a XIX. század Angliáját. Ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesnek mutatkozó társasági életét, azonban mögötte ott van a képmutatás és a könyörtelen önzés is.

Ha becsülik az embert (…), az olyan jó érzés, mintha az ember állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derűs érzések bontakoznak ki.
Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.
Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna.
A gyűlölettel szemben nem az erőszak a leghatékonyabb fegyver, s az is kétséges, hogy a bosszúállás begyógyítja-e az igazságtalanság okozta sebeket. (Idézetek a könyvből)

Anne Brontë (Thornton, 1820. január 17. – Scarborough, 1849. május 28.) angol írónő, a Brontë nővérek legfiatalabbik tagja, írói álnevén Acton Bell. Utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg, nem sokkal bátyja, Branwell, és nővére, Emily halála előtt (1848. szeptember és december). Életrajza ITT olvasható.

A Wildfell asszonya (The Tenant of Wildfell Hall)

A történetet keretbe foglalja első narrátora, Gilbert Markham levele. Markham egy barátjának írt levelében számol be az eseményekről. Elmeséli, hogy a közeli Wildfell Hall birtokot fiatal, titokzatos özvegyasszony bérelte ki. Helen Graham, aki tájképek festéséből tartja el magát és kisfiát, Arthurt, a kezdetektől fogva felkelti a kis közösség kíváncsiságát. Gilbert, aki mindeddig egy helyi lánynak, Eliza Millwardnak udvarolt, egyre inkább vonzódik a titokzatos hölgyhöz. A mű tartalma ITT olvasható bővebben.

Ha van időnk és kedvünk, akkor kicsit visszatérhetünk a Brontë nővérek világába. A műveikből készült filmek ma is elgondolkodtató és kellemes időtöltést jelenthetnek számunkra. A film első része ITT megtekinthető. A második része ITT, a harmadik pedig ITT.

 

 

Lakatos Ilona

 

 

Hozzászólások