125 éve született Déry Tibor – Szinte hihetetlen, hogy idestova 44 éve nincs köztünk. Olvassuk munkáit, sőt középiskolai tananyag a pályája. A 125 esztendeje, 1894. október 18-án született Déry Tiborról érdemes Rónay László bemutató szavait idéznünk:

Európai jelenség. … Műveltsége, nyelvtudása világpolgárrá tette. Otthon érezte magát Franciaországban, Németországban, a Monarchia hagyományait őrző Bécsben; végigpróbálta a naturalizmust, a szürrealizmust, az aktivizmust, aztán realista író lett, hogy öregségében ismét a legmodernebb prózai irányzatok nyűgözzék le. Lázadt a hagyományos erkölcsi rend ellen, de élete végén erkölcsnemesítő és –őrző munkásságot fejtett ki. … Költő volt és prózaíró. Felelősségtől áthatott, kiábrándult, ironikus és cinikus, egyszóval sokféle alakváltozatát ismerjük, s mindegyikben jelentős értékkel gazdagította irodalmunkat. Sokféle stílusirányzattal találkozott, sokféle modort kipróbált…

Rá emlékezve ezen évfordulón, bírjuk szóra őt magát! Úgy is mondhatjuk: Déry Tibor vallomásai a nyelvről, stílusról ̶̶ interjúk tükrében. Jó fél évszázada többek közt így vallott az őt meginterjúvoló Gách Marianne-nak:

… Drámáimban arra törekedtem, hogy olyan stilizált nyelvet teremtsek meg, amely a köznyelv szuggesztiójával hat anélkül, hogy naturalista módon másolná a köznyelvet. Ez nemcsak nyelvi kérdés, hanem a gondolkodás és az érzelem formáját is meghatározza.
…Prózai írásaimban sem úgy beszéltetem figuráimat, ahogy „az életből ellestem”. Ez a gondom, ma azért is vált aktuálissá, mert napjainkban mindinkább közeledik egymáshoz a beszélt és az irodalmi nyelv. … Nem ítéletként, csak ténymegállapításként említem meg, hogy az irodalom azért súrolja már-már a pornográfia határát, mert megformálás helyett naturalista stílus-eszközökkel igyekszik élni. … Én nem félek attól, hogy szexuális kérdésekről beszéljek, de talán nagyobb distanciát vonok a művészi forma és a köznyelv közé. A nyelv az irodalomnak nemcsak eszköze, de célja is.

 

Déry Tibor Réz Pál irodalomtörténésszel

Akadtak beszélgetőtársak/riporterek, akik a Déryre köztudottan jellemző többszörös stílusváltásról is érdeklődtek. Réz Pál például ezt a választ kapta az írótól:

Nem gondolom, hogy bármikor utánoztam volna az irodalmi divatokat, legfeljebb elszenvedtem őket. Kísérleteztem azzal, hogy mi illik az alakomhoz. A különbség csak annyi, hogy időközben megtanultam a mesterségemet, s ma aránylag jobban csinálom meg ezt, amit fiatalkoromban rosszul kezdtem el. Akkor még nem értettem a szakmámat s nem értettem a nyelvet, amelyen írtam. Ma is megesik ez egy-két ifjabb kortársunkkal. De azért máig sem tudom felfogni, hogy a Nyugat, azaz Osvát, miféle esztétikai tévkövetkeztetések alapján talált rám.

Igen érdekes kérdést tett föl Simon István: „Meg lehet-e tanulni a stílust? Meg lehet-e tanulni a nyelvet?” Mire Déry ezt feleli:

… Én azt hiszem, megtanultam. Mert pályám legkezdetén még rosszul tudtam magyarul. Igen, stílust is megtanulhat az ember, ami persze nem annyit tesz, hogy az ember bevágja a Fogarasi-féle nagyszótárt. Hanem tapasztalatainak a gazdagodásával, a világról való ismereteinek a gazdagodásával együtt valószínűleg a szókincse is folyamatosan gyarapszik. Na most, hogy az én eszem mennyire friss még a jövendő változások számára, azt nem tudom megítélni. Egyelőre még úgy látom, hogy azt, ami ma nyelvben elérhető, azt egyelőre még értem, ha nem is helyeslem mindig, sőt!

Tallózzunk tovább ̶̶ most már Déry Tibor írásaiban, eszmélkedő, értekező megnyilatkozásaiból összegyűjtve kis csokornyit:

… A nemzet nyelvében él. … A nyelv az egyetlen szellemi tényező, amelynek anyagi s gyakorlati ereje s szerepe is van; ezért hatalmas, s ezért esendő. … Ne felejtsük el, hogy fogalmakban gondolkodunk, s hogy ezeknek egyetlen megjelenési formája számunkra a szó, a mondat, a nyelv. Minél több szavunk van, minél hajlékonyabb a szófűzésünk, árnyalatosabb a mondatunk, annál pontosabban gondolkodunk, s minél pontosabban gondolkodunk, annál eredményesebben küzdhetünk a létért, azaz kenyerünkért és eszméinkért. …

… A magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozok megrontása, csúffá tevése, elárulása és kisemmizése ellen. Mesterségem szerszáma, tisztának, tündöklőnek és tökéletesnek szeretném látni; gondolataim televénye, gazdag, mély és termékeny legyen. … Nyelvemben hazafias vagyok, s így fűzöm egybe végleteimet. …

… Bár tudnék feleolyan jól, negyedolyan magyarul, mint Arany. Vagy akár csak feleolyan jól, mint Móricz. … Adyt is kalaplevéve irigylem hatalmas nyelvi ösztönéért, Kosztolányit bámulatos gazdagságáért, rendjéért, kézügyességéért. Nekem keservesen meg kellett dolgoznom a magam kevés nyelvtudásáért, és folyamatosan ellenőrizni ma is, jól tudom-e, amit tudok.

… Az írónak a nyelv a hazája. … Volt olyan idő, hogy rosszul éreztem magam idehaza, s meg voltam győződve, idegenben jobb sorom és kedvem lenne. … De hogy 1957-ben … mégsem szöktem ki idegen vendégszeretetbe, …, annak a politikai hűségen felül nyilván első oka volt, hogy hazámban: nyelvemben akartam megmaradni.

Déry Tibor szobra

Végezetül még valamit, mert ez is stílus: írónk egyéni stílusához nagyon is hozzátartozott! Erre utalt megemlékezésünk címe is. Sükösd Mihályt idézem, aki közelebbről is ismerte őt:

Valaha, az idők kezdetén Déry úgy szokta meg, hogy kézzel ̶̶ tollal írjon hosszú regényt és rövid cikket, bármit. Lehetőleg kisalakú vastag, vonalas füzetekbe. Ezt a szokását a későbbiekben is megőrizte. Lehet, hogy tudott gépelni, lehet, hogy nem, én egyetlen gépírásos fogalmazványára nem emlékszem, csupa kézzel írt dokumentumot őrzök tőle. Kemény, szögletes, kiírt betűs keze írása a múló évtizedek során lényegileg változatlan maradt. A munkamódszere sem változott: a füzet mindenkori bal oldalán született az első fogalmazvány, jobb oldalára kerültek a javítások. Nagyszerű öregkorában Déry … vagy írt, vagy attól szenvedett, hogy nem tud írni. …

… Bárhogy is volt: egész életművéért mondunk köszönetet. Déry Tibor olvasóit is, nyelvünket is gazdagította. Érettük fáradozott…

 

Holczer József

 

 

Hozzászólások