2015. március 14-én a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre szép programmal várta a vendégeket. Kökény Éva könyvbemutatójára érkeztek az érdeklődők. Papp Ferenc megzenésítette Éva két rövid versét és gitárkíséretével elő is adta azt. Szép ráhangolódás volt a témára.  

 

kokeny16

 

Évit sokan ismerjük, de talán mégsem eléggé jól. Tudjuk, hogy Kecskeméten született, itt járt iskolába. A Közgazdasági Technikum elvégzése után a Megyei Földhivatalnál dolgozott. Szereti a verseket, a zenét. Mit kell tudnunk még rólad, a családodról, hogy teljesebb legyen a kép?

Egész életem Kecskeméthez kötődik. Itt születtem, iskoláimat is itt jártam, a munkám ide kötött, s itt neveltem fel a két fiamat. 2005 óta nyugdíjasként élek, négy unoka boldog nagymamája vagyok. A szépre-jóra való érzékenységemet egy szeretetteljes melegségben eltöltött gyerekkorból hoztam magammal. Jó helyre pottyantott a gólya, mert szüleim nagy örömére három fiú mellett egyetlen kislányukként születtem. Ők egyszerű, de a világ dolgaiban tájékozott, nyíltszívű, dolgos, vallásos emberek voltak. Édesanyám előbb – ahogyan akkor mondták – háztartásbeliként velünk volt otthon, később kiskereskedő lett, édesapám pedig cipész szakmunkásként gyárban dolgozott.

Zene és csend csodája

Mint úrfelmutatás előtti
áhítatban
a természet sejtelmes csendjében
sziklát formáló vízcseppek
hangját hallgatom
a Baradla-barlang kőoltárának
csillogó kristály-csipkéi
közt
mikor szférák zenéje zendül
igézőn
betöltve a teret
gyógyítva lelkeket
a hegy gyomrában
hol az idő amúgy
oly időtlen halad
s ahol ember oly
kicsinynek érzed magad
angyalok könnyéből
épült palotában

Milyen szerepe volt életedben a könyveknek és a zenének? Te magad tanultál játszani valamilyen hangszeren? Más művészeti ágban tevékenykedtél? Hiszen sok versedből kitűnik a zenei, képzőművészeti inspiráció.

Az olvasás és zenehallgatás igényét is a gyerekkoromból hoztam magammal. A könyvekhez, a versekhez, a zenéhez mindig különleges kapcsolat fűzött. Édesapám sokat olvasott, nálunk mindenfelé az akkor divatos olcsókönyvtár sorozat könyvei hevertek. Egészen kislány koromban adta kezembe a Quo vadis? című könyvet, amely felkeltette az érdeklődésemet előbb a római császárkor, majd másfajta történelmi korok iránt is, így megszerettette velem az olvasást. Ha öröm vagy bánat ért, a könyv mindig kéznél volt. Édesapám imádta a zenét is, olyan igazi nótás kedvű ember volt, de a híres olasz tenoráriákat is szívesen hallgatta. Emlékszem, otthon mindig szólt a rádió. Ő maga is szépen énekelt, zengett a ház a hangjától, de a templom is, ha Ő énekelt a Barátok Templomában a kántor (Kékesi János) mellett a déli „szagos misén”.

 

kokeny3

 

Néhány évig zongoráztam, de valamiért nem szerettem az órákra járni. Talán mert nem tudtam megfelelően felkészülni, nekünk ugyanis nem volt zongoránk. Ma már bánom, hogy abbahagytam. Tízévesen inkább balettozni szerettem volna, viszont akkor már „túlkoros” lévén nem vettek fel. Helyette a Hírös Együttes modern tagozatába jártam, ahol megismerhettem a táncversenyek izgalmát. Ezek az élmények kárpótoltak az elszalasztott lehetőségekért. Ugyanebben az időben, – már nagylányként -, a Piaristáknál Szennai Sándor atya kórusában, felnőttek között énekeltem.

A régi kedves

Én ugyanaz maradtam
sok éve már hogy hangod
hallottam hiányod sem fáj
sok átsírt éjszakám
alkonyba fúlt nappalok után
széttört világom
összeraktam
elengedtelek
levettem
gúnyáját szorító
szomorúságnak
s most itt vagy megint –
mert bennem élsz tovább
segíts nekem Isten
én ugyanaz maradtam.

 

kokeny22

Papp Ferenc Éva megzenésített verseit mutatja be

Mikor és hogyan született meg az első versed? Mennyi idő telt el az első versektől az első köteted, a SZÍVHANG megjelenéséig? Ki segített ebben?

Vártam nagyon, hogy 41 év munkában eltöltött év után pihenhessek. A fiaim már önálló életüket élték (egyikük orvosként, a másik jogászként dolgozik), s időnként nagymamai feladatokat is ellátok. Nyugdíjasként mégis légüres térben éreztem magam, hiányzott valamiféle közösség, kapaszkodókra volt szükségem, tartoznom kellett valahová. Elkezdtem zenés és irodalmi klubokba, koncertekre, irodalmi rendezvényekre járni.

Hogyan született az első versem? Úgy 2010 elején először egy eszperente verses-levelet szerkesztettem, mert erre kerekedett kedvem, s a levél címzettje – egy kedves jóbarát – biztatott, buzdított, hogy érdemes próbálkoznom az írással.
Egy alkalommal, zenehallgatás közben történt, hogy annyira elkalandoztak a gondolataim – vissza a messzi múltba – hogy hatására elfelejtettnek hitt emlékek törtek rám. A gondolatok szavakká formálódtak bennem, és azon kaptam magam, hogy írok. A múltbeli dolgokról, átélt élményekről, a fájdalmaimról. Az írás tartalommal töltötte meg a múló időt.

 

kokeny21

Gyöngyösi Szabó Katalin verset mond

Gyűltek az írások, a versek, írásra és kiadásra buzdított a családom, a barátaim és festőművész barátnőm is, aki – mint utóbb kiderült – már közben és titokban grafikákat készített a neki leginkább tetsző verseimhez. Turai G. Kamil esztéta, a régi kedves ismerős szintén kiadásra érdemesnek találta az írásokat olyannyira, hogy kérésemre a kötethez ajánló sorokat is írt. Buzdítására nemcsak a versek, hanem a két nagyobb terjedelmű novellám is belekerült a Szívhang c. kötetembe, amely 2012-ben magánkiadásban látott napvilágot.

Magány

nem mindig fáj
csak ha éjszaka felébredsz
érzed hogy fáj
nem mindig félsz
csak ha éjszaka feleszmélsz
érzed hogy félsz
nem mindig rossz
csak ha utcán tömegben
vagy barátok közt
rád tör a magány
érzed hogy rossz
nem mindig hiányzik
csak ha lelked zugait
élmény járja át
mit nincs kivel megosztani
akkor hiányzik valaki
akkor érzed hogy fáj
akkor érzed hogy félsz
akkor rossz a magány

Milyen irodalmi körökhöz csatlakoztál? Hol jelentek meg eddig a verseid?

A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének és az Otthon Kávéházban működő Irodalmi Kávéháznak 2012 óta tagja vagyok. Ez utóbbi helyen gyakorta szerepelek versmondással.
Antalfy István biztatására küldtem a verseimből Dr.Györgypál Katalinnak, a budapesti Kláris irodalmi-kulturális folyóirat főszerkesztőjének, ahol két éve jelennek meg verseim, prózáim. (2014 áprilisában a „Kláris-nívódíj II. fokozatát kaptam költői munkásságomért.)

 

kokeny09

Szeli Sára verset mond

A 2013-2014. évi Kláris antológiákban, a Montázsmagazin Lelkünk ünnepnapjai (2014) antológiában, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre által 2014-ben kiadott Üzen a Homok c. antológiában, valamint a szintén 2014. évben a budapesti Éden Művészeti Hálózat által kiadott Vers-esszenciák c. antológiában szerepelek verseimmel. 2014-ben a Krúdy irodalmi kör néhány rendezvényén – két esetben versmondással is – részt vettem., és az idei tavaszon kapom meg a Krúdy tagsági igazolványt, májusban pedig a lehetőséget a könyveimmel való bemutatkozásra.

Szívhang

Még él, mert érez,
még él, mert fáj,
még él, mert emlékezik,
még él, mert hallod a hangját –
ez még nem szívhalál.

Majd ha már minden mindegy,
majd ha már nem érez semmit,
majd ha már emléke sincsen,
majd ha elnémul a hangja:
az lesz a szívhalál.

Mindkét köteted nagyon szép, finom kivitelezésű, tetszik a szemnek. A cím is magával ragadó: Szívhang, csepp(kő)szív… Elmondanád a cím(ek) keletkezésének a titkát?

A kötetek borítója és a verseket díszítő valamennyi grafika B.Jánosi Gyöngyi, jászberényi festőművész keze munkáját dicséri. Mindkét kötetemre úgy tekintek, mintha gyermekeim lennének: a kék – a fiú, a rózsaszín: a lány. Ami a címadást illeti: nem volt könnyű eldönteni, s azt sem, mi is kerüljön a borítóra. A Szívhang esetében egyik unokám választott négy lehetséges cím közül, s mivel  a verseim az érzéseimből születtek, s a hasonló című versem is nagyon a szívemből fakadt – a Szívhang mellett döntöttünk.

 

kokeny15

A második kötet esetében a címválasztás – csepp(kő)szív –  talán némi magyarázatra szorul. Sok minden benne van ebben a szóban: a csepp nekem jelentheti azt, hogy az ember milyen aprócska az Univerzumhoz képest. Jelentheti azt a hangot, amit az esőcseppek adnak, mintegy zenét komponálnak az ablakpárkányomon. Vagy azt a sejtelmes csepegő hangot, amit egy cseppkőbarlangban hallani. Már el is érkeztünk a kőhöz. Titokzatos dolog a természet csodás képződménye, amit a karsztvizek teremtenek, az idők során cseppkővé formálnak! Éppen úgy, ahogyan az életünk is formálódik a vidám és szomorú események hatására, hol lágyítva, hol keményítve a szívet. Hát, valahogy így gondoltam ezt a kicsit formabontó címet. (Ez esetben egy másik unokám választhatott két címlapra kiválasztott grafika közül.)

csepp(kő)szív  

egymásra rakódnak
színek és az évek
árnyak és a fények
régmúltat idéznek

mint barlangok mélyén
a karsztvíz a követ
feltörő emlékek
cseppenként alakítják
hol lágyítva
hol keményítve a szívet
(…s cseppköveken csillan
emlékek fényfüzére)

A versek zömére jellemző a szabadvers forma, kevesebb a rímes. Mi ennek az oka? Hogyan születik egy-egy versed?

Nem feltétlenül kell hozzá tömény katarzis, néha elég egy varázslatos parányi pillanat, hogy szülessen egy leírásra méltó gondolat. Van, hogy hajnali ébredéskor jön az ihletett pillanat, vagy utcán, séta közben. (Esetleg meglátok egy kis galambot a szökőkút permetében fürödni, vagy látom a gyertya oldalán lecsorgó viaszt, mintha a bánat könnye csorogna rajta.) Feljegyzem a gondolatot, hogy el ne illanjon.

 

kokeny14

 

Vannak rímes verseim is, de valóban, leginkább szabadversben tudom magamat kifejezni, mint ahogyan a zenész improvizál. Történik bennem vagy körülöttem valami, és köré szövöm a gondolataimat. Van úgy, hogy gondolkodnom sem kell rajta, mint a gyöngyök, felfűződnek. Mintha valaki fentről súgna… Kicsit dédelgetem úgy, ahogyan megszületett, aztán vissza- visszatérek a késznek hitt íráshoz. Ha szükségét érzem, alakítgatok, csiszolgatok rajta.

Ahogyan a szívem súgja

Lelkemből jön, szívem súgja –
így enyém a gondolat;

Tükör által homályosan
nézem önnönmagamat –

ha palléroznám – nem én lennék!
Jöjjön szabadon a gondolat!

Repülni és szállni vágyok,
nem korlátot és rácsokat!

Formálhatom költő-módra
faragva a rímeket –

(az őz – ha megsimítod –
lélegzete bennreked).

Kalitka és ketrec nélkül,
ahogyan a szívem súgja –

széllel száll a képzelet!
Csak így szabad, csak így lehet!

Múzsámnak és Istenemnek
köszönöm az ihletet!

Mindig rácsodálkozom a haiku formában megírt icipici remekléseidre. Miért kedveled ezt a formát? Mitől izgalmas?

Először Kosztolányi versfordításai között találkoztam ezzel a különleges versformával, aztán Fodor Ákos és Weöres Sándor gyöngyszemeit, haiku-szerű verseit olvasva szerettem meg. A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, három soros, 5-7-5 szótagból álló, nem feltétlenül rímes, nem könnyű versforma! Tizenhét szótagban kell egy szemlélődés vagy meditálás után megfogalmazni, láttatni, megértetni valamit, esetleg átadni egy életérzést. Mind a két kötetemben 20-20 haiku szerepel.

A lélek érintése

megérintettél
játszottál egy dallamot
lelkem húrjain

Harmat és könny

harmatos virág
mit kora reggel téptem
vagy én könnyezem

Kötéltánc

két semmi között
kifeszített kötélen
egyensúlyozok

Haiku kánikulában

fürdik a galamb
szökőkút hűs vizében
édeni permet

Pitypang

úgy szórj szerteszét
mintha pitypangra fújnál
ha elhívsz uram

Milyen gyakran születnek verseid? Tervezed újabb kötet kiadását? Milyen terveid vannak a költészet terén?

Nem írok gyakran, mert ahhoz valamiféle kegyelmi lét (ihlet) szükséges, és hát az életünk minden órája, napja nem feltétlenül ilyen állapotban telik. Ha valami nagy szomorúság ér, fájdalommal szakadnak ki belőlem a gondolatok, ha meg öröm, természetesen a versben is repülök!

 

kokeny18

Antalfy István költő, a Kultúra Lovagja

Igen, gyűlnek már a versek, talán lesz még harmadik kötet, ha ebben az évben még nem is tervezem. Kis családi segítség is kell majd a kiadáshoz. Az elsőt teljes egészében a magam erejéből hoztam létre, a másodiknak a költségeit a kisebb fiam állta (aki amellett, hogy jogászként dolgozik, történelmi vonatkozású könyvek írásával is foglalkozik) – és van egy ígéret a harmadik kötethez a nagyfiamtól is, akinek már eddig is sok közös koncertélményt is köszönhetek.

A második kötet előszavát Antalfy István Pilinszky-díjas költő, a Magyar Kultúra Lovagja írta. Ebből az előszóból idézett több részletet is a hallgatóság számára. A verseket elmondta Bottyán Szeli Sára és Gyöngyösi Szabó Katalin. Köszönet érte.

Hálaének Húsvétkor

Látlak a felhőkben, fákban,
hangod hallom madarak dalában.

Látlak tavaszi rügyfakadásban,
hangod hallom esőkopogásban.

Látlak égen fénylő szivárványban,
hangod hallom tavaszi záporban.

Örömben-bánatban hozzád száll imám,
dalom és versem neked zengi hálám!

 

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások