Király Lajos író, költő, műfordító 1947-ben született Nagykanizsán. Első költői sikerei tovább sokasodtak, mostanra 30 kiadott verses kötettel büszkélkedhet, és 140 megjelenéssel antológiákban, évkönyvekben, könyvekben. 30 könyvet szerkesztett vagy lektorált. 1991 óta az Óbudán működő Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja.

A Türelem című kötet versei különös és fájdalmas életkörülmények között születtek. Vagy mindezek következményei, utóhatásai. Látlelet egy betegségekkel tűzdelt korszakról, annak versekben való dokumentálása. Babits Mihály a gégerákról írt, Karinthy Frigyes utazott a koponyája körül, Király Lajosnak pedig kivették a fél tüdejét, majd nem sokkal ezután sztrókot kapott. Ezeket túlélve úgy érezte, hogy dokumentálnia kell életének e nehéz szakaszát.

Mindenhez türelem kellett, amit átélt e nyolc hónap alatt. Ám Király Lajos makacs ember, rajta nem fog ki a betegség. Így aztán türelmes volt, de küzdött. Türelmesen küzdött. Amikor nem tudta sem a karját mozdítani, sem beszélni nem bírt, akkor magában memorizálta a versfoszlányokat, illesztett hozzájuk rímeket. Később már, amikor megtanult újra enni, inni, beszélni (logopédus segítségével!), majd járni, és ekkor már könnyebben ment a versírás is.

Türelem a lelkemben hatalmas érdem,
enélkül nincs gyógyulás és egészség: –
sok fájdalmat, bajt és szenvedést elviseltem,
csak olykor billent meg lelkemben a kétség.

Leperegtek hosszú napok és éjszakák,
a fájdalmas valóságot elviseltem: –
csak abban hittem, hogy élni kell tovább is,
és nem a jelen bajain keseregnem!

(Budakeszi, Korányi Kórház, 2019. január 13.)

A kórházban fekve súlyos betegen Lajos igyekezett másra is gondolni, nem csak a betegségére. Figyelte a természet változásait, a kintről jövő madárdalt, és ez reményt adott neki a gyógyuláshoz.

És ekkor egy csíz éles hangon
elkezdte szerelmes énekét: –
zengett az erdő, zsongó szívvel
hirdette az élet értelmét!

(2019. január 17.)

Bámulatos szóképpel, hasonlattal mutatja be egyik versében, milyen volt, amikor sztrókot kapott, és magatehetetlenné vált. Vajon kinek jutna még rajta kívül eszébe, hogy így dokumentálja a vele történteket?

A kezem béna rózsa volt

A kezem béna rózsa volt,
az ujjszirmok összezárva,
nem mozdult meg egy ujjam sem: –
s nem gondoltam zsibbadásra. …

(Budapest, 2019. február 20. 16.30)

Nagy megpróbáltatás volt számára, hogy sem beszélni, sem írni nem tudott egy ideig, csak magában tudta a gondolatait megformálni. Ekkor előjöttek az emlékek, melyek segítettek átvészelni a néma időszakot, mert megelevenedett körülötte a múlt, és segített gyógyulni.

Az ágyban fekve nézed, mi vesz körül,
mi minden van körötted tornyosulva.
Minden tárgyban, képben ezernyi emlék
ragaszkodik hozzád szelíden bújva.

Több évtizednyi emlék némán pihen,
ám ha nézed, akkor felelevenül: –
emlékek hatalmas tárházából
egy szempillantásra előkerül.

(Budapest, 2019. március 8.)

Nagyon vágyott bicskei telkük és az ott lakó cicáik után. Sokat gondolt rájuk, vajon hogy viselik a gazdátlanságot. Végül aztán lett annyi ereje, hogy felesége kocsival kivitte a házikójukhoz, és találkozhattak kedves cicáikkal. Lajos márciusra lett úgy megerősödött, hogy a Zila Kávéházban az Anekdoták című kötetének bemutatóján részt vegyen. Nem akart a betegségéről beszélni, inkább vidám köntösbe öltözött, és hallgatóságát is örömre hívta. Pedig még ekkor is nagyon beteg volt, és nehezen tudott beszélni. De az élni akarása segített neki.


Egy vidám élet hangulatát
kapták az esten ajándékul, –
egy pillanatra elfeledték: –
a lelkemben most milyen harc dúl!

(Budapest, 2019. március 28.)

A kötet verseinek nyelvezete egyszerű, kevés a szókép, az izgalmas szófordulat. Ezt nem is lehet csodálni, hiszen a kórházban született alkotások „fejben” készültek, memorizálta őket a szerző. Később is inkább a betegség és a vele kapcsolatos érzések, élmények dokumentálása volt a cél, vagy inkább erre futotta erejéből. Talán ez (is) tartotta életben. Az alkotás vágya. Hiszen egész életében ezt tette. És még valami: Ahogy ő építette fel a verseit a semmiből, úgy segítették összerakni őt magát – testét és lelkét – egy egésszé az orvosok, a családja, a logopédus, a barátok. A szeretet. Végtelenül hálás a feleségének, hogy végig mellette állt, és mindenben segített. Így köszöni ezt meg:


Áldott legyél az asszonyok között!
A neved legyen áldott, –
Erzsikém! Hűséges feleségem! –
Áldott légy mindörökre!

(Budapest, 2019. július 22.)

 

Kedves Lajos! További gyógyulást és sok szép alkotást kívánok neked!

Weninger Endréné

 

 

Hozzászólások