Kazinczy 260 – A NAGY TITOK
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

Ugye milyen ismerősek ezek a sorok? Kazinczy Ferenc író, költő, a korabeli magyar irodalom és a nyelvújítás vezéralakja, az MTA rendes tagja 260 éve született.

A Bihar megyei Érsemjénben jött világra 1759-ben, nemesi családban. Sárospatakon végezte, filozófiát, jogot, teológiát hallgatott. Joggyakornokként dolgozott Kassán, Eperjesen és Pesten 1779–1784 közt. Pesti tartózkodása idején jozefinista volt. Itt ismerkedett meg Ráday Gedeonnal, akitől a rímes időmértékes (nyugat-európai) verselés szabályait tanulta meg. 1784-ben a miskolci szabadkőműves páholy tagja lett Orpheus álnéven. 1786–ban hivatalt vállalt Kassán, tíz északkeleti vármegye iskoláinak felügyelője volt, s szolgálta II. József felvilágosult iskolapolitikáját.

1788-ban Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal közösen megindította az első magyar folyóiratot, a Magyar Museumot, de már a nyitó cikk körül viták keletkeztek Kazinczy és Batsányi közt. Kazinczy végül kivált a laptól, és két év múlva önálló lapot szervezett Orpheus címen, mely 1790–91-ben mindössze nyolc számot élt meg. A nyelvújítási harcot Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) c. értekezése zárta le az új irány sikerével.

1794-ben belépett a Martinovics által szervezett Reformátorok Titkos Társasága nevű titkos szabadkőműves páholyba. Még ebben az évben letartóztatták, a jakobinusok perében először halálra és jószágvesztésre, majd bizonytalan idejű várfogságra ítélték. Hat és fél évig raboskodott (2387 nap) Spielberg, Kufstein majd Munkács börtöneiben. A fogság éveiben tanult, írt és fordított. 1801 júniusában szabadult. Ezt az időt később Fogságom naplója címmel örökítette meg (csak halála után száz évvel jelent meg).

Kazinczyné Török Sophie

1804-ben feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb Török Sophie-t, és Bányácskára költöztek, melyet Széphalomnak nevezett el. Fő törekvése a magyar nyelv megújítása volt.

A következő évtizedekben Bányácskából valóban Széphalom lett, a magyar szellemi élet fellegvára, a korabeli művészeti, irodalmi élet központja. Kazinczy börtönévei alatt a klasszicizmus híve, Goethe követője lett, de fő törekvése továbbra is a magyar nyelv megújítása, gazdagítása, a költői stílus fejlesztése maradt, erőteljes harcot indított a provincializmus ellen.

A széphalmi mester abaúji és zempléni kötődése ismert. Zemplén megye levéltárosa lett napi tíz garas fizetéssel. 1828-ban Pestre utazott az Akadémia előkészítése ügyében, de nem kapta meg a titkári állást. 1830-ban az Akadémia tagjává választották. Anyagilag szinte teljesen tönkrement a családját sújtó állandó pereskedésben.

Utolsó éveiben írt emlékiratai – Pályám emlékezete, az Útja Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra(1831) – máig élvezetes olvasmányok. 1831-ben a felvidéki kolerajárvány egyik áldozataként halt meg. Széphalmi házának kertjében temették el.

Emlékét őrzi a Magyar Nyelv Múzeuma Széphalmon. Ezt olvashatjuk a Múzeum Facebook oldalán:

„Széphalom, nyelvújítás, szép magyar nyelv. Ezeket a kifejezéseket hallva mindannyian egy személyre gondolunk. 260 éve született Kazinczy Ferenc író, költő, nyelvújító, aki 25 éven keresztül élt Széphalmon, s irányította az irodalmi életet, segítette az önálló, független szépirodalom kialakulását.
A kerek évforduló alkalmából, kérjük, tekintsék meg a 2019. október 18-án, az Édes anyanyelvünk verseny országos döntőjén, Széphalmon, A Magyar Nyelv Múzeumában levetített, Vojtkó Ferenc által rendezett, „Jót ’s jól!” Kazinczy Ferenc emlékezete című életrajzi filmet.”

Ha adódik rá lehetőség, tegyék ezt Önök is!
Négyesy László így írt róla könyvében:

„Művészlélek, költői, írói szellem, neki írni kell s még inkább irodalmi életet teremtenie; alkot is személyesen, de még inkább működtet, szervez, irányít, kormányoz. Inkább író, mint költő, s abban, amit ír, több a szellem, mint a költészet; viszont költői érzése és ízlése nagyobb, mint alkotó ereje; de legnagyobb izgató, terjesztő, munkáltató képessége. Az ősök kormányzó erélye az ő személyében irodalmi agitátori tehetséggé alakult át, mert tevékenységének eszköze és tárgya a nyelv, tere az irodalom volt.”

A nyelvújító mozgalom főleg a szókincs bővítésére törekedett. Több ezer új szó került be az élő nyelvbe. A nyelvújítók közkinccsé tették az elszigetelt nyelvjárási területek sok szavát. Rengeteg új szót alkottak. Idegen szavakat is meghonosítottak. A népnyelvből gyűjtött és közkinccsé tett szavakból: betyár, burgonya, hullám, hús, kandalló, róna, szobor, zamat. Szóösszetétellel alkotott szavak: folyóirat, helyesírás, rendőr, jellemrajz. Rövidítéssel alkotott szavak: árny, bók, mámor, cím, ipar. Természetesen ez csak egy kis töredék, „anyanyelvi kóstoló”.

Kazinczyra gondolva a mindennapos és ösztönös nyelvhasználatkor is ápolhatjuk szép, kifejező anyanyelvünket, ha kerüljük a „nem szalonképes” kifejezéseket, a pontatlanságot, s ügyelünk a nyelvhelyességi szabályokra. Olvasással bővíthetjük saját szókészletünket, s karbantartjuk vele nyelvi ismereteinket. Ez esetben máris eleget tettünk Kazinczy felhívásának: JÓT S JÓL!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások