Mo Jen (Mo Yan) kínai írónak ítélte oda a 2012. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia csütörtökön Stockholmban.

Mo Jen Nobel-díja nem meglepetés, a kínai író a legfőbb várományosok között szerepelt.
A svéd királyi akadémiához tartozó Svéd Akadémia indoklása szerint Mo Jen egy sajátos műfaj, a “hallucinatorikus realizmus” révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent. Az író egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet – fűzte hozzá indoklásában a bizottság.

Munkássága a régi kínai irodalomra épül, és a távol-keleti nép mesélő hagyományai is tovább élnek műveiben.
Mo Jen Kína egy olyan vidékének falusi életét festi meg műveiben, ahol más emberek idegenül érzik magukat. Az író azonban része ennek a világnak. Történeteit szülőfaluja, a kelet-kínai Kaomi (Gaomi) és az ott élő emberek ihlették, az író azonban manapság már Pekingben él.

1955-ben született, eredeti neve Kuan Mo-je (a Mo Jen azt jelenti: Ne szólj). Vidékről származik, családja megszenvedte a Nagy ugrás politikáját, beleértve az azzal járó éhínséget is. A nagy nélkülözés miatt előfordult, hogy fakérget és füvet evett a túlélésért. Az iskolát otthagyta, a kulturális forradalom idején pásztornak állt. Később a hadsereg művészeti és irodalmi intézetében tanult, majd Pekingben szerzett diplomát ezen a területen.

Később fiatalkora szenvedéseiből merített műveihez, amelyek többek közt a korrupcióval, a kínai társadalom dekadenciájával, a családtervezési politikával és a vidéki élettel foglalkoznak. Nyugaton az 1980-as évek végén ismerték meg a nevét, a Vörös cirokmező című könyvéből Csang Ji-mou (Zhang Yimou) forgatott a Berlinalén a legjobb alkotásnak járó Arany Medve-díjjal jutalmazott filmet.

Manapság ő az egyik leghíresebb kínai író, neve azonban többször is tiltólistára került a kommunista Kínában. Bírálói viszont épp azt róják fel neki, hogy túl közel áll a kommunista párthoz, hírnevével pedig igen óvatosan bánik, kínosan ügyelve arra, hogy ne keveredjen a másként gondolkodók oldalára.

“Az írók a lelkiismeretüknek írnak, a közönségnek, a lelküknek. Senki sem azért ír, hogy díjakat nyerjen” – mondta Mo Jen egy alkalommal a China Daily című lapnak adott interjúban.

 Forrás: MTI

2012. október 12.

Hozzászólások