Idén a nagyböjt kezdetével egyidőben Miletics Katalin Janka új, immár negyedik Keresztútját szentelték fel a Bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor templomában.

Közel tizenöt éve élvezem Katalin Janka barátságát, így részese lehetek az azóta készült művei keletkezésének az ötlettől a megvalósításig.
Éppen 5 éve adtunk hírt arról, hogy 2015 Virágvasárnapján találta meg helyét a harmadik – a Kezek (I.) – Keresztútja a keresztény szakrális térben, Győr-Ménfőcsanakon, az evangélikus Ménfőcsanaki Közösségi Házban. Korábban, 2014 Szent Benedek ünnepén pedig Tiszaalpáron, a Szent Benedek Leányai Társasága kolostorában Szent Benedek szobrának felszentelésén is ott voltunk.

Fotó: Orosz Katalin

Miletics Katalin Janka új Keresztútja is a kezek gesztusain keresztül jut el az elfogadástól a feltámadásig, 16 stációban.

Antalffy Yvette (AY): Hogy került Bakonybélbe ez az új Keresztút?

Miletics Katalin Janka (MKJ): A bakonybéli bencés monostor templomának nagy felújítási munkái 2018-ban fejeződtek be, október végén szentelték újra. Mivel magam is bencés obláta vagyok, ott lehettem a nagy és felemelő ünnepen. Akkor szólított meg az akkori perjel, hogy kellene a régi, tönkrement gipsz stációk helyett egy új Keresztút a templomba. Váratlanul ért a kérés, de persze örültem…

AY: Hogy lett újra Kezek Keresztútja? Hogy indult el az új Keresztút mintázása?

MKJ: Megtudtam, hogy nemcsak ismerik a csanaki keresztutamat, ami az evangélikus testvéreink közösségi házában van, de az építkezés idején vetítették is ezeket a képeket a böjti idő péntekein a híveknek, így járva virtuálisan a stációt. Talán megkedvelték, s így ők is „kezes keresztútra” gondoltak. Nem is bántam, mert mindig is fontosnak tartottam a kezeket, mint témát, hiszen a kezek formája és gesztusai mindig őszinték, nem lehet velük hazudni, mint a szájjal! Világos volt azonban, hogy még egyszer ugyanazt nem mintázza meg az ember… De volt időm tűnődni, abban az évben már nem tárgyaltunk, csak egy megerősítést kaptam, hogy „kell a keresztút”… Közben volt egy másik nagy munkám, egy szent András-szobor, de a gondolataim sokat jártak a stációképek körül.

AY: Hogyan formálódtak a stációk?

MKJ: Az előző Keresztút 2012-ben lett kész, így már volt rálátásom arra, hogyan lehetne még egyszerűbben fogalmazni. Azokon a képeken három-négy kéz tudta elmondani, amit akartam. Most – egy kivételével – minden képen csak két kéz van. Ez nem mennyiségi kérdés, hanem a mondanivaló tovább tömörítése.

AY: Tudom, hogy az ilyen nagylélegzetű munka nagy odaadást igényel a művésztől. Szinte éjjel-nappal együtt a művel. A mű mintázás közben is visszahat alkotójára?

MKJ: Erre egy kis párbeszéd a legjellemzőbb: mivel lakás-műteremben dolgozom, nagyobbik szobámat szinte teljesen elfoglalta a nagy kinyitott ebédlőasztal, meg is lett toldva, amin kiraktam mind a 16 képet, hogy együtt lehessen látni. Valaki megkérdezte: „hogy tudsz e mellett élni?” Egészen spontán válaszom az volt, hogy „én nem e mellett élek, hanem benne” és ez valóban így is volt. Munka közben Mozart, Verdi, Fauré requiemjeit hallgattam, Bach János-passióját, Haydn Jézus hét szava a kereszten művét… olyan volt, mint egy kilenc hónapig tartó keresztútjárás. Ezek segítettek abban, hogy ne csak a szenvedés szörnyűségét érezzem át, hanem az Út magasztosságát, és evvel együtt Megváltásunk csodáját.

AY: Mi volt ebben az új mintázásban a legnagyobb kihívás?

MKJ: A művészi megfogalmazásokhoz rengeteg fotót és rajzot készítettem, mindenkinek a kezét néztem, akivel csak találkoztam, még a metróban is. Ez nem volt azonban kihívás, nem is volt újdonság számomra, nagyon szeretek rajzolni. Az elhelyezés jelentett inkább gondot. A béli testvérekkel együtt terveztük meg az állványokat, amin el kívánták helyezni a képeket. Szép barokk térről van szó, modern padsorokkal, ahhoz lett tervezve az állvány. Mindkettőt ugyanaz az az asztalos oblátus testvér készítette. A gondom az volt, hogy megfelelő helyi világítás nélkül – ami a domborműveknél igen fontos – hogyan lesz mégis messziről is jól látható az ábrázolás. Így aztán a szokottnál erősebb kontúrral mintáztam a kezeket, sőt még patinával is kiemeltem. A tervek szerint a keresztút csak böjtidőben lesz a templomban, év közben valószínűleg a közösségi házban lesz a falon, ott is csak általános fényt kap.

AY: A hagyományos keresztutakon 14 állomást látunk. Miért van itt 16?

MKJ: Eleinte kötetlenek voltak a stációk, hiszen Jézus valós, jeruzsálemi útját próbálták helyettesíteni a keresztes hadjáratok idején. Ezek az ájtatosságok aztán hagyománnyá váltak, így alakult ki a 14 állomás. A XX. század végén már fontosnak tartották, hogy a feltámadás, a Húsvét is bekerüljön a keresztútba, a tizenötödik stáció, hiszen ez volt az értelme Jézus kereszthalálának. A getsemáni kert állomását, a „nulladik” képet azért találom döntő fontosságúnak, mert ott lett nyilvánvaló Jézus önfeláldozása, amikor igent mondott az Atyának. Ez a „legyen” a mi életutunkon is igen fontos, hogy elfogadjuk mindenben Isten akaratát. Akár a mai válságos időben is…

AY: A „kornavírus-járvány” a húsvéti templomi keresztútjárást is valószínűleg virtuálissá teszi az idén. Ha jól tudom, van egy új különleges vezérfonala a bakonybéli Kezek Keresztútjának. Megosztható-e virtuálisan?

MKJ: Készült egy keresztúti elmélkedés a munka közben, ez szinte természetesen adódott a téma átéléséből. Az alapgondolata az, hogy nemcsak Jézus útja ez az életből a halálba, és a halálból a feltámadt Életbe, hanem a mi utunk is. Nekünk az önző, mai szóval „egós” életből kell eljutnunk valódi magunkba – ahogy szent Pál fogalmaz : ó-emberből az új-emberbe. Vagyis, mi is a halálból jutunk az Életbe. Ennek lépcsőit feleltettem meg Jézus útjának állomásaival. Péntekenként ezt hallhatták a hívek a béli templomban. Még folynak a megbeszélések, hogy meg tudjuk-e jelentetni ezt egy kis kiadványban a képekkel együtt.

AY: Van-e új Keresztút-ötlet a tarsolyodban?

MKJ: Ezzel a keresztúttal egyszerre, mintegy ujjgyakorlatként, készült egy kicsiny stáció, tenyérbe-való méret, amin már csak egy-egy kéz van. Magánhasználatra, vagy kis lelkigyakorlatos csoportnak. De persze ehhez már ismerni kell a „történetet”, hogy igazán el lehessen mélyülni benne.
Ha lenne következő Keresztút, már valószínűleg újra egész alakosat csinálnék, ezt már nem lehetne tovább egyszerűsíteni.

Miletics Katalin Janka korábbi jelentős szakrális munkái:

Kodály dombormű – Galyatető (bronz, 1982); Lourdes-i Szűz Mária – Mátraszentimre (samott szobor, 1983); Oltár-feszület két mellékalakkal – Budapest, Tömő utcai kápolna (fafaragás,1988); Szent Benedek és Szent Skolasztika – Tiszaújfalu, Zárdakápolna (fafaragás, dombormű, 1991); Kelemen Krizosztom dombormű – Pannonhalmi bazilika (bronz, 1996); Zárdakápolna Keresztutak, Tiszaújfalu (fafaragássor, 1998 és samott, 2009); Jezsuita Centenáriumi Emléktábla – Budapest, Mária utca (bronz, 2009); Szent András – Kétútköz (samott, 2019)
Érméi a világ minden táján megtalálhatók, Kínától Amerikáig. Számos évente kiosztásra kerülő emlékérmet készített.

Antalffy Yvette

(Fotók: Vajda-Szekrényes Zita)

Korábbi írásaink Miletics Katalin Janka munkásságáról:

Egy különleges keresztút Ménfőcsanakon

Szoborszentelés Szent Benedek ünnepén

EGY OSZTÁLY VISSZANÉZ – avagy a Rembrandt-sapka

 

Hozzászólások