,,A rajzolás mindenfajta ábrázolás lelke és forrása, s minden tudomány gyökere. Aki olyan eredményeket ért el, hogy rajzolni tud, annak azt mondom, hogy a legértékesebb kincs birtokába jutott.” (Buonarroti Michelangelo)

Kérem, ismerjék meg Károlyt, akit a Teremtő nemcsak az ecset és a ceruza használatával, hanem a tollforgatás művészetével is megajándékozott.

 

kertikgy5

 

1948-ban születtem a Tolna megyei Harc községben. Nem sokkal ezután édesapám rajztanári álláshoz jutott Orosházán, ezért oda költöztünk, ahol egy kis házat béreltünk. Ott nyiladozott értelmem, ott ismertem meg a barátaimat, ott kezdtem az általános iskolai tanulmányaimat is. Az otthoni környezetben nap mint nap láttam apámat festeni, rajzolni, mivel a tanítás mellett alkotó tevékenységet is folytatott. Az általános iskolában a korosztályunkkal indult a Kodály módszer szerinti zenei nevelés, ami igen mély nyomokat hagyott bennem. Nagyon megszerettem a szolmizálást, ami későbbi diák-zenekari tevékenységemet nagyban megkönnyítette. Harmadik osztályos voltam, amikor Tatára költöztünk Vaszary János egykori műtermes villájába. Az elszakadás nagyon fájdalmas volt számomra, mégis felemelő élményként őrzöm a búcsú pillanatait, amikor barátaim sorra elköszöntek tőlem, és egyiküktől féltve őrzött – törött üvegdarabbal simára koptatott – fakardot kaptam ajándékba.

Van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Még Orosházán történt, hogy egy szép téli napon mi, utcabeli fiúk hódomb építésébe kezdtünk. Egyesek az udvarokból szánkókkal szállították a lapáttal kivágott hókockákat, az építők felrakták, mások vízzel locsolták, hogy összefagyjon az építmény. Besötétedett, mire elkészültünk. Messzire nem tudtunk lecsúszni róla, de nem is az volt a lényeg…

 

kertikgy1

 

A középiskola befejezése után hol tanultál tovább?

A Szegedi Juhász Gyula Főiskola magyar- orosz szakára nyertem felvételt 1966-ban. A főiskolai éveket megelőzte egy év katonai szolgálat, ahol későbbi főiskolás társaimat, barátaimat is megismerhettem.

Te választottad ezt a pályát, vagy a szüleid elképzelését követted?

Volt némi szülői ráhatás is, de nagyon szerettem a magyart, ezért választásom tudatosnak is mondható, bár a tanári hivatás, mint végcél nem lebegett szemeim előtt.

Hol dolgoztál a diploma megszerzése után? Van olyan restaurátori munkád, amelyről szívesen mesélnél nekünk?

A főiskolai szünetekben a helyi múzeumban kisebb restaurátori munkákat végeztem. Az intézmény vezetői kérték, hogy helyezkedjek el a múzeumban. Izgalmasnak tűnt a felkérés, így a múzeum munkatársa lettem. A szakma megkövetelte ismereteket tanfolyamokon, később a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szereztem meg. Szép feladatokkal láttak el. Egyik korai munkám, aminél segítőim is voltak, az úgynevezett lovagalakos kályha rekonstrukciója, melynek csempe-töredékei a Tatai vár ásatása során kerültek elő. Egy másik jelentős munka a közelmúltból: Szőnyből (Brigetio) származó római kori boros hordó konzerválása. A bort – az egyik dongába bepecsételt felirat szerint- az egyik légió kórháza kapta, s miután a bor elfogyott, a hordót – fenekét kiütve -kútgyűrűként hasznosították. Szinte tökéletes állapotban bukkantak rá a régészek a vizes homokban.

 

kertikgy2

 

A munkáddal egyidejűleg kezdtél el rajzolni és festeni?

A munkámhoz kezdettől fogva hozzá tartozott a rajzolás. A Képzőművészeti Főiskolán is rendszeresen rajzoltunk, festettünk, szobrászkodtunk. Önálló alkotásaimnak minősíthetők abban az időben azok a kisebb bútorok, amiket nagy kedvvel terveztem és készítettem el. A festés és rajzolás iránti vágy egy sorsfordító agyműtét után tört elő. Elementáris hatást tett rám a színek intenzitása, a körülöttem lévő világ minden részlete. Meg kellett, meg kell örökítenem.

Milyen témájú képeket készítesz? Mivel készülnek leginkább a munkáid? Mi áll közelebb hozzád, a festészet vagy a rajzolás?

Elsősorban akvarellel dolgozom. Nagyon szeretem a tájat festeni, a közeli kis tó parti fáit, azok tükröződéseit a vízben. Napi rendszerességgel rajzolok. (Mindkét műfajban édesapám nyomdokain haladok, aki főiskolásként akvarellista volt, később grafikusművész lett. E minőségében kapta meg a Munkácsy-díjat.) Kedvenc “találmányom” a ”hajnali arc a tv-ben”, mikor is szinte naponta rajzolom meg a különféle csatornákon látható interjúalanyokat. Ők az én modelljeim.

 

kertikgy4

 

Volt már önálló kiállításod?

Eddig hét önálló kiállításom volt. Most készülök a nyolcadikra, amely a Tatai várban kerül megrendezésre 2015 júniusában.

Szoktál részt venni festőtáborokban?

Még nem jutottam el festőtáborba, de ha időm engedi, valamikor szándékomban áll egy ilyen alkotókör munkájában részt venni.

Most pedig térjünk át az irodalom világába! Nem szokatlan, hogy aki fest, az ír is, hiszen a múzsa ott muzsikál benne. A 7torony online magazinban jelennek meg írásaid, ahol csak kiváló alkotásokat találhatunk. Kérlek, mesélj a toronyról!

A 7toronyba Takács Dezső barátom csábított. Ő katonatársam, főiskolai szobatársam, zenésztársam volt. Neki már jelentek meg írásai a toronyban, ezeket olvasva éreztem én is késztetést, hogy a már dédelgetett vers-kezdeményeimet végleges formába öntsem, és megmutassam magam az olvasóknak. A 7 toronyban szerkesztői szűrőn mennek át az írások, biztosítva azok minőségét. A verseim mellett novelláim is jelentek meg. Ez utóbbiak témáit közvetlen megfigyelések adták. Ahogy a tájat figyelem festés közben, úgy tanulmányozom az embereket, cselekedeteiket. A versek közül a haikuk állnak hozzám a legközelebb. Haiku pályázatokon évről évre a kiemelt szerzők közé emelnek. (Napút folyóirat) Terebess Gábor 29 haikummal beválasztott a magyar haiku-költők sorába.

 

kertikgy3

 

Nem csak jó verseket, de kiváló fordításokat is találtam a magazinban. Hogyan jött a fordítás ötlete? Kitől és milyen nyelvből fordítasz?

A fordítás egy kis kitérő volt csupán, bár nem zárom ki újabb művek átültetését sem. A Facebookon láttam meg egy verset angol nyelven: Joyce Kilmer: Trees. Aki feltette, semmilyen kommentárt nem fűzött a dologhoz. Ott volt előttem, gondoltam, lefordítom. Utánanéztem a szerzőnek, és még egy pár versének nekiveselkedtem. Bár középiskolás koromban tanultam angolul, a fordítás meglehetősen megizzasztott. A toronyban mindenesetre komoly biztatást kaptam további művek átültetésére.

Mikor kezdtél el írni, szavakkal „festeni”?

Verskezdemények, novellák témái hosszan, régóta bujkáltak bennem, gyakran morzsolgattam sorokat a majdani megírás reményében. Az igazi lökést a nyilvánosság felé a már említett barátom adta meg számomra.

 

kertikgy6

 

Károly, van még olyan vágyad, álmod, amelyet szeretnél valóra váltani?

Különösebb álmaim nincsenek. Szeretnék még többet és sokáig festeni, rajzolni és írni . Így érzem teljesnek az életemet.

Nagyon szépen köszönöm az interjút! Magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Fess és rajzolj nekünk még nagyon sok szép képet, írj verseket, hogy ebben a rohanó világban lelkünknek legyen hol megpihennie!

 

BARÁTSÁG

Nincsen eleje, és nincsen vége,
Csak ez számít: a most,
Akárhány év telt el, az csak vessző;
Legfeljebb: kettőspont,
És folytatódik a végtelen történet,
Amiben a csendtől is rezdül a lélek,
De ha együtt szól az ének
Már mozdul a test is, kinyúl a kéz,
Tenyér tenyérbe fordul,
És tolulna föl megannyi kérdés,
De mindenre válasz; a szemérmes ölelés

 

MENTÉS MÁSKÉNT

meg kellene állni néha és elmenteni másként ami eddig volt
ne legyen külön a jó és a rossz
úgyis átsző a bessz meg a hossz.
elmenteni szőrén megült lovat
megugrott tehén nyomán
talpadban tüskét ujjaid közt sarat
dóékat és szóékat az iskolában
a titkot hol is laknak igazában
vonatból látott bokrot amit farkasnak néztél
anyád rázkódó vállát mikor úgy hitte elvesztél
macskát riasztó fecske köreit az égen
korcsolyák hangját a vasárnapi jégen
az Olt harsogásába szőtt széna illatát
később már csak a szalmiák szagát
a kocsma kollektív magányát
a minden mindegy sivárságát
a füstbe vesző igeneket nemeket
a semmit semmibe görgető éveket
narkózisból jőve a káprázat-várat
a drága nővért aki kimosta szádat
a kinyújtott kezet a megrekedt mozdulatot
a szavak közti csöndben érő gondolatot
a zenét a bluest Robert Johnsont meg a többit
ki ne hagyjam az Eleanor Rigbyt
a pajtát a kapuval éppen szemben
amit hányszor de hányszor megfestettem…
vetüljön bármikor partra
a révész imbolygó árnya
lesz időd szétnézni a tájon
festeni még egy képet retinádon
elbúcsúzni szépen egyenként
poggyászod régen rendben
elmentve másként
Tata, 2009. 12. 08.

 

Holló László fest

Ecsetje bőszen cikázik a vásznon,
tépi szakítja a tájat.
Felfeslenek a színek a dombon.
viharos szél támad.

Karmolja, hasítja az eget,
kibuggyannak a kékek, sárgák.
Felhő horzsolja a földet,
zihálva teríti a párát.

Saját arcát is felszántja,
ott is, ahol az idő már vésett.
Vörösek, barnák sorjáznak,
barázda szélére kiül a lélek.

2010. 03. 12.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások