„A végtelen falban egy tégla, szél, mely hordja a magot” – Kálmán Vilmos Istvánné, az Értékteremtő Közösségekért kitüntetettje

Kálmán Vilmos Istvánné Katikáról Reményik Sándor költő sorai jutnak eszembe, aki az önzetlenül segítő embert így aposztrofálja: „A végtelen falban legyek egy tégla, / Legyek a szél, mely hordja a magot,” 

Katika valóban egy közösségnek, az Újkazinci Baráti Körnek a lelke, az építő eleme, az ötletgazdája, a mozgatórugója, aki 2023-ban méltán részesült a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely által alapított Értékteremtő Közösségekért díjban. A kitüntetést idén február 3-án Panyi Miklós, a Miniszterelnökség stratégiai államtitkára nyújtotta át Budapesten a civilek napja alkalmából.

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéből elsőként Kálmán Vilmos Istvánné kapta meg e rangos elismerést.

Nemcsak a díjazott számára jelent ez örömet, de büszkeséggel tölti el a Kazincbarcikán és a város környékén élő embereket egyaránt, hiszen a 32 jelölt közül B-A-Z vármegye jelöltje lett a kitüntetés boldog tulajdonosa.

Az Értékteremtő Közösségekért díjban 2020 óta minden évben egy természetes személy és egy jogi személy részesül. Az kaphatja meg, aki elősegíti közössége értékteremtő, értékmegőrző tevékenységét, munkájával hozzájárul a civil szervezetek magas szintű működéséhez. Tavaly novemberben 32 természetes személyt és 20 civil szervezetet jelöltek az egész Kárpát-medencéből. A jelöléseket szakmai bizottság bírálta el.

Kedves Katika! Mindenekelőtt gratulálok a rangos kitüntetéshez!

Nagyon szépen köszönöm!

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a sok jelölt közül a te személyedre esett a szakmai bizottság választása?

Hogy mit éreztem, azt nagyon nehéz szavakban megfogalmazni. Telefonon közölték, hogy e rangos kitüntetésben részesülök. A Miniszterelnökségtől hívtak, szólni sem tudtam, hihetetlennek tűnt, de mikor megkaptam az e-mail értesítést, el kellett hinnem, hogy igen, ez nekem szólt. Budapesten tudtam meg én is, hogy mennyi jelölt közül esett rám a választás. Ez annyira felemelő érzés volt, hogy a meghatódottságtól könnyeztem.

Ennek lassan már egy hónapja lesz, de még mindig a hatása alatt vagyok, és annak az élménynek, amit ott megéltem. Itt nemcsak magát a díjátadást értem, mert az kimondhatatlan boldogság volt, hanem magát az egész körülményt, azt a figyelmességet, a végtelen kedvességet, azt a szeretet, amit ott kaptam, helyesebben a kísérőimmel együtt kaptunk a szervezőktől kezdve minden résztvevőtől. Az ünnepség előtt és után volt lehetőség a díjátadókkal is megismerkedni, beszélgetni.

Mindenki végtelenül barátságos volt, valóban érdekelte őket, hogy „ki vagy”, olyan figyelmesség vett körül minket, mintha azt akarták volna érzékeltetni, hogy most ez „a te napod”. A díjátadásról nem beszélve, csodálatos volt, felejthetetlen élmény. Azt nagyon sajnálom, hogy a társaim nem lehettek ott, holott ez az elismerés leginkább őket illeti. Úgy gondolom, hogy rajtam keresztül az elismerést a társaság, társaim, partnereink és támogatóink kapták.

Barátunk, egyik legnagyobb támogatónk, Walid főorvos úr Gázából származik, végtelen szegénységből. Gyakran elmesélte, hogy gyerekként évente egy alkalommal kapott egy csomag savanyú cukorkát, és az volt számára a mennyország. Egy szem cukorkát lassan szopogatta abban a reményben, hogy a szájából az a csodás érzés, a mérhetetlen boldogság soha ne múljon el. Nekem ott a díjátadáson az egy szem cukorka érzésem volt, és hálásan köszönöm mindenkinek, hogy ezt megélhettem.

Az Újkazinci Baráti Kör civil társaság, vállalkozó kedvű, egymásért tenni akaró közösség. Tagjai nyugdíjasok, akik jó kapcsolatot ápolnak a szomszéd települések nyugdíjas klubjaival, önkormányzatokkal. Aktív, segítőkész közösségi emberek, akik az idősebb korosztályt szórakoztató, ismeretterjesztő, irodalmi rendezvényeik mellett kiemelt szerepet tulajdonítanak munkájukban a jó szolgálatnak.

Ez tehát röviden az Újkazinci Baráti Kör arculata. De kezdjük az elején! Kérlek, beszélj az indulás éveiről! Mikor alakult e közösség, hány fővel és milyen céllal? Kinek a kútfejéből származik a névadás? Mikor vettétek föl ezt a nevet? Hol szoktatok összegyűlni, találkozni, és milyen gyakorisággal?

Nehezet kérdeztél! A gondolat 2011-ben fogalmazódott meg. A lakótelepen valamikor is nagyon mozgalmas élet folyt. A 70-es 80-as években az Újkazinci lakótelepnek még saját sportköre is volt, utcák közötti focibajnokságot is szerveztek, az itt élők társadalmi munkában bekerített focipályát, dühöngőt építettek. Ha jól emlékszem, hét éven keresztül Újkazinci napok voltak, ami a bányásznaphoz kapcsolódott, hatalmas közösségi program, neves előadókkal, egyik évben még ökörsütésre is sor került.

Később minden ellaposodott, a dühöngő is lebontásra került. A lakótelepen élők nagyjából azonos korúak vagyunk, a gyerekeink együtt nőttek fel, nyugdíjasok lettünk, közben az unokák is felnőttek, lényeg, hogy hiányzott a közösségi élet. Hallottuk a hírt, hogy a lakótelepen hamarosan épül egy közösségi ház, ami majd az itt lakók igényeit fogja kiszolgálni. Ekkor jött az ötlet szomszédommal, Landenbergerné Mariannal és volt munkatársakkal, hogy jó lenne egy klubot alakítani. Néha találkozni, könyveket, tapasztalatot cserélni, megismerni egymás kreatív munkáját.

Az alakuláson öten voltunk, egy hét múlva már 11-en, tizedik évre 50 fő volt a létszám. A névválasztás egyszerű volt, Újkazinci lakótelepen élünk, akkor legyünk Újkazinci Baráti Kör. Nem bejegyzett szervezet vagyunk, jogi személyiség nélküli öntevékeny társaság, és ezáltal nincsenek anyagi bevételeink sem. Sajnos a 10 év alatt már több társunkat elveszítettük, volt olyan év, amikor négy társunk hunyt el. Jelenleg 25-en vagyunk, tagjaink az idősebb korosztály, 68-89 év közöttiek, többsége egyedül élő özvegy, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy nagy család vagyunk.

A Baráti Körre jellemző vidámság az egymás iránti szeretet, odafigyelés, az együtt gondolkodás, a tenni akarás. Heti gyakorisággal találkozunk, minden költséget közösen, egyenlő arányban viselünk. Eleinte a közösségi házban találkoztunk, a programjaink is ott voltak, méltányos bérleti költségek mellett. Sajnos állandó helyünk még mindig nincs, a tíz év alatt még ezt nem sikerült elérnünk. Jelenleg is bérleményeket veszünk igénybe, igyekszünk a lehető legolcsóbb megoldásokat megtalálni.

Pár éve egy elegáns étterem fogadott be minket, a Kocka Étterem és Rendezvényház. Itt nincs semmiféle bérleti költség, ők ezzel támogatják társaságunkat és programjainkat. Itt kelt életre a nagyon kedvelt Kávéházi délutánunk programsorozatunk is.

A fönti bemutatásban utaltam a közösség sokszínű arculatára. Avasd be az olvasókat színes programjaitokba! Számtalan projektben, műsorban vesztek rész, amelyeket e közösség szervez. Milyen jellegűek ezek a megmozdulások, együttlétek? Nevezz meg néhányat!

Igyekszünk a szabadidő hasznos eltöltésére, új ismereteket és minél több közösségi élményt szerezni, új barátságokat kötni, egymást támogató, segítő, elmagányosodást megelőző közösségben olyan programokat szervezni, amelyek sok örömet, kulturális élményt nyújtanak.

Nagyon nehéz bármelyiket is kiemelni, mert legyen az ismeretterjesztő előadás, irodalmi délután, szórakoztató program, mindegyik élménnyel zárul. A mi korosztályunknak nagyon fontos az élmény, boldogságot, örömet, szeretetet adni, kapni, de leginkább adni. Az élmények nem feltétlen anyagi dolgokon alapszanak. A jó és rossz élmények mindig velünk maradnak. Tagjaink rendkívül nyitottak, érdeklődőek és aktívak, ezáltal valóban nagyon színes a programpalettánk, mindamellett a lehetőségeket is kihasználjuk. Számunkra nagy jelentősége van a közösségi életnek, mert nem biztos, hogy egy egyedül élő 80 éves ember elmegy egy tanfolyamra.

De a közösséggel együtt beiratkozik számítógépes tanfolyamokra, szabadegyetemi előadásokra, kipróbál olyan dolgokat, amit egyedül nem tenne meg. Olyan különleges sportokat próbáltunk ki, mint a lézerharc, soft-csúzli, buboréklabda, és rettenetesen élveztük. Rengeteg sikerélményben volt részünk, a közösséggel olyan élményeket élünk meg, olyan helyekre eljutunk, olyan emberekkel, hírességekkel ismerkedtünk meg, amelyek egyedül nem sikerültek volna, és hihetetlen, milyen önbizalmat tud adni a közösség.

Népszerű az imént már említett zenés, vidám Kávéházi délutánok nevet viselő programsorozatunk, ahol leginkább Kazincbarcikához kötődő alkotókat, művészeket, sikeres embereket mutatunk be. Mini kiállításokat szervezünk, szórakoztató előadásokat, amelyekben női témákkal foglalkozunk, és női önbizalomnövelő praktikákról beszélgetünk neves és sikeres hölgyekkel. Érdekessége, hogy műsorvezetőnek minden alkalomkor férfit hívunk.

Volt már a vendégeink között sikeres mesterfodrász és üzletasszony 50 éves szakmai múlttal, diplomás kozmetikus oktató mester, aki a szakmát Amerikában is tanulta, dolgozott New Yorkban is. Lakberendező, divattervező. Üzletlánc tulajdonosa, aki 35 éve töretlenül sikeres üzletasszony, divatszakértő. Neves költők, írónők, a legutóbbi nő létére történelmi kalandregényeket ír. Gyermek és felnőtt modellversenyek rendezője, szépségverseny zsűrije is.

Vendégeink voltak neves budapesti színházi rendezők. Nem feledkezünk meg a férfiakról sem, minden évben rendezünk férfinapot, ahol a férfinem áll a középpontban. Nagyon sok ismeretterjesztő előadást, mini kiállítást, könyvbemutatót, közönségtalálkozót szervezünk, és külön megtiszteltetés, hogy legtöbbjüknek nálunk volt az első bemutatója.

Kedvelt program volt a zeneterápia, a színházi rendezők által tartott szituációs gyakorlati órák. Kodály Zoltán egyik gondolatát felidézve – „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható” – minden programunkba belecsempésszük a zenét, minden programunkban benne van az irodalom, a zene és a humor.

Az időskori demencia megelőzésében fontos szerepet játszik a tánc, havonta vannak táncos programjaink. Azon túl, hogy szervezünk, több olyan országos rendezvény delegáltjai, meghívottai voltunk, ahol megyénket képviseltük. A pandémia idején online programokat, online kvízjátékokat szerveztünk, és nem hagynám ki a közös üdüléseket sem. Együtt voltunk Balatonszárszón, de üdültünk együtt Hajdúnánáson, és járunk színházi előadásokra is.

A civil szervezet a közösségi életen túl segíti és integrálja a környező települések civil szervezeteinek munkáját is. Kikkel, a települések mely csoportjaival, közösségeivel álltok szoros kapcsolatban?

Itt minden közösség valóban egy tégla, és az összefogással építkezünk, valamennyien vállalkozó kedvűek, tenni akarnak egymásért, magukért, másokért. Nálunk lehetetlen nincs, ezáltal csodák jönnek létre, és ha kell, a hegyet is elmozdítjuk. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen partnereink és támogatóink vannak, ilyen közösséghez tartozunk. Az is hozzátartozik, hogy bárki jött hozzánk vendégnek vagy előadónak, soha senki nem kért tiszteletdíjat. Tőlem többször megkérdezték, hogy hogyan találom meg a partnereket. Vallom, hogy nem kell keresni, a jó emberek anélkül is egymásra találnak.

Nagyon sokat konzultálunk, tervezgetünk, egyeztetünk, információkat cserélünk, és segítjük egymást, és ez a partnerség egyre jobban bővül. Hosszú lenne felsorolni, de a teljesség igénye nélkül párat megemlítek, akikkel szinte napi kapcsolatban vagyunk: Sajókaza, Múcsony, Bánhorváti, Alberttelep, Kurityán nyugdíjas klubjai, Barcika Hangjai Egyesület, a Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Alapítványa, Miskolci Örömdal-kör, Rudolftelep, a Felsőbarcikáért Alapítvány, és ezt a listát folytathatnám akár Csobádig is, és az állandó támogatókkal is. Mindenképpen megemlíteném az Esély és Részvétel Közhasznú Egyesület Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központját, akik a szakmai segítségen túl nagyon jó partnerek is.

Mutasd be a környező településeken működő civil szervezetekkel történő közös megmozdulásaitokat, kérlek!

Az elmúlt tíz év alatt olyan sok volt, hogy ezt is képtelenség lenne felsorolni, inkább csak párat említenék. A roma kultúrát és hagyományt népszerűsítő Barcika Hangjai Egyesülettel több olyan programunk volt, ahol egymás kultúrájával, gasztronómiájával ismerkedtünk. Nem egy olyan esemény volt, ahol népszerű cigányzenekarok adtak koncertet, vagy a Zene összeköt nevet viselő kulturális programsorozat, ahol a 100 Tagú Cigányzenekar szólistái részt vettek. Ezeken a programokon különböző zenei stílusokkal mutatkoztak be a két népcsoport előadói.

Egyik ilyen eseményen a barátság jelképeként kenyeret cseréltünk, a magyar fehér kenyeret a roma kenyérrel, a bodaggal. A bodagot egyébként először Sajókazán kóstoltuk, a kazai Őszikék Nyugdíjas Egyesület által szervezett főzőversenyen, ahol roma és magyar ételek is versenyeztek. Az előző évben szintén Sajókazán barátság virágültetésen vettünk részt, ahol több nyugdíjas klub is elültette saját virágait.

Számtalan közös vetélkedő, ünnepi rendezvény, szalonnasütés, zenés klubtalálkozó volt, és különböző élménynapok, ahol a Légimentésért Alapítvány és a Bűnmegelőzési Alapítvány is részt vett. Kurityánban fergeteges farsangi mulatságot szerveztünk, ahol minden klub valamennyi tagja jelmezbe öltözött. Hasonlóan a múlt héten, ahol az idei közös farsang Kazincbarcikán került megrendezésre.

Vannak-e különösen népszerű, kiemelkedő programjaitok, amelyekre szívesen jönnek a tagok, sőt távolabbi régiók közösségei is örömmel vesznek részt azokon?

Igen, többek között egyik ilyen programunk a Senior Sport Kavalkád, a szépkorúak sportnapja. Ezen általában 200-250 fő vesz részt. Az idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre. A programban játékos, ügyességi és szellemi megmérettetés mellett egyéb sportolási lehetőségek kipróbálására is mód nyílik: bowling, asztalitenisz, csocsó, fallabda, léghoki. Vannak mozgásos, sportos feladatok is, de kifejezetten olyanok, amelyek életkorunknak megfelelőek, és sok kreatív közösségi, igazi csapatmunkát igénylő feladatok.

Mindemellett különböző szűrővizsgálatokkal és egyéb feladatokkal is készülnek a partnerek. Többek között a Kazincbarcikai Kórház, a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Alapítványa, az ÉRV, a Magyarországi Légimentésért Alapítvány és legutóbb a Szeretet Fénye Közhasznú Alapítvány a sportolók részére kéz-, hát-, talpmasszázst végzett.

A 2022. évi rendezvény védnöke, MOB Fair Play-díjas Győr Béla, a Honvédelmi Minisztérium nyugállományú alezredese, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára volt. Az idei védnökségére Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárát kértük fel, aki el is elvállalta.

A KI MIT TUD? – tapasztalataim szerint is nagy népszerűségnek örvend. Mikor szerveztétek meg először ezt a rendezvényt? Szerinted minek köszönhető rendkívüli népszerűsége?

Évente az Idősek hónapja programjai közé került. 2022 októberében ötödik alkalommal rendeztük meg a már országos hírű Nyugdíjas Ki Mit Tud?-ot, és három alaklommal került sor gálára, amelyen az előző év legnépszerűbb műsorszámai kerültek bemutatásra. Első alkalommal Kazincbarcikán, tavaly Szikszón, amely jótékony célt is szolgált.

Minden résztvevő adományt hozott az otthon nélkül maradt ukrajnai háború elől menekülők megsegítésére, melyet a rendezvény végén átadunk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szikszói karitatív szervezetének. Ők juttatták el a rászoruló gyermekek, felnőttek részére. Az idén pedig a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan Berentén került megrendezésre.

A KI MIT TUD?-ok célja nem kimondottan a versengés, hanem a kikapcsolódás, találkozási és közösségépítő lehetőségek biztosítása, megmutatni az időskor szépségét, hogy a színes, változatos produkciók sok örömet, kulturális élményt nyújtsanak, mindamellett a baráti együttlét vidámságát is jelentsék a résztvevők számára. Az előadók rendkívül felkészültek, és igen színvonalas előadásokat hoznak. A program olyan sikeres, hogy mára már valóban egy hatalmas valódi baráti társasággá nőtte ki magát.

Legutóbb 18 településről 50 produkcióval 201 szereplő vett részt, de a jelentkezők száma 91 volt. Sajnos a korlátozott műsoridő miatt a regisztráció sorrendjében csak ötven produkciót tudtunk fogadni. Csodálatos, hogy kortársaink a boldog együttlét öröméért, a közösségi élményért, azért a megható élményért, mikor a színházterem közönsége felállva együtt énekel, és tapsol a résztvevőknek, az együtt elfogyasztott zsíros kenyér ízéért, évek óta áldozatot vállalnak, utaznak, és nem azért a 3-6 percért, amit a színpadon töltenek, hanem az együttlét öröméért, az élményért.

Minden évben itt vannak a Kazincbarcika környéki települések klubjai, jönnek Boldogkőváraljáról, Csobádról, Pomázról, Miskolcról, Mezőkeresztesről, Felsővadászról, Sajószögedről, Encsről, Gesztelytől, Tardonáról. Mi pedig nagyon nagy szeretettel várjuk őket, ami tőlünk telik, mindent megteszünk, hogy jól érezzék magukat, végtelenül örülünk az újbóli találkozásnak, és tervezzük a következőt.

Az előzőekben már utaltam a szervezet karitatív tevékenységére. Erről is ejtsünk szót. Ha jól tudom, jó szolgálati tevékenységetekért elnyertétek a „Hétköznapi hősök” címet is.

Az önkéntesség, a társadalmi szerepvállalásnak is rendkívüli közösségépítő ereje van, és minden alkalommal rendkívüli lelket simogató élményt nyújt. A csoport tagjai érzékenyek szociálisan, nagyon fontos számunkra az egymásra figyelés, a karitatív, önzetlen jószolgálati tevékenység, ezen felül igyekszünk felhívni a figyelmet az esélyegyenlőségre, a társadalmi befogadás problémáira. Törekvéseink között szerepel a generációk közötti kommunikáció, korosztályok közötti kapcsolatteremtés, fiatalok társadalmi csoportokkal szembeni befogadása, elfogadása leginkább személyes találkozások alapján.

A karitatív tevékenységünket nemcsak ünnepnapokon, hanem egész évben végezzük. Az sem véletlen, hogy a Baráti Kör tagjai részt vettek az Igazságügyi Minisztérium által működtetett Áldozatsegítő Központ önkéntes kortárs áldozatsegítő képzésén, hogy a felkészítést követően aktív részesei legyenek az áldozatsegítő szolgálatnak, ami leginkább az empátián alapszik. A napokban ünnepélyes keretek között kapjuk meg a képzés tanúsítványait.

Patronálunk bentlakásos diákotthont, jelen vagyunk az iskola életében, ahol súlyosan és halmazozottan fogyatékos gyermekeket oktatnak, Élményprogramokat szervezünk gyermekeknek, felnőtteknek. Pár éve szervezői voltunk a megyeháza dísztermében megrendezésre került Mikulás napi élményprogramnak, ahol a térség közel száz hátrányos helyzetű gyermeke vett részt. Érkeztek többek között Kurityánból, Ormosbányáról, Rudolftelepről, Izsófalváról, Putnokról, és ezt követően Mikulásunk ajándékokkal látogatta meg a Kurityáni Diákotthon tanulóit és az ormosbányai iskola diákjait.

Nagyon sok rendezvényünk jótékony célt is szolgál, de szerveztünk csodálatos jótékonysági gálákat, amelyek ha szóba kerülnek, vagy megnézzük a videókat, még a mai napig is meghatódunk, elérzékenyülünk. Ezeket a csodákat támogatónkkal, Göndör Judittal hoztuk létre. Többek között egyik ilyen csoda volt a Fogd most két kezem! című jótékonysági gála. A közel háromszáz fős közönség állva tapsolta meg műsorunkat, ahol fogyatékkal élők is felléptek. 650 ezer forintot gyűjtöttünk, melyből eszközöket vásároltunk a kórházi osztálynak, és az átadáson jelenlévő média úgy értékelte, hogy az ország egyik legszebb, legjobban felszerelt osztálya lett a kazincbarcikai kórház Hospice osztálya.

Gyakran fordulnak hozzánk segítségért, kisebb-nagyobb adományokkal segítünk rászorulóknak, magánszemélyeknek, ajándékokat juttatunk intézményeknek, de ha szükséges, mentális támogatást is nyújtunk.

Számtalan díj és elismerés fémjelzi a közösségért végzett munkátokat.

Ezekre rendkívül büszkék vagyunk, különösen azokra, amelyeket a megyében elsőként kaptunk. Borsod-Abaúj Zemplén Megyében elsőként nyertük el „Az Első Fehérasztal Lovagrend” Díszserlegét, melynek jelszava Hazám, Szakmám, Becsületem. Karitatív, közösségi és társadalmi tevékenységünkért országgyűlési képviselőnktől és a megyei közgyűlés elnökétől több alkalommal elismerő oklevélben részesültünk.

A Magyar Honvédség Honvéd gyalogezred parancsnoka a területvédelmi tartalékos toborzás terén nyújtott munkánkért kiemelkedő támogatás elismeréseként „Együttműködésért oklevelet” adományozott részünkre. Munkásságunk bekerült a várostörténeti kiadványba, és több tárgyjutalommal dicsekedhetünk.

Borsod megyében 2019-ben karitatív és jószolgálati tevékenységeink alapján elnyertük a „Hétköznapi hősök” címet. Elsőként 2020-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Civil Közösségeiért Díj elismerésben részesítette társaságunkat.
2022-ben a Nők a nőkért programunkkal elnyertük az Év kisrendezvénye címet, valamint a Megye önkéntese elismerő oklevelével is dicsekedhetünk.

A csoporttagok alkotói pályázatokon, versenyeken elért eredményeik, valamint társadalmi tevékenységeik alapján számtalan egyéni díjjal, kitüntetéssel büszkélkedhetnek. 2021 szeptemberében Zalaegerszegen megrendezésre került Hetvenkedő Hatvanasok nevű Országos Bűnmegelőzési vetélkedő döntőjén Borsod megyét sikeresen képviseltük, valamint a Balatonszárszón megrendezésre került Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud? döntőjén egyéni és csoportos produkcióink arany minősítést szereztek.

A megyei napilapban egyik rólad szóló, veled készült riportban olvastam, nem szó szerint, de ha jól emlékszem, így szólt, hogy nagy megtiszteltetés, ha az embert elismerik ott, ahol él. Sajnos, ezt még nekünk nem sikerült elérnünk.

Gondolom, számtalan jövőbeli terv vár készen megvalósításra. Ismertesd meg velük az olvasókat, kérlek!

Nagyon-nagyon sok, de az a legnagyobb problémánk, hogy hosszútávú terveket nem tudunk készíteni, mint ahogyan említettem, nincs állandó helyünk.

• Júliusra tervezzük a hetedik Senior Sport Kavalkádot, amely most egyben nyugdíjas klubok találkozója is lesz.
• Készülünk a hatodik Szépkorúak színes világa nevet viselő Nyugdíjas Ki Mit Tud?-ra, amely vélhetőleg Berentén kerül megrendezésre.
• Február 24-én a Miskolci Örömdal-kör ünnepi koncertjére megyünk a Sajókazai Őszikék Nyugdíjas Egyesület és a Barcika Hangjai Egyesülettel.
• Március 4-én Nőnapi klubtalálkozót és tekeversenyt szervezünk szeretetvendégséggel.
• Március 8-án zenés Nőnapi ünnepi műsort szervezünk, melynek programszervezője a Barcika Hangjai Egyesület.
• Március 25-én Borestre megyünk.
• Folytatjuk a zenés Kávéházi délutánok programsorozatot, és ezen belül csoporttársunk, a több díjat nyert Mozgi Henrietta amatőr fotós alkotásai és az antológiákban megjelent írásai kerülnek bemutatásra.
• Majd Torma Istvánnal, városunk neves írójával és a legújabb könyvével ismerkedünk, amely felolvasó délután is lesz.
• Ezen felül még két könyvbemutatót tervezünk.
• A Nők a nőkért programsorozatban zeneterápiában gondolkodunk.
• Közkívánatra dr. Kovács Gabriella főorvos, neurológus, demencia, parkinson betegség, fejfájás, epilepszia specialista előadását tervezzük a stroke, időskori feledékenység, aktív védekezés a demencia ellen témakörében, és szeretnénk bemutatót tartani a doktornő kézműves alkotásaiból.
• Kiss Erzsébet testnevelő, újságíró, többkötetes író, Monspart Sarolta díjas sportmisszionárius lesz a vendégünk.
• „Az élet szép!” Hogyan élünk 60 felett? – címmel három alkalommal szórakoztató délutánt tervezünk.
• Május 19-22. – A partner klubok tagjaival közös hétvégére utazunk Hajdúnánásra.

Kedve Katika! Beszélgetésünk végén az interjú kiindulópontjához térek vissza, a Reményik idézethez: „tégla vagy a falban”, magot szállító szél”. Szolgálat, egy közösség szolgálata a tiéd. Az elmúlt tíz év színes programja, a felvázolt tervek megerősítik, hogy az Értékteremtő Közösségek díj méltó helyre került.

Én és társaim igyekszünk mindent megtenni, hogy méltóak legyünk az elismerésre és támogatóink, partnereink bizalmára.

A magam és a Montázsmagazin nevében kívánom a jövőbeli tervek megvalósítását, további sikeres közösségi munkát, jó egészséget Kálmán Vilmos Istvánné Katikának és a Baráti Kör tagjainak!

Köszönöm szépen a bemutatkozás lehetőségét.

 

Orosz Margit

A szerző korábbi cikke magazinunkban