Kedves, szórakoztató és még el is gondolkodtat. Indiai kalandok angol színészlegendák tolmácsolásában.

A Keleti nyugalom- Marigold Hotel című film esetében már az előzetes felkeltette az érdeklődésem. Egy kedves, szórakoztató vígjátékot ígért, ráadásul egzotikus környezetbe, Indiába helyezve a történetet. Természetesen nem emiatt lettem kíváncsi, hiszen szerethető és könnyed vígjátékokból akad elég sok, főleg ilyenkor, a nagy nyári dömping közeledtével.
A fantasztikus színészgárda volt az, ami egyből szemet szúrt, a filmben ugyanis a brit filmes világ krémjének nagy része szerepet kapott. Csak kapkodtam a fejem, mikor egymás után feltűnt Judi Dench, Maggie Smith, Bill Nighy, Tom Wilkinson és még sokan mások. Úgy gondoltam, hogy ha ennyi zseniális színészt raknak össze egy produkcióba, abból csak valami jó sülhet ki. Láttunk már példát rá, hogy a parádés szereposztás ellenére nagyot bukott egy mozi, de a Marigold Hotel szerencsére nem tartozik az ilyen csalódások közé.

Szerethető karakterek, egzotikus környezet
Nem véletlen, hogy a „nagy öregeket” szerződtették le a filmre, hiszen a főszereplők egytől-egyik nyugdíjasok, akik bár különböző háttérrel rendelkeznek, de alapvető problémájuk ugyanaz: egy olyan helyet keresnek, ahová letelepedve nyugodtan és békességben élhetik le azt a hátralévő időt, ami még megadatott nekik.
Mind bedőlnek egy vonzónak tűnő prospektusnak, ami a Marigold Hotelt reklámozza, és csupa szépet és jót ígér a látogatóknak, beleértve az ingyen repülőjegyet is az oda útra. Mikor azonban Indiába érkezik a társaság, csalódniuk kell, nem az a fényes és csillogó épület fogadja őket, amire számítottak. Erősen megkérdőjeleződik bennük, hogy képesek lesznek-e itt hosszabb távra letelepedni. A lelkes fiatal tulaj (Dev Patel remek alakítása) azonban mindent megtesz, hogy vendégei kedvében járjon, és a brit nyugdíjasok lassan alkalmazkodnak az új környezethez.
Persze ez a történet is felvonultatja az összes klisét, ami csak létezik: van, aki az idegen kultúrában találja meg a feloldozást és új életet kezd, van aki szerelmes lesz, van aki itt ébred rá, hogy a házassága nem működik, van aki elveszti a reményt,  és van aki megtalálja azt. Az alakítások egytől-egyig emlékezetesek, Maggie Smith-t pedig érdemes kiemelni, az ő kötekedő megjegyzései szolgáltatják a film egyik fő humorforrását. A Keleti nyugalom azonban nem egy gegekkel teli vígjáték, komoly és elgondolkodtató pillanatai is akadnak szép számmal. Néha szomorkodunk, néha nevetünk, de egy biztos: nem bánjuk meg, hogy megnéztük a filmet.
Az olyan napokon pedig, mikor sötétebben látjuk a világot, érdemes visszagondolni Dev Patel karakterének kedvenc mondására: „A végén minden jóra fordul. Ha még nem jó, akkor az nem a vége.” A filmben kétségkívül működik a dolog. Ha eléggé hiszünk benne, talán a mi életünkben is fog.

 

Weninger Andrea

Hozzászólások