Karácsony a nagyvilágban és az emberek szívében – Nézzünk körül kissé a világban, mely nemzetek hogyan ünneplik a karácsonyt, milyen szokásaik alakultak ki, miket fogyasztanak az ünnepi asztalnál, van-e az ünnepnek misztériuma, várnak-e mások is csodákra, nem csak a magyarok!

Svédország és Finnország: Bármilyen meglepő is, de a Mikulás érkezése előtt a finnek még nyugodtan szaunáznak egyet, majd este templomba mennek, és elhunyt szeretteik sírját látogatják meg. Finnországban nem divat kivágni a fákat, a családok inkább közösen kimennek a közeli erdőbe, és ott díszítenek fel egyet. A karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, desszertként pedig tejszínes szilvakrém. Svédországban a Jultomten, vagyis egy manó hozza az ajándékokat, amiket a karácsonyfa alatt közösen bont ki a család szenteste, vacsora után. A svédek a németekhez hasonlóan kívül-belül feldíszítik a házakat skandináv motívumokkal, piros és fehér virágokkal, fenyőágakkal és gyertyákkal.

Amerika: A család itt is közösen díszíti fel a karácsonyfát, a gyerekek pedig zoknikat akasztanak a kandallóra. Ebből az időszakból – bármilyen ünneprontó is – de a játékgyártók profitálnak a legtöbbet, hiszen minden új termék premierjét az ajándékozási időszakhoz igazítják.

Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland: Első hallásra hihetetlen, hogy az afrikai kontinensen is ünneplik a karácsonyt, pedig nagy hagyomány itt is ez az ünnep. Az afrikaiak elterjedt szokása a dobozcsere, amit saját kezűleg, házilag készítenek, és mindenféle gyümölcsös süteményekkel töltenek meg, amit később szeretteiknek ajándékoznak. A dobozt csak este, családi körben szabad kibontani, különben elveszik a szerencse.

Ausztráliában is megünneplik a karácsonyt, pedig a nyár kellős közepére esik. Az ausztrálok műfenyőt állítanak, ajándékoznak, és közös pikniket tartanak. Érdekesség, hogy a Mikulás itt nem szánon, hanem kengurun érkezik. Új-Zélandon is nyár közepére esik karácsony, a legtöbben ilyenkor kimennek a tengerpartra, és a szabadban piknikeznek. Mivel nagyon meleg van, ezért hideg sonkát esznek és jégbe hűtött sört isznak.

Norvégia, Dánia és Portugália: A norvégoknak nagyon fontos a karácsony. Sosem felejtik el az angolok segítőkészségét a II. világháborúban, így minden évben egy hatalmas fenyőfát küldenek Londonba. December 24-én ellátogatnak elhunyt szeretteik sírjához és gyertyát gyújtanak. A norvégokhoz hasonlóan a dánok is mindent feldíszítenek, a gyerekek különleges karácsonyi bélyeggel ellátott üdvözlőlapot küldenek egymásnak, és saját készítésű díszeket aggatnak a fára. Portugáliában is cipők kerülnek a kandallók mellé, amibe a kéményen keresztül érkező O Pai Natal titokban ajándékokat rejt. Az angolokhoz hasonlóan itt is csak december 25-én bontják ki a meglepetéseket.

Franciaország: Nagyon érdekes szokás, hogy míg a gyerekek már karácsony estéjén megnézhetik az ajándékokat, addig a szülőknek egészen újévig várniuk kell ezzel. Az ünnepi vacsora az éjféli mise után következik, ahol libamájat, halat, gesztenyés libát és szarvasgombát esznek. Már december elején mindenhol feldíszítik az utcákat és a kirakatokat.

Izland, Alaszka: A legenda szerint Izlandon a Jolasveinar nevet viselő manók rendszeresen bosszantották és megtréfálták az embereket, de mióta a Télapó megjelent, megszelídültek. A gyerekek már december elején kiteszik a cipőket az ablakba, de majd csak karácsonykor nézhetik meg az ajándékokat. Aki nem volt jó, az csak krumplit kap. Alaszkában az emberek közösen énekelnek, helyi nyelvjárás szerint, és úgy tartják, hogy az utolsó szót mindenkinek közösen kell énekelnie, mert Isten csak így hallgatja meg imáikat. A dalolás végén juharszirupos süteményt, füstölt lazacot és halpástétomot esznek.

Mexikó: Mivel az itt élő emberek mélyen hívő katolikusok, ezért nagyon fontos nekik a karácsony. Ilyenkor általában nyolc-tíz család együtt ünnepel, eljátsszák Betlehem történetét, és december 16-tól nyolc napon keresztül házról házra viszik a szent pár szobrát. Az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amikre csengettyűket és gyertyákat erősítenek, és végigmenetelnek a városon.

Az angol gyermekek zokniba kapják a kisebb ajándékokat.

Magyarország

December 24. A karácsony vigíliája

Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát, és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között.

Karácsony csodája

A karácsony éj varázslatát valószínűleg mindnyájan ismerjük. Bár napjainkra az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, mégis a karácsony éj misztikuma, csodája nem múlt el. Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzőművészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma.

Jézus születésének rövid története

Jézus anyja, Mária Józsefnek, a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a judeai Betlehembe ment Máriával, mert Augusztus császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje. Mivel szállást nem kaptak, Mária egy istállóban hozta világra a gyermekét. A pásztoroknak, akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták a csillag útmutatásával Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. A Napkeleti bölcsek is kaptak jelet Jézus születéséről, ők is felkeresték a kisdedet, és ajándékokat vittek neki. (Ez a betlehemes játék alapja…)

A betlehemezés szokása Magyarországon

Karácsonyfa állítás

A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet.

A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században.

Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök).

A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát.

A magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt, ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.

Karácsonyi ünnepi vacsora

A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. A karácsonyi abroszt az év során még általában vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabonaszemeket, hogy bő termés legyen.) Az asztalra gabonaszemeket helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt, ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak.

Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, az almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson.

A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.

A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók a karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács).

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Forrás

Szép karácsonyt kíván olvasóinak a Montázsmagazin szerkesztőgárdája!

 

.

Hozzászólások