,,A zene éltet, olykor írásra késztet, /Megértet az emberekkel, ez mára tény lett./ Szükség van rá, bárhol és bármikor,/Ha felvidít valaki, vagy ha a földbe tipor.” (Angel – Majki Andrea)

Kaiser Attila László az írás mellett a Dínom-Dánom Rádió egyik műsorvezetője is. Faggatom őt életéről, a zenéhez főződő viszonyáról, az írás hatalmáról.

 

kaiser2

 

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

A Bak jegyében születtem, közvetlenül a Ratkó korszak nyitánya előtt, de egyáltalán nem Ratkó gyerekként. Szüleim talán nem is tudtak a rendkívül szigorú abortusztörvényről és a gyermektelenségi adóról… A szovjet hadifogoly-haláltábor borzalmait évekig viselő apám hazatérve szétdúlt gazdaságot talált a valaha virágzó családi birtokon, de – mert a megaláztatás idején megtanulta őrizni lelke szabadságát – immár dacolva vérei tradíciójával, a szerelmet favorizálta, s a falu legszebb és egyben legszegényebb lányát vette feleségül. A maguk módján bohémok voltak, új világban új családot akartak, s – mint később határtalan szeretetükkel milliószor bizonyították – engem is. Valahonnan innen eredeztethető a rendíthetetlen, a buddhisták által is megirigyelt belső békém, a mindig derűs világlátásom.

Missziós papi terveket dédelgetve ministránsként kezdtem világnézeti megtestesülésemet, aztán kisdobos, úttörő, majd KISZ-tag lettem. Sőt, a munkaköri beosztás követelményeként a pártba is beléptem… A kötelezően elvégzett politikai főiskola miliője miatt a politikai ideológiáktól, aztán az életben tetten ért agymosás taszítása miatt magától a politikától is hamar csömört (és „renitens”, meg „hűtlen” bélyeget) kapva fordítottam hátat minden efféle indíttatású közösségnek, s magányos farkasként jártam a helyenként rögös utamat.

 

kaiser1Hamar hűtlen lettem eredeti foglalkozásomhoz is – az élettelen dolgokat firtató, földalatti ásványok kutatásánál jobban érdekeltek a Föld emberi felépítményei, s a bennük/köztük élők – és az ismeretlen vonzásában lettem újságíró és világjáró kozmopolita, aki mindig ott hitte magát otthon, ahol kedvet érzett az élethez. Persze nem volt előzmény nélküli ez a vándorlás: az addigi több mint húsz hivatalosan regisztrált állandó lakcímem, az ennél több ideiglenes lakásom számát a hotelok, motelok, panziók, alkalmi szállások sora teszi teljessé, s a bolygónkon is egyre kevesebb lett számomra a fehér folt, a „Terra Incognita”.

A nagyvállalati oktatás irányítójaként megfelelő muníciót, meg egy könyvtárosi képesítést szereztem a gyakorlati újságíráshoz, de inkább a szépirodalom terén (novellák, gyerekszíndarabok pályázati nyerteseként) szereztem nevet magamnak a szakmában. Túl sokáig voltam az írott, a hangos és képíró sajtó megszállott eminenciása, és negyedszázados médiamunka után nem az írás szeretetének hiánya tántorított el a választott hívatásomtól: egyszerűen taszított a gátlástalan bulvár, a bértollnokság, meg az „etikátlan, de jogszerű”- szemlélet, ami a rendszerváltás után „leuralta” a sajtót.

A szlogenné lett „az igazság a túloldalon van” kinyilatkoztatást talán szó szerint véve a Föld másik oldalán próbáltam szerencsét – egy nemzetközi kereskedelmet irányító horvát bank bangkoki-, majd szingapúri képviseletének voltam a vezetője. Az eladó-vevő kapcsolat megteremtése, az áru útjának és finanszírozásának a megszervezése volt a feladatom. A bank tulajdonos-váltásakor önálló vállalkozást indítottam thai barátommal, kereskedelmi, reklám- és szórakoztató ipar területen szerveztünk szolgáltató tevékenységet.

 

kaiser6

 

Családi állapotaim felsorolása is meglehetősen változatos: voltam legény, lövő-legény és vőlegény, házastárs, élettárs és alkalmi társ, nős, elvált és özvegy… Közben apa, nevelőapa, s ma már – az idősebb fiam öregítésemet (is) célzó buzgalmának köszönhetően – kétszeres nagyapa… Aki megtalálva a párját, kiegyensúlyozott családi életet él egy új környezetben. Aki – bár még rajta tartja az ujját az élet ütőerén – egyre gyakrabban menekül a felüdülést jelentő emlékeihez.

Lényegében ennek kézzel fogható hozadéka lett a 2010-ben megjelent, kétkötetes, Sziámi délibáb című regényem, melyet ázsiai életem ihletett. A rádiós múltamból fakadt nosztalgia vezetett oda, hogy előbb egy térségi rádiónak voltam a riportere, majd – immár egy éve a hobbymnak élve – szerkesztő-műsorvezetőként tevékenykedek a Dínom-dánom mulatós rádiónál.

 

kaiser7

 

Hogyan és mikor kerített hatalmába az írás?

Ez nagyon régi keletű. A középiskolában spirálfüzetbe írtam egy folytatásos regényt, aminek a következő fejezeteit szerdánként vehették kézbe az osztálytársaim… Sikere volt és addig tartott, amíg egyik tanárunk meg nem találta a – szó valós értelmében vett – kéziratot. Nem is annyira a tevékenységemmel volt baja, inkább egy mondatommal, ami a következő volt: „A csillagok, mint apró kis lámpások pislogtak az égen.” Ma sem tudom, miből jutott arra a következtetésre, de megállapította, hogy fertőzött ideológia követője vagyok, a klerikális reakció rejtett propagandája megmételyezte a lelkemet… Nos, utána már többnyire csak magamnak – illetve néha egy-egy lányt is beavatva –  írtam a többnyire hozzájuk szóló verseket.

Sok évvel utána, amikor nyugdíjba készült egy öreg barátom -, aki valóban partizán volt -, úgy gondoltam, érdemes lenne megosztanom az általam jól ismert történetét. Szakmai előképzés nélkül egy több országba is eljutott szaklapba írtam egy olyan portrét, ami aztán kapott egy nívódíjat. Szinte azonnal az újságíró iskolában találtam magam, no meg a megyei lapnál. Jó iskola volt, mégsem igazán éreztem jól magam abban a közegben, ahol a napilap természetéből adódóan normában, mennyiségre kellett írni és rendszeresen próbálták nyesegetni az én szépirodalmi érdeklődésemet. Mert hivatalosan nem engedték, álnéven írogattam novellákat, verseket különböző lapok irodalmi mellékleteibe. Közben – mert jó pénzt kerestem vele – gyerekszíndarabok is fémjelezték azt az időszakot.

 

kaiser8

 

Hány könyved jelent meg eddig?

Az említett Sziámi délibáb című az egyetlen hivatalos regényem, bár az egy nagy lélegzetű episztola, ami a két kötetben rejlő 1100 oldalával kitesz kettőt is. Valamikor a 90-es évek elején egy kiadó összegyűjtötte a novelláimat és színdarabjaimat, s abból szerkesztett egy „könyvet”, de mert éppen akkor helyeztem át a székhelyemet Németországba, sosem tudtam meg, hogy mi lett a tudomásom szerint a lektorálásig már akkor eljutott anyagból.

Kérlek, mutasd be számunkra a legutóbb megjelent könyvedet! Mi adta a regényed alapjául szolgáló témát?

Mint utaltam rá, az ázsiai életem egy szeletét dolgoztam fel egy romantikus kalandregényben. Európai ember számára furcsa, meghökkentő, mégis egy álomvilágba kerültem Thaiföldön, s lényegében a saját történetemet írtam meg a beilleszkedéstől, a megannyi kalandon át a saját tragédiámig. Nem kellett a fantáziámra hagyatkoznom, csupán papírra vetni annak a pár hónapnak az eseményeit. Az ott töltött nyolc évem tapasztalataival fűszerezve a cselekményt, melyben tetten érhető az útleírás, a romantikus szerelem és az ottani életet átszövő krimi.

Min dolgozol mostanában?

Inkább úgy mondanám, hogy dolgoznék… Szerettem volna folytatni az előbbi regényt, mert annak befejezése után is meglehetősen regényesen alakult az életem. Az anyaggyűjtés befejeztével szerettem volna megírni a családom történetét az 56-os események tükrében. No, és szerettem volna befejezni azt a színpadi drámát is, ami lényegében már összeállt a fejemben, csak papírra kellene vetni. De már nem akarom, nem látom értelmét. Olyan világban élünk, amikor nincs értéke az irodalmi műveknek, csak keserűséget hoz az alkotónak, s ha mérhető anyagi haszna van munkájának, akkor azt a profitorientált kiadók aratják le.

 

kaiser5

Bakti Éva énekes

Most pedig térjünk át a zene, a muzsika hatalmára. Tudom, hogy feleséged, Bakti Évi egy nagyon tehetséges énekes, sőt dalszövegíró is. Neked milyen szereped volt az ő munkásságában? Te játszol valamilyen hangszeren?

Éva munkássága már kiteljesedett, amikor megismertük egymást. Mondhatom úgy, hogy a zenéje által lettünk mi egy pár. Véletlenül került hozzám Bangkokban egy kazettája, s egyik dala olyan hatással volt rám, annyira megragadott, hogy amikor hazatértem, megkerestem. Hosszú, szép történet ez, tele romantikával, de nem hiszem, hogy a részletek beleférnének ennek az interjúnak a kereteibe. Az biztos, hogy a közös életünkben komoly szerepe van a zenének. Egy új korszaka nyílt Éva munkásságának, megannyi csodás dal született/születik közben.

Nekem is volt zenei előéletem, orgonáltam és basszusgitároztam ifjú koromban a zenekaromban, így volt alap, amire építkezni tudtam, amikor megtanulva a digitális zenei szerkesztést, megújítottuk a régi felvételeket, és a divatjamúlt kazetták helyett is CD-ket készítettem. Egy kis mini-stúdiót alakítottam ki a lakásban, itt történtek a hangfelvételek, a zenék szerkesztése, lemezre másolása. Valamikor a 80-as évek végén video-film rendezői képesítést szereztem, s ezt is hasznosítani tudtam, amikor – persze, miután megtanultam az új technikára épülő video rögzítés, editálás fortélyait – készítettem néhány video-clipet is Éva dalaiból. Ennek is volt köszönhető, hogy újra felfedezték az országban, a világban a Bakti-dalokat, mindennapos vendégek a rádió- és TV-műsorokban.

 

kaiser3

 

Kérlek, mutasd be az olvasóknak a Dínom-Dánom Rádió működését. Mikor és ki alapította? Véleményed szerint hány ezren hallgatják?

Ez egy internetes rádió, ami nyugodtan elhagyhatná a nevéből a „mulatós” jelzőt, hiszen meglehetősen eklektikus a zenei szerkezete, a zenei repertoárja. A zenei teljes vertikumát felöleli a lakodalmas zenétől a klasszikus zenéig. Talán ennek a színességnek is köszönheti, hogy az ország egyik leghallgatottabb internetes rádiója, hogy szinte az egész világon hallgatják, ahol éhesek a magyar szóra. Mert ennél a rádiónál egy nagyon szigorú szabály van: csak magyarul lehet beszélni, énekelni! Arra még nem alakult ki pontos mérési technika, hogy hányan hallgatják alkalmanként, csak azt tudjuk, hogy éppen melyik országban csatlakoztak, s hogy nagyon sokan vannak a hallgatóink.

Talán furcsa, hogy bár egy éve már a rádió munkatársa vagyok, nem sokat tudok az alapításról, a tulajdon-viszonyokról. Már ha vannak egyáltalán tulajdonviszonyok. Itt többségében lelkes amatőrök dolgoznak önkéntes alapon, fizetést senki nem kap, a rádiózás szeretete működteti a rendszert. Véletlenül kerültem kapcsolatba a főszerkesztővel, aki felkért a műsorvezetésre, s azon a héten már én vezettem a hétvégi kívánságműsort, a – valamikor, a Juventus rádiónál általam feltámasztott és most megújított régi Szív küldi szívnek szívesen című zenés üzenetküldő szolgáltatást. A magyar szó követelményét betartva bármilyen zenei anyagot kérnek, én teljesítem. Csodás archívumom van, de ha valamit nem találok, nyugodtan fordulhatok a régi rádiós kollégákhoz, napokon belül megkapom a kért zeneszámot. A visszajelzések szerint telitalálat volt ennek a műsornak a beindítása, nagyot lendített a hallgatottságon. No és a világ minden tájáról érkező kérések, üzenetek is a népszerűségét bizonyítják. Nem mintha a kollégáim műsorai nem lennének kedveltek, mintha ők kevésbé lennének népszerűek.

 

kaiser4

 

Pár nappal ezelőtt egy műsort hallgattam végig, amelynek a műsorvezetője te voltál. Hogyan jött ez a nagyszerű ötlet, hogy a Szentestén egy négyórás csodálatos irodalmi műsort adjatok a hallgatóknak?

Nem új keletű ez, az elmúlt évben minden ünnepnapon – legyen az karácsony, szilveszter, húsvét, nőnap, anyák napja, stb. – készítettem ilyen műsort, s azt 3-4 óránál nem adom alább. E téren szabad kezet kaptam, vagyis a saját ízlésemnek megfelelően alakítom. Az, hogy zenés irodalmi műsort készítek minden alkalommal, annak a fő motivációja a mai, számomra elkeserítő helyzetben keresendő, amit a kereskedelmi TV-k, rádiók elbutító, kulturális értékek iránti érzéketlensége okoz. Csodálatos kortárs költőink vannak, s hol hallhatjuk a verseiket? Egyáltalán, hogyan ismerjék meg őket az emberek, ha nem kapnak fórumot a bemutatkozáshoz?

Ebben a leszegényedett, nyomor szintjén tengődő országban nem a könyv-, hanem a kenyérvásárlás kapja a prioritást, s hiába születnek remek verseskötetek, ha nem is tudnak róla az emberek. Tudom, hogy nem váltom meg a világot ezekkel a műsorokkal, de talán példát mutatni jó, talán lesznek követőim… S talán az érdeklődést is sikerült felkeltenem. Nagyszerű partnerre leltem a költő Mészáros Laciban, aki a csodálatos orgánumával elszavalja nekem az adott műsorhoz a poétáinktól írásban kapott verseket, s nekem már csak az a dolgom, hogy odaillő zenei alappal beszerkesszem a műsor-folyamba.

 

kaiser10

 

El kell mondanom, hogy ez egy óriási, embert próbáló feladat volt. Négy óra hosszán keresztül úgy megszerkeszteni egy műsort, hogy a karácsony magasztos hangulatát adja, ez nem mindennapi feladat. Zeneileg, a megénekelt verseken keresztül meg tudtad szerezni a különböző értelmi és érzelmi szintű hallgatóság elismerését, szimpátiáját.

Hát nem volt könnyű, nagyon sok előmunkálatot igényelt, de erre vállalkoztam és nem adhattam alább. Felelősséggel tartozok azok iránt, akiktől kölcsönöztem a karácsonnyal kapcsolatos verseket, s felelősséggel önmagam és a Szentestén ugyancsak megszaporodott hallgatók felé. Szerte a világban nagyon sokan töltötték egyedül ezt a karácsonyt is, és a mi rádiónk volt az egyedüli kapaszkodójuk. Sokakat megdöbbentett, hogy egy „mulatós” rádió éjféli misét sugároz. De sokkal többen voltak hálásak ezért! Melengette a lelkemet a sok pozitív visszajelzés, meg többek közt egy Ausztráliából reagált hallgatónk sora, aki azt írta, hogy megkapta a karácsony hangulatát, a felé sugárzó szeretet hitét és a bizonyosságot, hogy él a magyar költészet. No, ezért a pár sorért is megérte már…

 

kaiser11

 

Terveztek a közeljövőben is ilyen igényesen megszerkesztett irodalmi rendezvényeket? Véleményem szerint igény lenne erre. Például Valentin napra, nőnapra pedagógusnapra, nemzeti ünnepeinkre, vagy csak a szeretet jegyében, de sorolhatnám tovább a jeles napokat.

Bizony, hogy igen! A hallgatók részéről elvárás már, előre érdeklődnek, hogy lesz-e ünnepi műsor? A szerkesztőségben meg már természetes, hogy az ünnep szabadnappal jár, mert a Laci viszi aznap a műsort. A stíluson nem fogok változtatni, a vezérfonalat mindig is az irodalmi alkotások jelentik majd.
Remélem, hogy közben mind több kortárs költő megtisztel majd egy-egy versével, így színesebbé tudom tenni az adást. S mert az irodalmi elkötelezettségem mellett azért zenésznek is érzem magam – a fülbemászó, szép melódiák híve vagyok -, természetesen valamilyen zenei blokk is társul az ünnepi műsorhoz. Általában a témához illő zenékből készítek egy melódia-koktélt, és azt tálalom.

S ha már itt tartunk: bírom a főszerkesztő felhatalmazását, hogy szervezzek meg egy szombaton délutánonként jelentkező műsort, ami első blikkre az „Irodalmi kávéház” címet kapta nálam. Nos, ehhez keresek szerkesztőtársakat, mert egyedül nem bírnám. Keresem az ország poétáit, irodalmárait, képzőművészeit, akik szívesen szerepelnének ezekben a műsorokban. Nem jelentene ez külön terhet senkinek, az internet jóvoltából afféle fotel-interjúkat készítenénk a skype kapcsolaton keresztül. Úgy gondolom, hogy ez egy csodálatos fórum lenne a bemutatáshoz, a bemutatkozáshoz. S talán azt is el tudjuk érni, hogy a kiadók is felfigyelnének a műsorra és merítenének a kínálatból. Bízom benne, hogy mind többen kezdik gyűjteni a hangos verseiket, hogy szerepelni tudjanak azokkal.

 

kaiser9

 

Kedves László, ismét elkezdődött egy újabb esztendő. Kérlek, mondd el, milyen vágyaid, álmaid vannak, amelyeket szeretnél, ha valóra válnának?

Én meglehetősen pesszimista lettem az utóbbi években, ami a szebb, jobb élet reményét illeti. Egy nyugodtabb, élhetőbb országot szeretnék, ahol nem szomorítana el a nap mint nap látott nyomor és kilátástalanság. Azt kívánom magunknak, mindenkinek, hogy olyan környezetben élhessünk, ahol a valós érték számít értéknek, ahol nem a hangosabb, a hazudni jobban tudó embereknek van igazuk. Kell ennél több?

Nagyon szépen köszönöm az interjút. Kívánok neked elsősorban erőt, egészséget, boldogságot. Sok-sok ihletett pillanatot! Kívánom, hogy továbbra is maradj a magyar kultúra elkötelezett híve!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások