Mi az eredeti végzettséged, és hogyan jutottál el a tévézéshez?

A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem. Versenyszerűen zongoráztam, de végül a tanári pályát választottam. Magyar irodalom-nyelvészet, történelem szakos pedagógus, valamint osztályfőnök voltam a kecskeméti Bolyai János Gimnáziumban 1996-ig.

A kecskeméti Piarista Gimnáziumban is álltam a katedrán három tanéven keresztül, s mindezekkel párhuzamosan dolgoztam, illetve dolgozom folyamatosan a médiában. Ezt a pályát az egyetemi évek alatt kezdtem el. Sajtóműfaj elméletet tanultam „C” szakon, és elkezdtem írni a Szegedi Egyetem című lapba, majd a Délmagyarország című napilap kulturális rovatának lettem a munkatársa. Ötödévesen a Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdiójában voltam szerkesztő asszisztens.

Kecskemétre kerülve a helyi televíziónál folytattam a média-munkát. Azóta, vagyis 1990 februárjától vagyok a Kecskeméti Televízió szerkesztő-riportere és műsorvezetője; 1996-tól, mint főállású munkatárs. 1994-ben felvételt nyertem a Magyar Televízió szerkesztő-riporter-műsorvezetői képzésére, és dolgoztam a tanulmányokkal párhuzamosan a köztévé Péntek Délután című műsorában. 1995-ben Bécsben, az ORF televízió két hetes média konferenciáján az MTV küldöttségének tagjaként vettem részt. A Duna Televízió munkatársa 1992-től voltam.

Nagyon elfoglalt vagy, hiszen alig tudtunk időpontot találni a beszélgetésre. Hogyan telik el egy napod?

Nincs két egyforma nap az életemben. Ezzel szerintem mindenki így van, bár a média egy egészen más világ. Percről-percre megváltozhat minden; alkalmazkodni kell. Minden alkotó munkatárs más-más időbeosztásban dolgozik; ez naponta, illetve hetente más, beleértve a hétvégéket és az ünnepnapokat is.

Alapvetően a híradó határozza meg a munkát, ehhez igazítjuk a többi műsorral kapcsolatos szerkesztőségi teendőket. Megszervezzük a forgatásokat, megyünk a helyszínekre, szerkesztünk és vágunk a tv-ben, értekezleten veszünk részt, bonyolítjuk az adást.

Ha egy rangos esemény van Kecskeméten, szinte biztosak lehetünk benne, hogy azt Varga Mónika moderálja, vezeti, konferálja. A város lakossága szeret téged, hiszen egy üde színfolt vagy a tevékenységeddel együtt. Te ezt hogyan éled meg?

Hálás vagyok Istennek, hogy örömet tudok szerezni. Minden szép esemény ünnep nekem is; így élem meg. Jó érzés mások arcán mosolyt látni. Ami a hivatalos közlendőkön kívül elhangzik tőlem, mint moderátortól vagy műsorvezetőtől, azokat a gondolatokat szívemből írom, a legméltóbb idézetekkel díszítve.

Mennyi időd marad önmagadra, a családodra? Van-e hobbid, hogyan töltöd a szabadidődet?

Ügyes szervezés az élet. Minden percet, ami megadatik azokkal, akiket szeretek, nagyon megbecsülök. Rendszeres elköteleződést a munkarendem miatt nem vállalhatok fel. Olyan hasznos és lelket-testet üdítő kikapcsolódást keresek, ami örömet ad. Ez nagyon sokszínű. Függ attól, hogy a legszűkebb családomról vagy a barátaimról van szó. Ami pedig újdonság: november elején kezdtünk el kutyaiskolába járni; pompás dolog az én csodálatos magyar vizslámnak, de nekem is!

Mi ad erőt ahhoz, hogy mindig mosolygós, kiegyensúlyozott, barátságos, figyelmes legyél az emberekhez?

Hit, Istenbe vetett hit, amely erőforrás is. Meggyőződésem, hogy az otthonról hozott örökség meghatározó. Nekem olyan gyökereim vannak, amelyekkel stabilan állhatok meg.

Olyan sok emberrel beszélgettél már a munkád során. Soha nem izgulsz, amikor sokan látnak és hallanak?

A világ sokszínűsége érdekes és értékes élmény. Tanulni kell belőle. Az egészséges drukk pedig hasznos dolog. Fontos, hogy a munkám az adott eseményen, amire megtisztelő felkérést kapok, kifogástalan legyen. Szurkolok azért is, hogy minden közreműködő jól teljesítsen, hogy az ünnep teljes legyen és emlékezetes maradjon.

Köszönöm az interjút és minden jót kívánok neked: jó egészséget, sok erőt, örömöt, hogy a hallgatóidnak, nézőidnek te is minél több örömteli pillanatot tudjál még szerezni.

A magazin olvasóinak nevében gratulálok a Tóth László-díjhoz, amelyet a Város Napja alkalmából dr. Zombor Gábor polgármester úr adott át neked 2012. szeptember 30-án a kecskeméti Katona József Színház nagyszabású gálaműsora keretében a városért végzett nagyszerű munkádért.

Weninger Endréné

Hozzászólások