,,S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.”
(József Attila)

Az interneten figyeltem fel egy kedves hölgyre, aki nagy-nagy szorgalommal írogatja verseit, és az irodalmi csoportok tagjai szeretettel fogadják alkotásait, hozzászólásait, barátságát. Ismerjük meg Rózának, a mindig vidám hölgynek életét.

1942. április15-én születtem Sarkadon, ahol most is élek. Kovács Gáborné (Kovácsné Róza) néven jelennek meg verseim. Szüleim egyszerű szerény és szegény emberek voltak, mint sokan az országban. Öten vagyunk testvérek, hál’ Istennek még mindannyian élünk. Úgy éltük mindennapjainkat, mint a hozzánk hasonló szegény emberek a negyvenes, ötvenes években: szegénységben de nagy-nagy szeretetben.

Milyen polgári foglalkozást folytattál?

A nyolc osztály elvégzése után a baromfitelepen kezdtem dolgozni. Ezután jöttek csak a dolgos, szorgos évek!


Hogyan folytatódott az életed?

Húsz évesen férjhez mentem az első komoly kérőmhöz. Született két kisfiunk. Tanyán laktunk kilenc évig. Ami munka volt, annak minden oldalát megismertem. A tehénfejéstől a kacsa-libatömésig, disznó és bikahizlalásig. Kenyeret is megtanultam sütni! De még lovas kocsis is voltam egyszer a férjem helyett, a helyzet úgy hozta. Nagyon sok jó, becsületes, szorgos embert ismerhettem meg a tanyán töltött éveink alatt. Majd beköltöztünk a városba. Tizenkét év után elváltunk, mert a férjem többre nézte az italt mindig, mint a családját. A gyermekeimet tisztességesen felneveltem, szakmát tanultak és családot alapítottak, aztán jöttek sorba az unokák. Ma már ők aranyozzák be életem egét!


Mikor érezted azt, hogy gondolataidat versbe kell foglalni? Hol jelent meg az első versed?

A hatvanadik születésnapom estéjén levelet írtam a rokonságnak, akkor vettem észre, egyik-másik sorom rímel. Attól kezdve próbálkoztam az írással. A Zalai Hírlapban jelent meg pár versem, amit köszönhettem Arany Horváth Zsuzsának, és a jól sikerült versemnek. Akkor még Zalában laktunk a férjemmel. Tíz éve költöztünk vissza Sarkadra. Itt sokáig nem írtam, mintha elvágtak volna valamit bennem. De aztán egyszer csak ismét megtört a jég, és jöttek-jöttek a versek. 2005-ben bekerült egy versem az Amatőr Tehetségek Antológiájába, ami azóta is melegséggel tölti el a szívem, ha ránézek. Íme, a versem:

Te vagy

Egy tenyérnyi könnycsepp,
egy maroknyi álom.
Te vagy minden boldogságom!
Felszárad a könny, elszáll az álom.
De te velem maradsz, édes virágom!
Te vagy a jó, a rossz is egyben.
Nincs, ki szebben dalol a fülembe.
Te vagy a kincsem.
Vagyonom, mindenem!
Te vagy a jó, a rossz.
Az Életem.

Tagja vagy-e valamelyik irodalmi körnek vagy művészeti társaságnak?

A Batsányi-Cserhát Művész Társaságnak lettem a tagja. Ide is feltehetem írásaimat.

Látom, hogy több online irodalmi oldalon is jelennek meg írásaid. Kikkel vagy igen jó barátságban, még ha ez csak virtuális barátság is?

Az Élő Költök Társasága, a Szebb Holnapért oldal, ahová feltehetem az írásaimat. Az Élő Költőknél a Hónap Témája Antológiájában jelent meg egy-egy versem, összesen négy. Az Élő költőknél is sok jó tanácsot kaptam. Akkor megköszöntem, de ma is hálás vagyok érte. Itt is kaptam kritikát is, de megértettem a hibákat.

Mit jelent neked az írás? Milyen érzés szabadul fel benned egy-egy vers megírásakor?

Én nem vallottam soha magam költőnek sem írónak. Én írogatok, ami kitölti az időmet, a lelkemet. Jólesik kiírni magamból a gondolatokat, és ha még tetszik is az írásom, amit felteszek, természetesen örülök neki, mint egy kisgyerek.

A párom és én

Tudják-e a városodban rólad, hogy verseket írsz?

Igen, ma már tudják. Voltam az Önkormányzatnál, kapok segítséget is a könyvem kiadásához.

Kedves Róza, milyen vágyaid, álmaid vannak még, amelyeket szeretnél megvalósítani?

Nem tudom, mennyi idő van előttem, mint ahogy más sem tudhatja. Még szeretnék a festészetbe „belekóstolni!” A rajzolás megy, de a festés nem nagyon. Kedves Éva köszönöm az érdeklődésedet, nagyon meghatódtam.

Köszönöm szépen az interjút, a magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok erőt, egészséget. Kívánom, hogy a szabadidődet továbbra is erre a hasznos időtöltésre használd fel önmagad örömére, szellemed frissen tartására és lelked táplálására. Én reménykedem, hogy a népköltészet apró kis szemeit talán majd az utókor összeszedi lépteink nyomán.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. május 17.

Balladaféleség

Kihallik a muzsika a kocsmából.
Szegény Pista most állt fel az asztaltól.
Táncra perdül, húzza neki a cigány.
Bánatos, mert most hagyta el a leány.
Szegény szíve majd meghasad emiatt.
Ezért táncol, ez ad neki ma vigaszt.

Húzzad cigány, húzzad az én fülembe.
Nem ül többé a babám az ölembe.
Más ölébe ült ma bele a drága.
Gondol majd rám, de már akkor hiába.
Azt gondolta, jó csere, de megbánja.
Pernahajder ez a fiú, meglássa.

Eszébe jut százszor is, hogy elhagyta.
Ő bizony má
r nem búsulgat utána.
Megkönnyebbül szíve, még ha lassan is.
Nem fog érte több könnyem már hullani.
Húzzad Cigány, húzzad az én nótámat!
Nincs szerelem, ami be nem gyógyulhat.
Húzzad Cigány, ne szenvedjek ennyire!
Semmit sem ér az életem nélküle.

Próbálok én felejteni mindegyre.
Ám bevésődött örökre a szívembe.
Hiába a tánc, a zene.
Ez sem ér egy fabatkát sem.
Felállok és hazamegyek.
Egy idő után elfeledem.

Volt már

Volt már, hogy azt hittem,
megbánom.
Volt már, azt mondtam,
sajnálom.

Volt, hogy nem láttam
kiutat.
Reméltem, jön majd
egy pillanat

Mely mutatja, itt állj meg!
Vagy innen merre
haladj.

Volt, hogy a gondnak
nem láttam a végét.
Volt, hogy semminek
nem láttam értelmét

Volt, hogy a szívem volt
oly nehéz.
Mondtam azt is:
Itt a vége és kész!

Van már, hogy úgy hiszem,
jól tettem.
Igaz, ezért meg is
szenvedtem.

Látom már életem
értelmét.
Bízom benne,
megérte a szenvedés.

Én nem vagyok az

Nem vagyok az,
kit tenyerén
hordott a sors.
Nem vagyok az,
ki az élettől
mindent megkapott.
Nem az vagyok,
ki nevet, ha
szeget kapott.
Nem az vagyok,
kinél jobbat Isten
nem adott.
Nem vagyok
szent,
de álszent sem
vagyok.
Ki kapott, de vissza
nem adott.
Nem vagyok az,
ki sokáig tart
haragot.
Egy angyal sem
vagyok,
de talán ördöggé
sem válok.
Ugyanúgy hibázok,
mint mások.
Nem vagyok az,
hogy én mindent
jól csinálok.
Ugyanúgy tévedek,
szeretek vagy csalódok,
mint mások.
A sok milliárdból
egyetlen ember vagyok.
Kit lenget a szél,
kit forgat a sors.
Ki mindig remél,
hogy az élet
valami szépet hoz.
…………………..

Fellegek úsznak fenn az égen

Fellegek úsznak
fent az égen.
Nem láttalak téged
nagyon régen.

Múltak az évek,
jönnek a képek.
Futnak az árnyak,
nincsenek fények.

Elsuhant az élet.
Eltűnnek a vágyak.
Repülnek az álmok.
Rám még mi várhat?

Lesz-e még egyszer
vidám nyaram?
Vagy eltűnünk a
süllyesztőben
mindannyian?

Szenteste 2008

Ülök itt egymagam
ily késő este,
repülök a felhőkön
kétségbeesve.

A képzeletem visz
messze- messze.
Szemem behunyva,
szédelegve.

Nem tudom, merre visz,
csak hagyom önfeledten.
Szédítő magasságba
a kék egekbe.

Meg sem mozdulok
a székemen.
Szemem kinyitni
sem merem.

Jó lenne tudni,
az út merre vezet.
Hová repít a
képzelet?

Csukott szemem mögött
sötétet látok s fényeket.
Hová szeretnék repülni?
Bevallani sem merem.


Hozzászólások