Juhász Gyula (1883 -1937) a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője. József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője. Sorozatunkban most az Imádság a gyűlölködőkért című versét mutatjuk be.

imadsag gyulolkodokert

Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.  

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy fölöttünk csak az Úr itélhet.  

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.  

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.  

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.  

És Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

A máramarosszigeti piarista gimnáziumban tanított 1908-ig. Volt tanár Léván, Makón is. 1907. augusztus 17-én publikálta első újságírói sikerét hozó vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel. Negyedszázados költői jubileumát 1923. május 20-án Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc köszöntötte. Jelentősek tájversei, s híresek a Sárvári Annához írt Anna-versek is. Lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. A magány, az elszigeteltség fokozta idegbaját. 1937-ben öngyilkos lett, megmérgezte magát.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó cikkünk:

Juhász Gyula társtalan magánya – Breviáriumok

 

 

Hozzászólások