,,Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek!” Mt 5,7

Július 18.

Kora délután elindultunk bátyámmal Vácra, hogy megkezdjük kéthetes utunkat Krakkóba, a Váci Egyházmegyés zarándokokkal. Mikor megérkeztünk Vácra, először regisztráltunk, majd megkaptuk a magyar résztvevők számára készített zarándok-csomagunkat, egy ,, tornazsákot” benne pólóval, laticellel, kulaccsal, sapkával, jegyzetfüzettel, zarándokkalauzzal, és egy kis úti adoremussal . Ezután Beer Miklós püspök atya köszöntött minket, majd egy közös szentmise után, éjszaka 11 óra körül elindultunk. Első úti célunk Częstochowa volt.

 

krakko03

 

Július 19.

Reggel 9-kor részt vettünk egy magyar nyelvű szentmisén a Jasna Górai (Fényes Hegy) pálos kolostorban. Ezután megnéztünk egy magyar nyelvű filmet, amely részletesen elmesélte a kolostor és a Fekete Madonna történetét. Megtudhattuk, hogy a kép egyik különlegessége az, hogy Mária tekintete a szemlélődő tekintetébe mélyed, bárhonnan csodáljuk is meg. A kép bal oldalán található II. János Pál pápa stólája, melyet akkor viselt, amikor meglőtték.

Utunkat Łódź (a mi előtalálkozónk helyszíne) felé folytattuk. Összesen hét város adott otthont ezeknek az előtalálkozóknak. Fő céljuk az volt, hogy a világ minden tájáról érkező zarándokok a világtalálkozó előtt kicsit elmélyültebben megismerkedjenek Lengyelország kultúrájával, lelkiségével, szokásaival. Łódźban a kettő előtalálkozó közül mi a Chemin Neuf közösség által szervezetten vettünk részt. Tornatermeink/ osztálytermeink elfoglalása után megkaptuk a helyi zarándok-csomagot: válltáska, benne kitűző, programfüzet, térkép, ingyenes tömegközlekedést biztosító kártya, valamint az egész hétre szóló reggeli, ebéd és vacsorajegyeket.

 

krakko01

… egy divatbemutató keretén belül bemutatták a főbb résztvevő országokat

Rövid városnézés után megérkeztünk a ,,Paradise Square-re, ahol átvehettük a vacsoránkat. Utána egy nagy csarnokba jutottunk (,,Hala Paradise”), és itt rész vettünk a nyitó ünnepségen. A lengyel szervezők egy kis kolbásszal és almalével fogadtak minket, majd bemutatkoztak a fő szervezők (franciául, mivel a közösség Franciaországból származik). Mi magyar fordításban hallgathattuk telefonon/rádión. Különböző táncokat láthattunk, majd egy divatbemutató keretén belül bemutatták a főbb résztvevő országot. Az elhangzott dicsőítő énekek szövegeit mindig kivetítették, így mindenki tudta énekelni. Igazán felemelő érzés volt, ahogyan a 79 nemzetből érkező több mint 5000 zarándok együtt énekelt, imádkozott. Körülbelül éjfélre kerültünk hálózsákba. 

krakko02

A jobb szélső ruha képviselte Magyarországot a ,,divatbemutatón”

Július 20.

A reggeli közös napindító ima után hét különleges workshop közül választhattunk. Én Etienne Vetö atya előadásán vettem részt, ami a ,,Ki vagyok én? Csodálatosabb vagy, mint hinnéd!” címet kapta. A fő üzenete számomra a következő volt: ,,Istennek van egy missziója számunkra, melyet a hozzá szükséges erővel együtt kapunk tőle. Olyan, mint az IKEA-ban, megkapjuk az alkatrészeket és Ő segít nekünk felépíteni a boldogságunkat belőle.”

Ebéd előtt közös szentmisén vettünk részt, ahol egy-egy magyar nyelvű könyörgés is felhangzott. Délután újabb hét előadásból választhattunk. Michaela Bormann nővér (szerzetesnővér a Chemin Neuf közösségben) arról beszélt nekünk, hogy hogyan is lépjünk túl félelmeinken, a minket érő stresszen a Szentlélek segítségével. Először is meg kell őt hívnunk, majd átadni neki a ,,kormányt”, hogy kitűzött céljainkat elérjük. Fontos, hogy minden nap tudjunk rá szánni 20 percet, hogy elcsendesedjünk, hogy figyeljünk a hívására.

 

krakko04

 

Ezután meghallgathattuk egy fiatalember tanúságtételét, aki egy áramütés miatt elvesztette az egyik kezét és lábát. Hallhattunk arról, hogyan sikerült feldolgoznia a vele történteket, hogyan sikerült megbarátkoznia, majd végül pedig az előnyére fordítania azt. Ugyanis sérülten megjárta már az Északi- és a Déli-sarkot is, több hegyet megmászott már, és a hozzá hasonló embereknek létrehozott egy alapítványt.

Később közös zsolozsmán és szentségimádáson vettünk részt. Vacsora után újabb programok közül válogathattunk. Volt tánctanulási lehetőség, tábortűznél éneklés, klasszikus zenei koncert, közös futás a kongói utcagyerekekért, valamint egy színdarab megtekintése Bruno Durand rendezésében. Én az utóbbit választottam, és nem bántam meg. Az előadás Juliette-ről szól, aki diplomaosztója ünneplése közben bejelenti édesapjának, hogy szerzetes szeretne lenni. Az apát váratlanul éri a hír, nem érti, hogyan juthatott idáig az ő mindig modern, teljes életet élő leánya. A bejelentés ugyanakkor lehetőséget biztosít mindkettőjüknek, hogy meg tudjanak osztani valami fontosat egymással a legbelső világukból.

 

krakko05

Kosztka Szent Szaniszló Katedrális

Július 21.

A reggeli ima utáni workshopok közül én Stephan Posner (A Bárka Közösség franciaországi vezetője) előadását választottam. 21 évesen került a közösségbe, melyet Jean Vanier alapított szellemi fogyatékkal élő emberek számára. Életében fontos felfedezés volt az, hogy a saját és mások gyengeségeinek elfogadása igazi, őszinte barátságok kialakulásához vezet, valójában ezek a bizalom alapjai.
A szentmise és ebéd után az Irgalmasság Útja (keresztút) következett, amelyen mind az 5000-en részt vettünk. Öt állomáson hallgattunk meg tanúságtételeket Isten irgalmasságáról. Az utolsó állomás a Kosztka Szent Szaniszló Katedrális volt. Az 1920-as években Szent Fausztina itt hallotta meg Jézus hívását. A nap mottója egyúttal az egész fesztivál üzenete is volt: ,,Restored by love” ( = helyreállítva a szeretet által).

Az este folyamán lehetőségünk volt kiengesztelődni Istennel, barátainkkal, családunkkal. Több nyelven is volt gyónási lehetőség (magyarul is), valamint lelki beszélgetés. Sokan írtak levelet, melyet a szervezők továbbítottak a megadott címre (kivéve a Jézusnak és a már Isten országába költözőknek szólót).

 

krakko06

 

Július 22.

A reggeli közös imádkozás és a felfrissítő tánc után kerekasztal beszélgetés következett. Három nagy tanúságtevő mesélte el, hogy hogyan is fedezték fel életükben a Szentlélek valós jelenlétét, és hogy hogyan tanultak meg a Lélek vezetésére hagyatkozni életük minden napján. Megtudhattuk, hogy mi is az a Szentlélek keresztség: egy elköteleződés, amely segít megújulni a keresztség és a bérmálkozás szentségében kapott kegyelmekben.

A szentmise után a választható előadások közül én Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének az előadását választottam. Nagy örömünkre végre fülhallgató és fordítás nélkül hallgathattunk valamit. Elmesélte nekünk, hogy hogyan született meg benne a tenni akarás vágya az imán és a szemlélődésen keresztül, és hogy mindezt hogyan tudja megvalósítani a politikában.Az esti zsolozsma és vacsora után ,,Spirit fall” est következett, mely során lehetőség volt a Szentlelket kérni: énekeltünk, imádkoztunk. Igaz, hogy különböző nyelveken, de mindnyájunk számára ugyanazt jelentette ez az este: ,,Jöjj, Szentlélek!”

Július 23.

A délelőtti workshopok közül Francois-Daniel Migeon előadását választottam, aki a ,,bennünk rejlő vezető felfedezéséről” beszélt nekünk. ,,Mindenekelőtt meg kell találnunk a hivatásunkat, melyhez nyugodtan kérhetjük Isten segítségét. Keresnünk kell az életnek azt a területét, ahol őszintén ki tudjuk fejezni magunkat, mert különben a világ kevesebb lesz nélkülünk!”

Ebédidő alatt az Elefántcsontpartról érkezők, valamint mi, magyarok mutatkozhattunk be a közönségnek. (Minden nap más-más ország táncolt, énekelt ). Volt néptáncbemutató, melybe más nemzetek is bekapcsolódhattak, majd előadtuk a Váci Egyházmegyés flashmobunkat, amelynek szintén nagy sikere volt.

 

krakko07

“Łódź elfeledettjei”

Workshopok helyett minden délután lehetőségünk volt egy-egy sétán részt venni, melynek során Łódź híresebb helyszíneire, emlékhelyeire látogathattunk el. Én a „kis Auschwitznak” is nevezett internáló tábor maradványait néztem meg, ahova 1942-től 1945-ig deportálták a 2 és 16 év közötti lengyel gyermekeket. Ők voltak “Łódź elfeledettjei”. Elfeledettek voltak, akárcsak a tábor helyszíne is, amit a II. világháború után megsemmisítettek, és azóta beépítettek. Az idegenvezetés végén kaptunk egy-egy fényképmásolatot a táborban eltűnt gyermekekről. A képet odatehettük a Megtört Szív nevű emlékműhöz, és egy mécses meggyújtása mellett imádkozhattunk értük egy kicsit.

Július 24.

A délelőtt folyamán egyházmegyénként volt külön program. Itt megtudtuk a fontosabb információkat, ami a délutánhoz szükséges volt még. Ebédre bementünk együtt a Paradise Squerre, majd ebéd után az egész csapat elgyalogolt az Atlas Arénába (kb. 3 km volt), ahol egy gyönyörű mise és egy hatalmas buli keretében megünnepeltük azt a csodálatos hetet, amit együtt töltöttünk.
A szentmisén mindenki ott volt, aki Łodzban töltötte az Ifjúsági Világtalálkozó előtti hetet, így az Arénában közel 12.000 fiatal ünnepelt együtt a vendéglátó családokkal, és a helyi egyházmegye atyáival.

 

krakko08

 

Július 25.

A reggelicsomag mellé megkaptuk az aznapi ebédcsomagot (még pizzát is kaptunk). 9-kor kezdődött a záróünnepség a Hala Paradise-ban , majd egy órakor bepakoltunk a buszokba, és elindultunk a Krakkó melletti Brzeskoba. Az út gyorsan eltelt, filmet néztünk Pier Giorgio Frassati életéről és sokat énekeltünk. Este körülbelül fél 8-ra értünk Brzeskoba. Itt szinte csak magyar zarándokok voltak elszállásolva (kb. 5000 ember). Órák teltek el, mire mindenki eljutott a befogadó családjához, tornaterméhez. Én hajnali fél 3 körül kerültem egy idős házaspár házába 4 másik lánnyal együtt.

A néni nagyon kedvesen fogadott minket az ajtóban, és amikor elköszöntek tőlünk a helyi önkéntesek (ők kísértek oda minket), megpróbáltunk bemutatkozni a néninek angolul, franciául, németül, de sajnos ő csak olaszul tudott volna egy kicsit. Ennek ellenére feltaláltuk magunkat, és egy kis Activity során elmutogattuk neki, hogy milyen gyönyörű a háza és hogy nagyon hálásak vagyunk, amiért befogad minket egy hétre. A nappaliban volt nekünk megágyazva, ki ágyon, ki matracon aludt. Egy asztalra ki volt készítve nekünk üdítő, ropi, és egy kis édesség is, mindezt egy nagy, széles mosollyal meg is köszöntük neki. 

 

krakko09

 

Július 26.

Reggel 7-kor már forró virslilevessel várt minket a néni a konyhában. Az evés előtti imát közösen mondtuk el hangosan, ami a néninek nagyon tetszhetett, mert megtapsolt minket. Reggeli után visszagyalogoltunk oda, ahol előző este gyülekeztünk. Mindenki megkapta krakkói zarándokcsomagját: egy hátizsákot, benne esőkabáttal, sállal, fejkendővel, angol nyelvű zarándokkalauzzal, imakönyvvel. Ezután átvettük az egész heti ebédjegyünket, és az aznapi reggelicsomagot, ami telis-tele volt minden finomsággal, például lengyel karamellás cukorral.

Miután mindenki megérkezett, elindultunk a vasútállomásra, ahonnan a Krakkóba tartó vonatok indultak. Szerencsére én felfértem az első vonatra, de sajnos a csapat egy része ott maradt a várakozók között. Az út körülbelül egy órás volt. Habár jó meleg volt a kocsinkban, mégis nagyon jó hangulatban telt az utunk, rajtunk kívül ugyanis francia, portugál és spanyol zarándokok is felszálltak a vonatra, és egész úton énekeltek. A vasútállomáson kisebb csoportokra váltunk szét, így könnyebben együtt tudtunk maradni.

 

krakko010

 

Az első célunk az ebéd megszerzése volt, reggel ugyanis kaptunk egy olyan jegyet is, amit beválthattunk az erre kijelölt éttermekben, büfékben. Keresgélés közben megcsodálhattuk Krakkó gyönyörű belvárosát is. Végül a Visztula folyó partján találtunk sátrakat, ahol rengeteg különböző nemzeti étel közül válogathattunk. Szerettem volna valami lengyel különlegességet kipróbálni, így pierrognit ettem, ami nagyon finom volt (tésztagombócok hússal vagy túróval töltve). Közben elkapott minket egy kis zivatar, így máris kipróbálhattuk a kapott esőkabátunkat. Utunkat a nyitó szentmise helyszíne felé folytattuk. Mire odaértünk, szerencsére elállt az eső, és kisütött a nap.

Közel 200.000-en gyűltünk össze a megnyitóra, nagyon szép volt. A szentmiséről kicsit hamarabb elindultunk, hogy biztosan felférjünk a Brzeskoba tartó vonatra, ami sikerült is. A zsúfolt kocsiban ismét jó hangulatban telt az út, ezúttal hol lengyel, hol magyar népdalokat énekeltünk.

 

krakko011

 

Július 27.

Reggelire a néni kisebb svédasztalos reggelit készített elő nekünk, különféle lengyel salátákkal, amik nagyon finomak voltak. Délelőtt katekézisen vettünk részt, amelyet Beer Miklós püspökatya tartott. Megtudtuk, hogy a jó házasság titka mindenekelőtt a hit, a humor és a hűség. Katekézis után a püspökatya aranymiséje következett. A szentmise végén felköszöntöttük az atyát pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából: elénekeltük neki a kedvenc dalát, a Bárka dalt, és átadtuk neki a sok chotki-ból összefont láncot is, amit mi magunk készítettünk, és minden egyes csomó után érte imádkoztunk. Ebéd után ismét bementük Krakkóba, várost néztünk.

 

krakko012

 

Július 28.

Délben ismét Krakkóba utaztunk. A Blonia parkban (ahol a nyitó szentmise is volt) vártuk Ferenc pápa érkezését. Villamossal érkezett a helyszínre!  Ezután különböző nemzeti táncokkal, énekekkel köszöntötték őt, majd ő is köszöntött minket. Innen is hamarabb elindultunk, hogy elkerüljük a nagyobb tömeget. Mivel ez nem csak nekünk jutott eszünkbe, így elég sokan indultunk el egyszerre, lassan lehetett csak haladni a vasútállomás felé. Szerencsénkre olyan lassan haladtunk, hogy Ferenc pápa éppen mellettünk haladt el a pápamobiljával, természetesen rendőri kísérettel. Ezután már nem is bántuk annyira, hogy egy későbbi vonattal kellett hazamennünk. 

 

krakko013

 

Július 29.

Reggeli után az irgalmasság útján vettünk részt, ami azt jelentette, hogy meglátogattuk Krakkó külvárosában az Irgalmasság templomát, amelynek bejárata az irgalmasság kapuja volt. Előtte azonban még a II. János Pál pápa tiszteletére állított templomba is betértünk. A falak gyönyörű mozaikképekkel voltak kirakva. Itt található a szentté avatott pápának az a reverendája, amelyet az ellene elkövetett merénylet alatt viselt.  Az Irgalmasság templomába éppen az átváltoztatásra értünk oda, így részt vehettünk az áldozáson is. Az oltárkép a híres Irgalmas Jézus festmény mása volt.

 

krakko014

 

Július 30.

Reggel 9.30-kor elindultunk a vasútállomásra. Úti célunk a virrasztás helyszíne, a Campus Misericordiae volt. Biztonsági okokból a vonat nem állt meg közvetlenül a helyszín mellett, így egy megállóval hamarabb leszálltunk, és onnan gyalog zarándokoltunk tovább. Az út körülbelül 3 órás volt. Útközben átvehettük az ebédcsomagunkat, amit egy kisebb zsákban kaptunk, teli rengeteg finomsággal. A nagy hőségben igazán jól esett, hogy több házból is kijöttek a helyi lakosok, és vizet osztogattak, vagy egyszerűen csak hidegvízzel lelocsoltak minket. 3 óra körül már el is foglaltuk a szektorunkat. Volt pár óránk még 7 óráig, addig pihentünk, beszélgettünk, karkötőket cserélgettünk más országok zarándokaival.

 

krakko015

 

Ferenc pápa megérkezése után három tanúságtételt hallgathattunk meg, majd a szentatya mondott rövid beszédet. Felszólított minket, hogy tv-nézés, heverészés helyett – ahogy ő mondta, a ,,díványboldogság” helyett – vegyünk inkább egy jó pár túracipőt, és induljunk el Isten útján. Legyünk gondolkodó emberek, közszereplők, társadalmi vezetők, és vigyük magunkkal az örömhírt, amerre csak járunk. Sajnos a virrasztásról még este fél 9-kor el kellett jönnünk, nem várhattuk meg a másnapi záró szentmisét sem, a bizonytalan közlekedés miatt. Amikor elindultunk, éppen akkor gyújtotta meg mindenki a kiosztott gyertyákat, és így valóban olyan volt, mintha elindultunk volna a világba, hogy elvigyük a fényt mindenhova.

 

krakko017

 

Július 31.

Reggel tovább aludhattunk egy kicsit. Reggeli után összepakoltunk, majd a fogadó családunkkal együtt néztük a pápai szentmise élő közvetítését. Indulás előtt megajándékoztuk őket egy kis rögtönzött aprósággal, és hálánk jeléül elénekeltük nekik az ároni áldást. Délután a buszok indulása előtt még tartottam egy rövid kis városnézést, majd fél 4 körül elhagytuk Brzeskot és elindultunk hazafelé. Útközben még megálltunk Ószandecen, és meglátogattuk a Szent Kinga által alapított klarissza nővérek kolostorát. A kolostorhoz tartozó kis templomban tartottuk záró misénket. Végül fél 9 körül elindultunk Vác felé, hajnali egy óra körül érkeztünk meg.

 

krakko020

Brzesko főtere

Ami engem illet, örülök, hogy részt vettem a találkozón. Az út során kapott tárgyi és lelki ajándékok felejthetetlenné tették számomra ezt a két hetet. Habár a következő világtalálkozón nagy valószínűséggel nem tudok részt venni (Panamavárosban lesz), az itthon szervezett találkozóra mindenképpen elmegyek. 

 

Soós Rita egyetemista

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások