Amúgy június második felét töltöttük együtt, Kisbéren és a Balaton észak-nyugati fertályán, és így volt jó a sorrend, pedig nem strandoltunk a kánikulában és az utána következő hűvös napokon sem, de szabadságomat nem árnyékolták be a felhők, remekül szórakoztunk Hajnival és a fiúkkal. Jókat beszélgettünk a rokonokkal, barátokkal, új ismeretségeket kötöttünk, néztem a brazilok meccseit, és olvasni is maradt minden nap időm. Persze amióta gyerekeim vannak, alkalmanként csak egy könyvvel nehezítem csomagjainkat, ezáltal viszont jobban rögzül bennem a tartalma.

Az írásban is szabad vagyok, sőt, mostanában itt szárnyalok igazán, és ebbe simán belefér, hogy nem jelenik meg automatikusan az, amit ide szánok. Ez megerősít abban, hogy engem sem lehet korlátlanul ráengedni másokra, szükségem van kontrollra, főleg azért, hogy ne gondoljak magamról többet, mint aki vagyok. Ebben legutóbb Weninger Erzsébet asszony segített nekem, amit ezúton is köszönök neki! Őrangyalaink tehát működnek, ők sose mennek szabadságra, mert már azon vannak.

Mostani szabadságom után jöttem rá, hogy nem tudok ima és böjt nélkül élni, se fizikailag, se lelkileg, ráadásul mindkettő meglátszik rajtam. Elhagytam magam két hétre, de ez a múlt, bőven van még hátra a nyárból, és leszek még itthon a családommal hamarosan, Vince születését követően – remélhetőleg szabadon, görcsöktől és feleslegesen cipelt terhektől mentesen.

Újpest, 2013. július 7.

Hozzászólások