A kecskeméti Bozsó Gyűjteményben Hanga István órásmesterrel beszélgetünk. Ott, ahol csodálatos óragyűjteményében gyönyörködhetünk. A kis hangulatos órásboltban kínál hellyel, ahol úgy tűnik, megállt az idő. Szeretnénk megismerni a híres órásmester életét, az órákkal való kapcsolatát, gyűjtési szenvedélyét.

 

bozso-muhely0

A Bozsó Gyűjtemény órásboltja előtt

Valóban itt vagyunk a Gyűjtemények Háza emeletén lévő Hanga Óragyűjteményben. Ezen belül is egy hajdani kalocsai órásboltban, amelynek berendezése még édesapámé volt. Egy órásmester özvegyétől vásárolta, és az 1940-es években itt kezdett el dolgozni. 1948-ban lettem általános iskolás, és a tanítás után nagyon sok időt töltöttem édesapám mellett a boltban. Akkoriban az volt a szokás, hogy a gyereknek az apja mellett kellett tanulnia, és közben ellesnie a szakma csínját-bínját is. Itt ez a pult, ennek a sarkán írtam a leckémet. Azt tartották, hogy ha a gyerek nem lett volna szem előtt, nem tanult volna.

Hol született? Milyen volt a gyermekkora?

1942-ben születtem Izsákon. Apám már ott is órásmesterséggel foglalkozott. Fennmaradt egy toronyóra javításáról szóló dokumentum 1927-ből, ő akkor volt 20 éves. Egyébként órás és aranyműves volt a szakmája. Az izsáki városházával szemben volt a boltunk, de nekem nincs sok emlékem róla. 1946-ban el is költöztünk onnan, mert a háború alatt az oroszok kifosztották és teljesen szétverték a boltot. Ekkor mentünk Kalocsára lakni (akkor én négy éves voltam), és ott rendezte be apám az új órásboltját, ahol ékszerészként is dolgozott, de ezt a tevékenységét a Rákosi-korszak betiltotta, mert a nemesfémekkel való foglalkozás állami monopólium lett.

 

kisiskolas-hanga0

Kisiskolás koromban

Egy régi órásboltban nagyon sok limlom keletkezik, és nekünk, gyerekeknek az volt a dolgunk, hogy ezeket az apró alkatrészeket szortírozzuk, helyére tegyük, ezáltal jobban megismertük őket. Így kezdődött az én órás múltam. Később már megengedték, hogy tisztogassam a faliórákat. Két testvérem van, és mindhárman „megfertőződtünk” valamilyen módon az órás szakmával. A bátyám élete végéig az órásműhelyben töltötte az idejét. Sajnos, már nincs köztünk.

Hogy telt a gyermekkora?

Különleges légkör volt az órásüzletben. Apámnak voltak barátai, akik szinte naponta meglátogatták, és sokat beszélgettek, politizáltak.
Közben inasiskolába, azaz ipari iskolába kezdtem járni. Egy ideig volt elméleti képzés Kalocsán, de amikor megszűnt, akkor Kecskemétre kellett járnom.

 

14eves0

14 éves koromban

Később felvettek a GAMF-ra, ahol gépgyártás-technológiát tanultam. Közben megengedték, hogy hetente egy napon eljárjak műhelygyakorlatot tartani az inasiskolába, ahol taníthattam az órás szakmunkástanulókat, bár képesítésem nem volt. Volt vagy tíz-húsz tanuló is, én az elméletet tanítottam nekik.

1964-ben jöttem Kecskemétre, és azóta itt élek és dolgozok. A Felsőfokú Gépipari Technikumot (a mai GAMF elődjét) 1967-ben végeztem el, és egy évig újra Kalocsán éltem. Az ottani gimnáziumba technikatanárt kerestek, és apám rábeszélt, hogy vállaljam el, legalább tudok a szakmám mellett még pénzt keresni. Föl is vettek az I. István Gimnáziumba, melynek volt egy Mezőgazdasági Gépszerelő tagozata is. Mind a négy évfolyamnak én tanítottam az elméletet és a gyakorlatot is, ugyanis tanárhiány volt akkor. Ez egy évig tartott csak, mert apámmal nem jól jöttünk ki az órásboltban, két dudás egy csárdában nehezen fért el.

 

kalocsa-tanar0

A kalocsai osztállyal – A hátsó sorban jobbról a hatodik vagyok

Visszakerültem Kecskemétre. Megismerkedtem a Kada Elek utca 1. szám alatt lakó Farkas István idős órással, akinek az órásüzletét szerettem volna átvenni. (Ez most a Petőfi Sándor utca, ahol a Gong Rádió is van.) 1968. július 1-jén megkaptam nagy nehezen az iparengedélyt, de akkor már megvoltak a tervek a szalagházak építéséhez. Próbáltam a Széchenyivárosban az emeletes házakban egy szárítót berendezni órásboltnak, de a lakók nem örültek neki. Az Arany János utcai átjáróban is rátaláltam egy lehetőségre… Küzdöttem érte két évig. Akkor nagyon nehéz volt üzlethelyiséget bérelni.

A városházán is rosszul álltak hozzá az ügyemhez. Valószínűleg nem tetszett az ügyintézőnek, hogy én egy farmernadrágos, strandpapucsos fiatalemberként akartam üzletet bérelni. Pedig mesterlevelem és megfelelő képzettségem volt hozzá. Végül a megyei tanács hatására megoldódott a problémám. Két évvel később megkaptam a lehetőséget az Arany János utca 6-os szám alatt a boltnyitáshoz. A Lordok Háza átjárójában egy 11m2-es kis mellékhelyiség volt, amelyet teljesen átalakítottam. Mindez 48 évvel ezelőtt történt, tehát szűk két év kell ahhoz, hogy az 50 éves szolgálatom meglegyen. Ezt még szeretném végigdolgozni.

 

regi-oras0

 

Meg tudott élni belőle? Volt forgalma?

Igen, bár a közelben volt egy másik órás és egy Órásszövetkezet is. Én nem törődtem vele, belevágtam. Nem értékeltem túl a munkámat, mint mások, és olcsóbban dolgoztam. Így jöttek hozzám is a vevők. Még fiatal voltam, nem akartam mindjárt meggazdagodni, csak a napi betevő meglegyen, arra vágytam. Sokáig ott voltam. 1984-85-ben merült fel az iparos-kereskedőház létrehozása, amelyben régi típusú iparosokat, kereskedőket készültek elhelyezni, illetve meg lehetett venni a boltot. Nekem egy huncut fillérem sem volt, de azért beadtam az igényemet a városhoz. Felajánlottam, hogy készítek egy mutatós virágórát az épülő ház elé. 1985-re kész lett a ház, és kiutalták nekem a boltot. Eleinte bérleti díjat fizettem érte, de néhány év múlva meg tudtam vásárolni. Biztosan sokan ismerik a Hornyik János körúton. A ház falán van egy nagy óra, és előtte egy virágórát terveztünk, a mostani Líra Könyvesbolt oldalában.

Mit rejt ez a lakrész? Csak boltot, vagy lakás is van benne?

Csak boltot. Az emeleten egy kis műhely meg iroda van. A számítógép is ott kapott helyet. Sajnos, a régi tulajdonosok már sokan elhagyták az üzleteiket, nem forgalmas ez a környék. Főleg a Malom center csábítja el a kuncsaftokat.

 

vilagora01

A világóra a ház homlokzatán

Létezik még javítani való óra a mai digitalizált világban?

Hogyne lenne, csak az emberek nem áldoznak már ilyesmire annyit, amennyiért nekem érdemes lenne dolgoznom rajta. Inkább vesznek egy olcsót, de újat. Én még most is 12-15 órát dolgozok naponta. Gyakran viszek haza is munkát, amit aztán otthon esténként nyugodtan meg tudok csinálni.

Hogy kezdődött az órák gyűjtése?

Egy-két óra már gyerekkoromban megtetszett apám boltjában. De neki az volt az elve, hogy nem érdemes gyűjtögetni az órákat. Később kaptam ajándékba is, vagy olcsón megvettem, ha megtetszett, és megjavítottam. Szép lassan, vagy 30 év óta összejött ez a hatalmas gyűjtemény, melyet érdemes megmutatni mindenkinek. Ezért gondoltam, hogy múzeumot kellene létesíteni.

Végül is megvalósult ez az álom. A gyűjtemény itt, a Bozsó Házban bárki számára elérhető, látogatható. Hetente legalább egyszer eljövök ide megnézni az órákat, felhúzni sorban, javítgatni, ha kell. Hasznom nincs belőle egy fillér sem. Mégis, a mai napig, ha meglátok a „lengyel piacon” egy nekem tetsző órát, mindig megveszem.

 

bozso-megnyito0

A Hanga Óragyűjtemény megnyitóján a Katona József Házban

A múzeum? Az nagy szó. Mindenki látott már múzeumot, de létrehozni azt nem könnyű. Vannak olyan kritériumai, amelyeket nem mindig lehet teljesíteni. Már régóta dédelgettem magamban a gondolatot, de eleinte az óragyűjteményem nagyon gyér volt. Még Kalocsán kezdtem a gyűjtögetést. (Apám soha nem akarta megtartani magának az órákat, inkább megjavította és eladogatta őket.) Már diákként is 6-7 óra ketyegett a kollégiumi szobám falain. A tanárok is, a diákok is megkerestek, ha javításra szorult az órájuk. Így aztán meg is éltem belőle annak ellenére, hogy szegény gyerekként érkeztem oda. Megkerestem a magam kenyerét, hiszen otthonról nem érkezett támogatás.

A keresetem nagy részét már ebben az időben is régi órák vásárlására költöttem, így egyre szaporodtak az órák. Volt, amelyiket olcsó pénzért vettem, de ajándékba is kaptam többet. Kitaláltam ugyan, hogy kéne csinálni egy óramúzeumot, de azt is tudtam, hogy azt fönn is kéne tartani. Később szembesültem vele, hogy csak a látogatók belépődíjaiból nem lehet egyetlen múzeumot sem fönntartani. Hiszen fűtést, világítást kell fizetni, őrizni kell és állandóan ott lenni és rendelkezésre állni a látogatóknak. Tehát én magánszemélyként nem tudtam volna megcsinálni.

 

nagyora-hanga01

A gyűjtemény hatalmas órájának részlete

Számtalanszor nekirugaszkodtam, hogy bérelek valahol helyet a gyűjteményemnek, de anyagi lehetőségeim ezt nem tették lehetővé. 1999-ben létrehoztam egy alapítványt Hanga Óramúzeum néven azzal a céllal, hogy ily módon lehetőségem lesz olyan pályázaton indulni, amely biztosíthatja állandó kiállítás rendezését. Közben több kiállítási lehetőségem is volt, például a Bozsó Házban, a Katona József Emlékházban, a Művelődési Házban, a HVB Bankban, majd a Ráday Múzeum adott helyet. Kaptam egy 60 négyzetméteres termet, amit szépen berendeztünk. Felújítottuk a kalocsai órásbolt bútorait is, és szépen kiállítottuk azt is. Ötéves szerződésem volt velük. Amikor az lejárt, a Ráday Múzeumnak szüksége volt a teremre, és nem tudtak tovább helyet adni az óragyűjteményemnek.

Amikor az újságban megjelent, hogy „hajléktalan” lett az óragyűjtemény, sokan segíteni akartak a városban. Én is részese voltam annak a pályázatnak, amellyel Kecskemét Város, a Bozsó Gyűjtemény és a Hanga Óramúzeum Alapítvány pályázott a Gyűjtemények Háza projekt megvalósítása érdekében. Minden nap izgatottan lestem, hogyan épül, szépül a ház. Négy évvel ezelőtt megtörtént az átadás, megnyílt az órákat bemutató helyiség. Szép helyen, méltó körülményeket biztosít a város vezetősége a gyűjteményem számára. Remélem, a sikeres együttműködés hosszú távon is megmarad.

Ez egyedi anyag. Egy ilyen gyűjteményt senki más még nem tudott létrehozni az országban. Lehet, hogy valakinek értékesebb gyűjteménye van, de egy ilyen általános szakmatörténeti kiállítást így összehozni senki másnak nem sikerült. Sajnos, ez a 2-300 éves órás szakma kihal, ezért is fontos, hogy megőrizzük a múltat, ha máshol nem, hát a múzeumban.

 

toronyora0

Sok toronyórát készítettem és javítottam

Miből áll a gyűjtemény?

Toronyórák, faliórák, ébresztőórák, karórák, zsebórák, mindenféle óra van a gyűjteményemben. Ezekhez hozzátartoznak a mesterség eszközei. Ott van a korhű órásüzlet is. A kiállított órák száma körülbelül 7-800 darab. De nincs kiállítva a gyűjtemény minden darabja, hiszen ahhoz még egyszer ekkora kiállítóhely is kevés lenne.

Nem zavarja az órást a sok óraketyegés?

Egyáltalán nem, sőt, még a feleségemet sem. Nálunk nyolc olyan óra van a lakásban, ami éjszaka is üt. Amikor valaki alszik, akkor nem hallja. Amikor fölébred, akkor biztosan nem az óraütés az oka, hogy nem tud újra elaludni. Nekem megnyugtató dolog, hogy hallom félálomban, ha hármat üt az óra, mert ilyenkor megnyugszom, hogy még tovább alhatok.

 

nagytemplom0

A kecskeméti Nagytemplom tornyának óraszerkezete

A toronyórák készítésének, javításának a terén is sokat dolgoztam. A kecskeméti Nagytemplom órájának a javításával eléggé híressé váltam. 1986-ban elkészítettem a Városháza óráját. Korábban nem volt, csak ki volt hagyva a helye. Volt ott számlap, mert Lechner Ödön tervezett rá, és ott voltak a kerámiaszámok. Kívülről is, meg a belső udvarban is. A közepe egy 80 cm átmérőjű lyuk volt, és üresen állt évtizedekig. Közben vidéken is javítottam toronyórákat, és örököltem toronyóra szerkezeteket. Ezek is arra vártak, hogy egy múzeumban elhelyezzük őket.

Az 1970-es évek elején a kvarcórák megjelenése forradalmasította az órásipart. 1975-ben, ’78-ban és ’82-ben kimentem Svájcba, hogy továbbképezzem magam. Akkor kezdtem belátni, hogy a régi mechanikus korszaknak vége. Alapvetően már mindenki kvarcórát hord, bár még léteznek drága és különleges régi mechanikus órák is. Az emberek 90%-a áttért a kényelmes, új óratípusra. Most ismét van újdonság az óraiparban, az okos óra, az okos telefonok mintájára. Ezeket még nem is ismerem, de ezek már mindent tudnak.

 

refitorony0

A Református Iskola tornyába daru emeli fel az óraszámlapot

A családból van valaki, aki továbbviszi a szakmát, a hivatást? A gyermekek, unokák örökölték ezt a mesterséget?

Igen, a fiam ezt csinálja. Bár az utóbbi időben nehezebbé vált ebben a szakmában dolgozni. Nemrégiben nyitott a Wesselényi utcában egy kis órásboltot. Hogy visszatekintsek a családfán, hogyan is kezdődött:

Apám, aki 1907-ben született, órásinas lett, és 1924-ben szabadult órás- és aranyművesként. Apám megnősült, lett három gyermekük (velem együtt), és mindhárman órások lettünk. A kalocsai húgom fia is órás lett, nálam tanult. Zsolt fiam is elvégezte az órás szakma mellett az aranyművességet. Most azonban inkább a toronyórák érdeklik. De ezek már elektromossággal működnek, ő ilyeneket alkot. Nagyon sok toronyban nem volt régen óra, még Kecskeméten sem. Egyedül a Nagytemplom tornyában volt korábban. Krisztina lányom is itt dolgozott az órásműhelyemben, de most GYES-en van a kisgyermekével. Ő inkább az ékszerekkel foglalkozik: arany- és ezüstékszerekkel, gyöngyökkel. A feleségem könyvelő, ő végzi az órásüzlet könyvelését.

 

lanya-fia0

A lányom és a fiam

Milyen további céljai vannak a közel 75 éves órásmesternek?

Még vannak céljaim, terveim. Ezt a műhelyt nem tudom elképzelni saját magam vagy a fiam nélkül. Szeretném, ha a múzeum megmaradhatna, az óragyűjteményemnek lenne örökös helye. Ahogy említettem, csaknem két év múlva lesz 50 éve annak, hogy megkaptam az iparengedélyt. Addig mindenképpen szeretnék dolgozni. Két okból is kénytelen vagyok. Az egyik az, hogy nagyon kevés a nyugdíjam. A másik pedig egyszerű: Nem tudok a munkám nélkül élni!

Másik nagyon nagy álmom a Városháza homlokzatára egy színvonalas, kifejező, a város hírnevét öregbítő szép órajáték létesítése. Konkrétan harang- és bábjáték megalkotása az elképzelésem, például Háry János figurákkal és Kodály zenéjével. El tudom képzelni azt is, hogy egy másik történelmi korból, más, de mindenképpen Kodály zenével készüljön el a bábjáték, csak ne maradjon el a megvalósítás.

 

babokkal0

Bábfigurákkal

Kezdjünk hozzá, akár a város szellemi életének meghatározó embereivel, akár a város vezetőivel közösen. Most ez a legközelebbi tennivalóm. Remélem, a közeli jövőben, egy-két év alatt sikerül megszerezni elképzelésemhez a szükséges emberi és anyagi támogatást. Tapasztalataim szerint egy ilyen rendkívüli látványosság mindenhol jelentős idegenforgalmi célpont lenne szerte Európában, városunk látnivalói között is jelentős helyet foglalna el. Számítok mindenképpen arra, hogy megértésre talál az ötletem, és aki teheti, mindent megtesz a megvalósítás érdekében.

Kedves István! Köszönöm szépen az interjút, és kívánom, hogy vágyai váljanak valóra! Jó egészséget és sok sikert az életműve kiteljesítéséhez!

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások