A Szűzanya ünnepe van. 96 évvel ezelőtt három gyereknek jelent meg Fatimában. Én 2003-ban jutottam el a portugáliai kegyhelyre, melynek kápolnájában úgy tudtam imádkozni, hogy nem terelte el a figyelmemet róla sem belső, sem külső hang. Hasonló élményem volt öt évvel később Medjugorjéban is.

Béke, öröm, csend, megnyugvás, boldogság, felszabadultság. Ezeket érzem, amikor úgy fordulok hozzá, hogy csak rá koncentrálok. Sajnos ritkán vagyok erre képes, de ő türelmes, megértő, bátorító. Ráadásul mindig Jézusra mutat, vagyis története nem magamutogatás vagy szemfényvesztés.

Nem szoktam találgatni, hogy néz ki és milyen a hangja, de biztos gyönyörű, mert csupa szeretet. Hiszek abban, hogy megjelenik ott, ahol szükséges, és a látnokok nem hazudnak.

Mária megtanít minket arra, hogyan érdemes élnünk. „Tegyétek, amit mond”, szól röviden örökérvényű tanácsa. Minden egyes alkalom, amikor megfogadjuk, az számára is ajándék. Így köszönthetjük, bárhol, bármikor. Én most a Csíksomlyó utcából, néhány nappal a búcsú előtt.

Budapest, 2013. május 13.

Hozzászólások