Nem is olyan régen egy megható ünnepségen vehettünk részt Kecskeméten a Katona József Színházban. Az 1956-os forradalom 60. évfordulója tiszteletére városunk polgármestere, Szemereyné Pataki Klaudia kitüntetéseket adományozott a forradalmi eseményekben résztvevő személyeknek, vagy már csak a hozzátartozóiknak. Itt került sor a kutatásokban résztvevő személyek elismerésére is. Egyik ilyen kutató volt Hajagos Csaba, aki fáradhatatlan munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett a kutatási munka területén.

hajagos

Megkérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Hajagos Csaba vagyok, a Kecskeméti Katona József Múzeum történész-muzeológus munkatársa. Az életem indulása is Kecskeméthez köt, hiszen 1985. november 23-án ebben a városban láttam meg a napvilágot. A korábbi Nagy-Kecskeméthez tartozó Nyárlőrinc (Koháryszentlőrinc) volt az a település, ahol húgommal együtt gyermekkorunkat töltöttük, hiszen a családom mindkét ága itt élt, és ott él a mai napig is. Ez a miliő biztosította számomra azt a nyugodt légkört, amely nagyban hozzájárult személyiségem kiteljesedéséhez. Jelenleg Kecskeméten élek a feleségemmel, és éppen első gyermekünket várjuk.

Milyen gyermekkorod volt? Kik meséltek számodra a múltunkról? Talán ennek a következménye lehetett a pályád kiválasztása?

Azt kell mondanom, hogy minden gyermeknek hasonló gyermekkort kívánok, mint amilyenben nekem volt részem, hiszen Nyárlőrincen nem voltak korlátaim a kiteljesedésemben. A szüleim és a nagyszüleim elhalmoztak minden jóval, emellett természetesen keményen dolgoztunk a gyümölcsöseinkben és a haszonállatok között, hiszen a családunk hosszú évtizedek óta mezőgazdasági munkával is foglalkozott. Éppen ezért kicsi gyerekkorom óta a mezőgazdasági gépek és az autószerelő műhely között mozogtam, a gépkocsik ülésein, a szerelőaknában, a satupad mellett nevelkedtem, hiszen édesapám autótechnikus szakemberként gyakran maga mellett tartott, sokat segítettem neki.

hajagoscsaba02

Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem ebben az irányban tanultam tovább, miért nem vittem tovább édesapám szakmáját? Egyrészt a reáltárgyak sohasem kötöttek le, a matematikával például kifejezetten sokat küzdöttem, mindig azt vártam, hogy vége legyen az adott órának, és ne kelljen vele foglalkozni. Másrészt már az általános iskolai éveim alatt – amelyet Nyárlőrincen a Búzás János Általános Iskolában végeztem – megfogalmaztam, hogy egyetemet szeretnék végezni. Ha lehet, tudományos vonalon szerettem volna megérteni, kutatni, majd bemutatni a paraszti társadalom életviszonyait, nehéz sorsuknak miértjére konkrét választ kapni. A nagyszüleim – a közös munkák alatt– rengeteget beszéltek nekem arról, hogy az ország szovjet megszállása mekkora kárt okozott a magyar nemzet számára, a paraszti társadalomról nem is beszélve. Mindig, amikor a lovak elkobzásáról, a földek elvételéről, a beszolgáltatásról beszéltek nekem, általában azt éreztem – és ez csak egyre erősödött bennem–, hogy az 1945 utáni időszak rendkívüli módon fáj nekik. Ennek a miértjét szerettem volna tudni, mikrotörténeti szinten feltárni. Pontosan ezért volt nagy élmény a szakdolgozatom elkészítése, amelyben a Rákosi diktatúra 1950-1953 közötti időszakát vizsgáltam Nyárlőrinc községben. A szinte kizárólagosan levéltári kutatásra, történeti forrásokra támaszkodó diplomamunka kutatási folyamatára azóta is jó szívvel gondolok vissza.

hajagoscsaba03

Hol érettségiztél? Mi volt a kedvenc tantárgyad, és melyik pedagógusodra emlékszel vissza a legszívesebben?

A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségiztem 2004-ben. Korábban említettem, hogy a matematika nem ment nekem, de mégis azt kell mondanom, hogy Szőke-Tóth Zsolt akkori matematika-fizika tanárom nagyon sokat tett azért, hogy kihozza belőlem a maximumot a reáltárgyak terén is. Ha látta, hogy csüggedek, mindig volt hozzám egy-két bátorító szava, amiért nagyon hálás vagyok neki utólag is. Érdekes, hogy a történelem és a magyar irodalom mellett a filozófia és a hittan is érdekelt, a dogmatika kifejezetten. Suba Adrienne történelem tanáromnak és a Piarista Rendtartomány jelenlegi tartományfőnökének, Labancz Zsolt akkori hittan-filozófia tanáromnak nagyon sokat köszönhetek. De komoly hatással volt rám Farkas István atya is, aki tudatosította bennünk, hogy már nem vagyunk gyerekek, és mindannyian felelősek vagyunk a tetteinkért. A mentalitásom és munkabírásom épülésében, fejlődésében hatalmas szerepe volt Vazul Zsolt kézilabdaedzőmnek, aki megtanított arra, hogy bármilyen lehetetlen helyzetben vagyunk is, soha nem szabad feladni. A sportnak önmagában sokat köszönhetek.

Melyik egyetemre adtad be a felvételi kérelmedet? Elvégzése után még hol gyarapítottad a tudásodat?

Több egyetemre is jelentkeztem, többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karára is, de attól közben elment a kedvem. Nem akartam jogász lenni. Többségében bölcsészkarokat jelöltem meg, így Piliscsabára, Szegedre, Pécsre jelentkeztem, amelyek közül mindenhová felvettek, de a legjobban Piliscsabára szerettem volna bekerülni valójában. Magyar-történelem-pedagógia szakon kezdtem, de a nyelvészet miatt második év végén esztétika szakon folytattam a történelem mellett, ahol nagyon sokat tanultam a filozofikus gondolkodásról, több ágazati esztétikai vonalat is elsajátítottam, amely nagyon jól kiegészítette a történészképzést.

Az egyetem kapcsán meg kell említenem, hogy a legnagyobb harcot valójában az otthon hiányával vívtam. Piliscsaba és Kecskemét akkor három óra volt vonattal, de én ettől függetlenül sokat hazajártam, mert az otthon melege, édesanyám főztje, a biztonság érzése mindig segített a nehéz helyzetekben. Kicsit aggódtak is a szüleim, hogy nem fogok tudni megbirkózni ezzel a nehézséggel, de aztán megszoktam, az új kapcsolatok is sokat segítettek ebben, így eredményesen elvégeztem az egyetemet. Olyan tanáraim voltak, mint Dr. Schmidt Mária, Dr. Földesi Margit, M. Kiss Sándor, Dr. Horváth Miklós, akik mind meghatározták a pályám indulását. Nagyon hálás vagyok nekik!

hajagoscsaba05

Eljött a nagybetűs élet. Friss diplomával hol helyezkedtél? Mi volt a munkád?

Kis szünet következett. A tudományos életben, a versenyszférában helyezkedtem el, hiszen az egyetemi évek alatt is dolgoztam, ezt folytattam, mert sajnos a szakmámban Kecskeméten nem sikerült munkát találni, Budapestre pedig nem szerettem volna felköltözni. Foglalkoztam piackutatással, munkaerő szervezéssel és közben – 2013-ben beadtam a jelentkezésemet a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára, ugyanis a kulturális örökség tanulmányok MA képzés nagy kihívás volt számomra. A célja olyan szakemberek képzése, akik megszerzett művelődéstörténeti és művelődéselméleti ismereteik birtokában képesek a kulturális örökség gazdasági, mentalitásbeli, környezeti és információs rendszerének történeti értelmezésére. Ismerik a kulturális örökség védelmére, értékeinek megmutatására és menedzselésére vonatkozó munkafolyamatokat. Tehát képeztem magam, tudatosan készültem arra, hogy egyszer biztosan el fogok tudni helyezkedni azon a területen, amelyet tanultam. Még a Bács-Kiskun Megyei Levéltár levéltáros tudományos munkatársaként kezdtem el a képzést, most pedig a Katona József Múzeum történész-muzeológus munkatársaként már csak az államvizsga maradt hátra.

A Levéltár volt valójában számomra az igazi közgyűjteményi tanuló munka, rengeteget tanultam ott az idősebb kollégáktól, akik mindig segítettek, bármiről volt szó. Büszke vagyok arra, hogy sokat tanulhattam Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltáros asszonytól, aki az első világháború hátországának kutatásában tanított meg az alázatos munkára.

Intézményi feladatom az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága iratanyagának rendezése volt, kutatói segédleteket készítettünk a napirendi pontok alatt tárgyalt ügyek kimutatásához. De részt vettem a Holocaust történetére irányuló országos kutatómunkában, az első világháború kecskeméti hátországának eseményeit feltáró tevékenységben, amely könyv formájában is elérhető már. Dr. Gyenesei József levéltár-igazgató biztatott a tudományos kutatásra, így írhattam meg a Szent Jobb 1938-as kecskeméti látogatásáról szóló tanulmányomat, a Rákosi diktatúra oktatáspolitikáját a tanyavilágban vizsgáló munkámat a Honismeret című folyóiratba, és néhány forrásközlést az 1965-1989. közötti időszakból. Ebben az időben dolgoztam fel a kiskunmajsai helytörténeti gyűjtemény 1985-ös bezárásának, – hogy is mondjam – “több sebből vérző” történetét.

hajagoscsaba015

Katona József Múzeum, Kecskemét

Mikor pályáztad meg a kecskeméti Katona József múzeumnál a muzeológusi állást? Mi a feladatod? Tudom, hogy szívvel-lélekkel dolgozol, tele vagy ötletekkel, és nagy alázattal végzed a kutatói tevékenységedet is. Úgy tudom, hogy interjúkat is készítesz a még élő személyekkel, akik valamilyen módon kapcsolódtak a történelmi eseményekhez. Mesélj nekünk erről is!

2014. október 23-án kerültem a Kecskeméti Katona József Múzeumba, mint történész-muzeológus munkatárs. Feladataim szerteágazóak, ami sokkal mozgalmasabbá teszi az életemet. Talán a levéltárban ez hiányzott igazán. A tudományos kutatómunka mellett, mint muzeológus a kiállítás építésben, rendezésben is részt veszek, közművelődési feladatokat látok el, és természetesen a gyűjteményi munkában is szerepet kapok. Folyamatosan pályázunk kiállítások finanszírozására, eszközök beszerzésére is, amelyekre jó példák a 2016. esztendőben megvalósuló 1956-os és Gulág Emlékév pályázati eredményei, hiszen minden pályázatunk sikeres volt, amely véleményem szerint komoly elismerés intézményünk számára.

A Kecskeméti Katona József Múzeum – megyei hatóköréhez méltán– részt vesz számos megyei projekt megvalósításában szakmai tanácsadóként, szakértőként. Pl.: A Hajós kutatás és a Szanki 56-os Büszkeségpont megvalósítása stb.

A múzeum gyűjtő funkcióját tekintve fontos, hogy az elkészített interjúk által gyarapodjon a gyűjteményünk. Az oral history projektet, amelynek keretében több mint 60 személlyel készült már interjú, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben végezzük. Az interjúk az 1945 és 1990. közötti vidéktörténet feldolgozásában nyújtanak segítséget, amelyeket oktatási segédanyagként is fel kívánunk használni. Témák szerint ebben az évben a szovjet megszállás társadalmi tapasztalata, a malenkij robot és a GULAG negatív öröksége, a kollektivizálás, illetve 1956 került fókuszpontba. Én úgy gondolom, hogy ez jelenleg egy nemzeti értékmentő feladat, hogy ezeknek az embereknek a visszaemlékezései minél több helyen hozzáférhetőek legyenek az utókor számára.

hajagoscsaba012

Előadás a kecskeméti Városházán

Milyen bizottságokba választottak be mint kutatót?

Jelenleg is tagja vagyok a Magyar Tudományos Akadémia BTK Történettudományi Intézet Vidéktörténeti kutatócsoportjának, ahol a Kecskemét környéki területek szovjetizálásának körülményeit tárom fel, a szocializmus alapjainak lerakását vizsgálom. A kutatócsoport vezetője Ö. Kovács József. Ebben a kutatócsoportban együtt dolgozunk a szintén kecskeméti Dr. Rigó Róberttel.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatásaiban is részt veszek, rövidesen két komolyabb kötet is napvilágot fog látni, ahol a kecskemétiek olvashatják a kutatómunka eredményét. Az 1956-os Emlékév keretében a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet munkájában is részt vettem, hiszen a megtorlás gépezetének működését Túri Mihály életútján keresztül mutatom be, amely írásom beharangozója a 2016. októberi Rubiconban olvasható volt. Még friss hír, hogy az elmúlt napokban választottak meg a Nyárlőrinci Települési Értéktár Bizottság elnökének, hogy segítsem a közösség értékeinek megőrzését, amelyek szintén nagyon fontosak az identitás megőrzése miatt. Nagyon hálás vagyok érte!

hajagoscsaba08

Előadás Fehérgyarmaton

Tudom, hogy rengeteg előadást tartottál a megyénkben. Kérlek, mesélj nekünk, hogy milyen korosztályt céloztatok meg az előadás sorozattal? Hogyan látod, milyen a befogadó közeg? A fiatalokat mennyire érdekli a múltunk?

Országszerte tartok rendhagyó történelemórákat, néha túlélők társaságában. Egyértelműen kijelenthetem, hogy érdekli a fiatalságot a múlt. Ám nem mindegy, hogy ezt hogyan tálaljuk. A személyes sorsok – a 20. század kapcsán– abszolút megfogják a diákokat, amely komoly lehetőséget nyújt számunka, hogy ezeken a sorsokon keresztül értessük meg az új generációkkal egész nemzetünk történetét, legyen szó bármilyen témáról és időszakról. A makro és mikro egymásmellé állítása, a helytörténet identitást növelő hatásának fokozása talán a legfontosabb célja kellene, hogy legyen a hazai történelemoktatásnak.

A 14 és 18 év közötti korosztály magas elvárási szinttel szembesül az iskolákban, meg kell tudnunk őket úgy szólítani, ahogyan azt ők várják. Erre jó példa itthon nálunk a Hírös Históriák című történelmi magazinunk, amelynek szerkesztőjeként látom, hogy valójában mi az a kód, amit múltunk kapcsán tud értelmezni a fiatalság. Hiszen pont Szent-Györgyi Albert mondja: „A gyerek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.”

Véleményem szerint a múzeumunk feladata is az, hogy olyan kiállításokat tudjunk rendezni, amely olyan kódrendszerben kommunikál a látogatókkal, amit ért a 16 éves középiskolás is. Nehéz feladat ez, nagy felelősségünk van ebben, legyen szó rendhagyó történelemóráról vagy bármilyen helytörténeti kiállításról. A Múzeum véleményem szerint kiváló helyszín arra, hogy itt találkozzon a látvány a kutatási eredményekkel, és ebből egy olyan szerves egész álljon össze, amit, mint egy csomag visz magával a látogató. Példának okáért a volt ÁVH székházban megrendezett 56-os emlékkiállítás helyszínén tartott rendhagyó történelem óra és tárlatvezetés még videó készítésére is inspirálta a diákokat, amelyet a youtube-ra feltöltve több százan láttak. Magukkal vitték a kiállítás lényegét, Kecskemét 1956-os eseményeit.

hajagoscsaba014

Rendhagyó történelemóra a kecskeméti Piarista Gimnáziumban

Hány és milyen jellegű publicisztikai írást jelentettél meg eddig fiatal korod ellenére? Kérlek, sorold fel, miken dolgoztál?

A teljesség igénye nélkül teszek egy felsorolást:

I. TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ ÉRTEKEZÉSEK

„Készen van a tornyos templom. Dícsértessék a Jézus”– A nyárlőrinci katolikus templom felszentelésének 75. évfordulója. Dr. Esiobu Anayo Augutus Kiadó, Nyárlőrinc, Adria-Print Nyomda, 2013. 1- 47. p
„Az életszínvonal alku csődje.” A Magyar Demokrata Fórum megalakulásának reakciója az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának szemszögéből In: Múltbanéző, IV. évfolyam, 7. szám
https://www.bacs-kiskun-leveltar.hu/V3/SP07_mbn/Tanulmanyok/hacs-01t-1.html
Bírság vagy bíróság? A Rákosi–korszak oktatáspolitikai csődjének egy esete az alföldi tanyai iskolában. In: Honismeret, 2014. év 3. szám.
A Szent Jobb Kecskeméten–1938. In: Studia Vincentiana, Állam és egyház a modern magyar történelemben. 2015/1. szám 103-129. p.
Egy nemzeti kulturális fórum vezetőjének őszinte vallomása: avagy hol kezdődött az „ellenzékiség” 1985-ben Magyarországon? In: Hitel, 2015/7. szám 76-86. p.
“[…] átmerészkedni a műszakilag tökéletesre sikerült vasfüggönyön, nem volt kényelmes séta […]. Főhajtás Borbándi Gyula előtt. In: Elvégeztem, amire rendeltettem. Emlékek Borbándi Gyuláról. Barangoló kiadó, 2014. 56-57. p.
„Muszka golyó fúrta át a tenyerem!” Kecskemét város szerepe az első világháborúban megsérült, rokkanttá vált katonák pártfogolásában. In: Hátországban. Kecskemét az első világháború idején. Szerk.: Gyenesei József, MNL BKML, Kecskemét 2015. 347-400. o.
Egy magyar család története a kényszermunkatáborok világából. In: Életmesék azaz igaz családi történetek a Kárpát-medencéből 2016. Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete Debrecen, 2016. 103-106. p.
Amerikai-szovjet randevú Kecskeméten. In: Magyar Honvéd, 2016. 28. évf. 2. szám 42-45. p.
EGY nemzeti kulturális fórum vezetőjének őszinte vallomása: avagy hol kezdődött az „ellenzékiség” 1985-ben Magyarországon? In: Cumania 27. (A Kecskeméti Katona József Múzeum Évkönyve), szerk.: Wicker Erika, Kecskeméti Katona József Múzeum, 2016. 253-260. p.

II. PUBLIKÁCIÓK TÁRSSZERZŐKÉNT

Mi történt? – Kerekasztal-beszélgetés Bíró Friderika és Für Lajos Búcsú a parasztságtól című kötetéről. In: Hitel, 2014/11. szám 42-50. p. Elhangzott a Magyar sors – parasztsors című konferencián Budapesten, az Uránia Filmszínházban, 2014. szeptember 19-én. (Bárth János (1944) néprajzkutató, múzeumigazgató. Bíró Friderika (1943) néprajzkutató, muzeológus, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum munkatársa. Hajagos Csaba (1985) történész, muzeológus, Kecskeméti Katona József Múzeum. M. Kiss Sándor (1943) történész, egyetemi tanár. A RETÖRKI főigazgató-helyettese. Molnár M. Eszter kutatótanár, publicista, költő. A Kovács Imre Társaság tagja. Papp Endre (1967) kritikus, a Hitel felelős szerkesztője.)
“Sok jókkal áldgyon Isten benneteket.” Gróf Koháry István levelei Kecskemét város főbíróihoz és Tanácsához 1673-1730. Szerk.: Péterné Fehér Mária. A dokumentumok válogatásában közreműködött: HAJAGOS Csaba. Kecskemét Írott Örökségért Alapítvány, 2014. 145. p.

hajagoscsaba13

Lakitelek, ünnepi beszéd

III. ISMERETTERJESZTŐ CIKKEK, ISMERTETÉSEK

A Szent Jobb diadalútja. Hogy fogadták az ereklyét Kecskeméten? In: Múlt-kor történelmi portál,
https://multkor.hu/20131015_a_szent_jobb_diadalutja_hogy_fogadtak_az_ereklyet_kecskemeten
A 75 éves nyárlőrinci templom. In: Kalendárium 2014. Hit és élet Bács-Kiskun megyében, szerk.: Koloh Elek. Pásztor Jolán Kiadó, Print 2000 Nyomda Kft., 2013. 53-54. p.
“Oh áldott szent Jobbkéz.” A Szent Jobb országjárásnak kecskeméti állomása. In: Múltbanéző, IV. évfolyam 8. szám
https://www.bacs-kiskun-leveltar.hu/V3/SP07_mbn/Tanulmanyok/hacs-02t-1.html
Az első kecskeméti repülőnap. In: Hírös Históriák (A Kecskeméti Médiacentrum Helytörténeti Magazinja) 2015. ősz-tél, 32–35. p.
KTE – Vörös Hadsereg. Egy rejtélyes futballmeccs 1945-ben. In: Hírös Históriák (A Kecskeméti Médiacentrum Helytörténeti Magazinja) 2015. ősz-tél 62–63. p.
Fejezetek a KTE történetéből. In: Hírös Históriák (A Kecskeméti Médiacentrum Helytörténeti Magazinja) 2015. ősz-tél 64. p.
100 éve történt – A kecskeméti iskolák, mint katonai kórházak. In: Hírös Históriák (A Kecskeméti Médiacentrum Helytörténeti Magazinja) 2015. ősz-tél 68–70. p.
Malenkij robot a Tiszaugi hídnál. In: https://mult-kor.hu/malenkij-robot-a-tiszaugi-hidnal-20150923
Interjú egy magyar asszonnyal, aki megjárta a szovjet munkatábort. In: https://mult-kor.hu/interju-egy-magyar-asszonnyal-aki-megjarta-a-szovjet-munkatabort-20160105
A kecskeméti téglagyár, amely első állomás volt a malenkij robot felé. In: https://mult-kor.hu/a-kecskemeti-teglagyar-amely-elso-allomas-volt-a-malenkij-robot-fele-20160219
The Golden Train? Which one?
In: https://magyarmuzeumok.hu/english/2932_the_golden_train_which_one
Soha nem látott fotók láttak napvilágot.
In: https://magyarmuzeumok.hu/kiallitas/3214_soha_nem_latott_fotok_lattak_napvilagot
Válogatott kínzások a főtéri pincebörtönben. In: Kecskeméti Lapok CXII. évf., 9. szám (2016. május 5.) 4. p.
„Szódával jobb, mint whisky, teában jobb, mint a rum…”1. In: Kecskeméti Lapok CXII. 11. szám (2016. június 2.) 5. p.
„Szódával jobb, mint whisky, teában jobb, mint a rum…” 2. In: Kecskeméti Lapok CXII. 12. szám (2016. június 16.) 5. p.

hajagoscsaba11

Kiállítás készülődik a Gulágról

Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy az ünnepségen téged is kitüntetnek a munkádért? Mit szóltak a munkatársaid és a családod? Kérlek, mutasd meg nekünk is a kitüntetést, hadd örüljünk mi is, mert bizony nagyon fontos, hogy elismerjék az áldozatos munkát, hiszen ez ad új erőt a további feladatok elvégzéséhez.

Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy én is kitüntetésben részesülök. Nagy megtiszteltetésnek tartom, és azóta is minden nap rátekintek a vitrinben. Munkatársaim és családtagjaim is roppant büszkék voltak rám, jóleső érzés volt fogadni a gratulációkat. A várandós feleségemnek sokat köszönhetek, hiszen mindig ott van mögöttem, hatalmas türelme óriási kincs. Nélküle nem tudnék ennyi feladatot ilyen szinten elvégezni.

Büszke vagyok arra, hogy Kecskemétért dolgozhatok. A város társadalma szinte várja az újabb kutatási eredményeket, amelyeket természetesen az elődök munkája nélkül nehéz lenne elvégezni. Nagy ajándékként élem meg, hogy a város utcáin sétálva sokan megállítanak, hogy olvassák írásaimat, gratulálnak a Múzeum tevékenységéhez. Óriási öröm számomra, hogy a Dr. Rosta Szabolcs által vezetett Katona József Múzeum sikereinek én is részese lehetek. Bízom benne, hogy nagyon sokáig élvezhetem ezt az állapotot.

hajagoscsaba09

Szeretném, ha te, mint szakember megfogalmaznád, hogy miért is fontos számunkra a múltunk megismerése, ápolása.

A múlt ismerete nélkül nehezen tudunk építkezni. Ha tiszteljük a múltunkat és folyamatosan “emlékezetben tartjuk”, akkor van esélyünk arra, hogy – mondjuk – az egyes történelmi tragédiák feldolgozását követően túl tudjunk lépni a korábban okozott sokkon, egyfajta gyógyuláson menjen át a társadalom. Ha megbecsüljük azokat a személyeket, folyamatokat, kulturális vonásokat, amelyek az évszázadok során lehetővé tették egy közösség számára a fejlődést, az épülést, akkor az identitás nem válik kérdésessé.

Ha erős az identitás az ébren tartott kollektív emlékezet által, akkor nincs veszélyben az adott közösség. Örökségünk Kodály Zoltán és a barackpálinka is, de a diktatúra elkövetett bűnei is rátapadtak a társadalomra. Mindhárommal kell foglalkozni, mert ezekben mindannyian benne vagyunk, ha nem is érezzük még. Akkor leszünk jó helyen, ha tudjuk, hogy az említett dolgoknak mi is részesei vagyunk. Fontos a részvét, és ezt jórészben történelmünk bocsátja rendelkezésünkre.

Mit csinálsz szabadidődben, ha egyáltalán van még egy kevés?

Szabadidő. Ez egy számomra igen nehezen értelmezhető fogalom, de azért természetesen igyekszem én is lazítani. Most éppen a gyermekvárás szépségeit éljük meg a feleségemmel. Ezen felül nagy szerelmem a labdarúgás, amely minden héten segít feltöltődni a következő hét feladataira. Tiszaalpáron futballozom a megye II.-ben, ahol kapusként szerepelek a csapatban. A csapattársaim, a közeg, a szurkolók, a miliő nagyon fontos számomra, szinte már Tiszaalpáron is otthon vagyok. Erre mindig kell lenni időnek, hiszen az ember csak abból tud megújulni, amit szeret csinálni. Az edzések, a mérkőzések segítenek a rekreációban. Nem tudnék élni nélküle.

hajagoscsaba010

A csapat

Tekintettel fiatal korodra bizonyára még tele vagy tervekkel, célokkal, álmokkal. Kérlek, mondd el nekünk, hogy mik ezek, elsősorban, mint magánember, és másodsorban, mint kutató.

Terveim határtalanok, de egy biztos. Kecskeméten szeretnék kiegyensúlyozott életet élni a családommal, amelynek alapvető része, hogy azzal foglalkozom, amivel most is, avval, ami számomra örömet okoz. Örömet okoz, mert másoknak is örömet tudok és tudunk okozni a szakszerűen elvégzett munkával. Rövidesen szeretném elkezdeni a doktori iskolát, hogy megfelelő szakmai szinten végezhessem tovább a munkámat. Bennem a történésznek nem egyfajta okoskodó, kötekedő, rosszmájú képe él, hanem sokkal inkább egy segítő, csomókat eloldó, megoldást kereső formája, aki időt nem kímélve jár végére a dolgoknak még akkor is, ha néha nehéz. Mindig is lesznek olyanok, akik nem úgy gondolkodnak, mint te. De egy a lényeg, hogy a lelkiismeret mindig tiszta tudjon maradni.

„Nem számít, ki vagy, nem számít, mit birtokolsz, néha egy kis bátorság meg tudja változtatni a történelem menetét.”
Edward Snowden

Kedves Csaba, nagyon szépen köszönöm az interjút! Engedd meg, hogy szerkesztőségünk nevében is gratuláljak neked. Kívánok számodra erőt, egészséget, hogy örömünkre tovább tudd folytatni munkádat olyan hittel, alázattal, ahogyan te ezt eddig is tetted. Mert akinek nincs múltja, annak nem lesz jövője sem. Kérlek, segíts hozzá minket, hogy minél többet megtudhassunk a megyénkben élő elődeinkről, büszkeségeinkről! Ezúton gratulálok a múzeum valamennyi dolgozójának is, mert nagyon megérdemlik!

Köszönjük szépen! Áldott és békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok a Montázsmagazin olvasóinak!

 

Nagy L. Éva

 

Hozzászólások