Hajnal Éva költő a Litera-Túra Magazinnak nemcsak tulajdonosa, de főszerkesztője is. Ismerjük meg életét, tevékenységét, az irodalomhoz fűződő viszonyát! Így kezdi a bemutatkozást:

Édesanyám nyugdíjas óvónő. Édesapám kereskedő, majd bányász volt, 1967 óta nem él. Bányaszerencsétlenség következtében halt meg. Maminak eleve fontos volt, hogy ebből a világból minden szépséget megmutasson bátyámnak és nekem. Már egészen apró gyerekekként jól ismertünk néhány „nem nekünk való” operadarabot, képzőművészeti és irodalmi alkotást. Emlékszem, az iskolában elcsodálkoztam, hogy-hogy egy-egy témához a többiek nem szólnak hozzá, én pedig „otthon” voltam ezekben. Természetesen sosem hivalkodtam ezzel, de öröm volt, hogy tudok róluk. Azt is édesanyám tette hitelessé az életével, hogyan lehet hivatásszerűen, szenvedélyesen, boldogan végezni a munkát! Ez nagyon fontos örökségem!!!

hajnaleva01

Hajnal Éva – Fotó: Harsányiné Simon Mónika

Kitől örökölhetted a művészet szeretetét és az írás iránti vágyat, szenvedélyt?
 
A miénk amolyan „művészféle” család, ha lehet ilyet mondani: édesanyám – Kocsis Ilona – gyönyörűen rajzol, fest, kitűnően ír. Már gyerekkorunkban kitalált meséket mondott nekünk és az ovisainak is. Ezeket sajnos nem írta le. Mostanában kapott rá az irodalmi kollázs ízére, Debreczeny György legújabb verseskötete mindig a keze ügyében van. Már 15-20 kitűnő verset, (kollázst) alkotott, így 83 évesen, …Parkinson-betegen. A bátyám nagyon jól rajzol, remek fotókat készít.

Három nagybátyám egyike gyönyörűen énekel, kitűnő zenész. (Hartmayer Péter) A másik kettő író – Dr. Kocsis József, Kocsis Tibor -, de már csak egyiküket, Tibort tudom megölelni. Őt is legtöbbször csak a szavaimmal, a távolság miatt. Nekik is sokat köszönhetek. Természetessé tették számomra, hogy egy író lehet megközelíthető, elérhető, normális ember, …mindamellett, kicsit csudabogár is!
 
Gyermekkori emlékeid között van olyan esemény, amelyet szívesen megosztanál velünk?
 
Igen. Ha irodalommal kapcsolatosat kérdezel, nagyon fontos személy volt az életemben Böröcz Sándorné, de mi csak „Böröczoszinak” hívtuk. Ő a kulcsszemély tanáraim között: neki köszönhetem a bátorságot, ami az íráshoz szükséges. Fura így leírni, mert nagyon félénk, csendes gyerek voltam, édesapám halála után főként, mivel 7 évesen veszítettem el Őt. „Böröczoszi” engedte, hogy irodalomdolgozat gyanánt verset-mesét írjunk, sőt, nagyon örült ennek, bátorított bennünket! Akkoriban azért ez a tehetséggondozás nem volt „szokás”! Nagyon sokat köszönhetek Neki, mindig hálával gondolok Rá, bátor tanár volt! Azóta vagyok bátor írni, bár hosszú évekig azért még az asztalfióknak írtam.

Ha a hétköznapi élet dolgairól mesélhetek, akkor egy csodát kell említenem. Nagy szegénységben éltünk, Mami egyedül nevelt bennünket. 670 forintos óvónői fizetése igen kevés volt rengeteg adósságunk miatt. Új lakást vettünk, sokat éheztünk. Történt egyszer, hogy amikor már az utolsó falat kenyerünk is elfogyott – épp, mint a mesében -, egy óriási zsák elemózsiát találtunk az ajtónknak támasztva, különleges finomságokat! Volt ott cifra kalács, kolbász, pickszalámi és egy csomó olyasmi, amit mi addig csak távolról láttunk… Azóta hiszek a csodákban!

 

hajnaleva03

Dávid tábor – Ingyenes bibliai tehetséggondozó tábor

Mi a végzettséged? A magazinon kívül hol dolgozol, mivel töltöd mindennapjaidat?

Boldog tanítónő, óvónő, tehetségmentor vagyok. Magyart, éneket, rajzot tanítok. Sok éve tehetségcsoportot és irodalmi színpadot vezetek. Nyaranta ingyenes bibliai tehetségtábort tartok barátaimmal. Magazinbéli főszerkesztői munkámat jelenleg szabadidőmben végzem.

Mikor kezdtél el verseket írni? Hány könyved jelent meg eddig?

Első versemet 7 évesen írtam. (6 évesen mentem iskolába, mert alkalmasnak találtak.) Több antológiában szerepelnek verseim, de a Lehetne vers … az első önálló kötetem, bár ezt megelőzte egy zárt terjesztésű verses füzet Haikuk(k) címmel. Ezt tavaly tanév végén készítettük búcsúajándékként a negyedikes osztályomnak.

Januárban a Szómadarak című haiku-kötetem lát napvilágot, majd legkésőbb március folyamán a Festményversek című, Kovács Emil Lajos erdélyi magyar festőművész barátommal közös kötetünk fog megjelenni. Nagy örömömre szolgál, hogy néhány versemet szerbre – Fehér Illés -, néhányat román nyelvre – Bandi András – fordítottak. Sipos Gábor Gergő és Székely-Nagy Gábor pedig megzenésített néhányat a verseim közül. Ez is remek élmény!

Kik a kedvenc költőid?

Hű, ez nagyon nehéz kérdés, mert itt most órákig sorolhatnám a kedvenceimet. Leszűkítve a kört, nagyon fontos számomra a klasszikusok közül: Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, József Attila, Nagy László, Ladányi Mihály, Baso, Fodor Ákos, Wisława Szymborska. A kortárs költők közül: Kardos M. Zsöte, Nagy Bandó András, Lackfi János, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Ágai Ágnes, Ijjas Tamás, László Noémi, Debreczeny György, Sipos Gábor Gergő, Nagy László, Böröczki Mihály, Major Petra, Fata Dani. Ők annyira fontosak nekem, hogy legszívesebben egymásra írnám a neveiket! Verseiket szinte naponta forgatom. A sor korántsem teljes…

hajnaleva06

Rajzóra, nemezelés

Mennyire vagy termékeny költő?

Naponta írok, mert szeretem. Örömöt ad. Ha aznap épp sok feladatom van, haikukat akkor is írok.

Kaptál már valamilyen elismerést az irodalmi munkásságodért?

Igen. Tavaly nagy megtiszteltetés ért, irodalmi munkásságomért Art’húr-díjat kaptam. A Nap-díjat nem szépirodalmi munkáért adományozzák. Ez egy hölgyeknek szánt országos díj, az önzetlenség, a hétköznapi hősök díja. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a kitüntetést 2014-ben én is átvehettem.

Mikor és milyen elgondolás alapján alapítottad meg a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazint? Ez csak online, vagy papír formában is megjelenik?

A magazint 2015. augusztus 5-én ketten alapítottuk Márkus Lászlóval, ahogy a Litera-Túra Művészeti Kiadót is. Mindkettőnket az irodalom és a művészetek iránti szerelem vezérelt. Szerettünk volna teret adni kortárs amatőr íróknak, költőknek, művészeknek, ifjú tehetségeknek a bemutatkozásra. Nagyon szeretjük ezt. Boldogság ilyen közegben élni. Egyelőre csak on-line jelenünk meg. Magazinunk nézettsége az utóbbi időben hatalmas fejlődésen megy keresztül. Az utóbbi 7 napon például a nálunk megjelent versek, prózai alkotások és hírek több mint 85 000 emberhez jutottak el. Régóta készen várakozik webes felületünk. Még nem döntöttük el azt, hogy az új felület havonta frissülő folyóirat, heti irodalmi lap, vagy napi magazin legyen.

A jövő év elején megalapítjuk a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Műhely egyesületet, melynek főbb feladata egy pécsi, kortárs összművészeti alkotócsoport megalakítása, valamint művészeti események, rendezvények: felolvasóestek, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, kiállítások és zenés rendezvények szervezése lesz.

hajnaleva09

Versgyár

Hányan végzitek a munkát, kik a munkatársaid? Milyen alapon kerülnek be az írások?

Szerkesztőségünk tagjai:

Márkus László alapító-tulajdonos, lapigazgató
Hajnal Éva alapító-tulajdonos, főszerkesztő

Boér Péter Pál
Hargitai Beáta
Kapantzian Arthur
Kelár György
Kovács Emil Lajos
Mezei Adél
Sógor Zsuzsanna
Vajda János
Vojtek Márta

Szerkesztőink remek emberek, önzetlenül, az irodalom iránti elkötelezettségből végzik munkájukat. A szerkesztőség tagjai közül kiemelném Vojtek Mártit, aki naponta négy posztot vállal önként, igen magas színvonalon. Ezúton is hálásan köszönöm neki!

Mi inspirálhat abban, hogy egy ilyen újságot vezess, amiből – úgy gondolom – bevétel nemigen származik?

Jót adni jó! Ingyen is! Sőt!

 

hajnaleva04

Mózes tábor – Bemutató a vendégeknek

Könyvszerkesztéssel is foglalkoztok. Bárkinek elvállaljátok a szerkesztési munkálatokat? A nyomdai munkálatokban is a segítségére vagytok?

Igen. A Litera-Túra Művészeti Kiadó a szerzői könyvkiadások támogatásával foglakozik. Márkus László szerkesztőként, én lektorként. Kortárs költők, írók könyveinek kiadásához nyújtunk lehetőségeket nyomtatott és e-könyv formátumban. Biztosítunk borítóképet, elkészítjük a borítótervet, a tipográfiát és a tördelést, kérünk ISBN számot, biztosítjuk a vonalkódot, tehát a „kézirattól” a kész könyvig ellátunk minden feladatot. Egyedül a könyvek forgalmazása nem szerepel jelenleg a repertoárban.

Mi az ars poétikád?

Éppen az, amit az imént mondtam: Jót tenni jó! Minden emberi lény alapvetően megérdemli a tiszteletet, a megbecsülést és a szeretetet!

Milyen kulturális élet folyik Pécsett? Úgy tudom, igen sokrétű, színvonalas.

Igen, csodás itt élni! A város eleve gyönyörű, és télen-nyáron irodalmi esteknek, könyvbemutatóknak, zenei rendezvényeknek ad otthont. Nyáron nagy pezsgést hoz a POSzT. Három remek színházzal büszkélkedhetünk, ahol klasszikus és modern darabok is helyet kapnak, no és persze a balett. A Kodály Központ egy csodahely: klasszikus és modern zenei esteket rendeznek itt. A Zsolnay Negyed is eleve gyönyörű, ott is naponta helyet kap sok kiváló minőségű rendezvény! Beszélhetnék még a számtalan múzeum és kiállítóterem által kínált lehetőségről, a Bóbita Bábszínházról, a MárkuSzínházról!

A Tudásközpont és a Művészetek és Irodalom Háza is hívogatja az érdeklődőket színes programjaival. Nekem nagy kedvenceim a Lantos Ferenc állandó kiállítás a Király utcában és a Total Art Nemzetközi Művészeti Egyesület rendezvényei a Pécsi Animáció Története kiállítással, ami Lehőczné Kardos Andrea lelkesedésének csodás gyümölcse. A legkedvesebb Pécshez kötődő online magazinom pedig hosszú évek óta a Hetedhéthatár. Itt publikáltam először L. Csépányi Katalin főszerkesztő jóvoltából.

hajnaleva02

Színes Színpad tavaly a POSzT-on

Évike, mesélj nekünk a Színes Színpadról. Hogyan kerültél kapcsolatba a gyerekekkel?

39 éve szenvedélyem a tanítás. Az egyetlen iskola, ahol eddig tanítottam és jelenleg is tanítok, a Nevelési Központ 1. Sz. Általános Iskola Pécsett. Itt lehetőségem van arra, hogy óvodai nagycsoportból „hozzam” az osztályomat, és 4-5 évig legyek osztályfőnökük is. Ez csodálatos, mert megismerem a gyerekeket, és elsőben mindenkit onnan indíthatok, ahol ő tart. Mindig tehetség-osztályom van. Ez nem azt jelenti, hogy válogatott gyerekek a tagjai, hanem éppen azt, ami a legfontosabb a számomra: mindenkinek szeretném megmutatni, hogy az iskola a világon megtalálható számos lehetőség közül az egyik legcsodálatosabb hely, hogy kutatni és tanulni öröm!

Rengeteget játszunk, sok mindent kipróbálunk, megélünk. Azt vallom, hogy amit önmaga megtapasztal valaki, azt soha nem felejti el, pláne, ha örömbe ágyazva történik mindez! Adta magát a drámacsoport megalapítása, hetedik éve működünk sikeresen. Most is 18 kis- és nagy gyermekem jár örömmel a drámaórára. Felléptünk már a POSzT-on, Ijjas Tamás-Lackfi János: A világ legrövidebb meséi-vel. Április 11-én rendszeresen járjuk az ovikat, a várost, a tereket, a buszokat verseinkkel. Legutóbb 333 példányt kötöttünk át masnival a „Versgyárban” és osztogattuk az utcán a Kedves Jocót. BOLDOGSÁG volt már az előkészület is!!! Idén a Színes Színpad a MárkuSzínházzal fog együttműködni és fellépni. Nagyon várjuk!

 

hajnaleva010

Mostani nagycsoportosaim – Sünikék

Évi, boldog embernek vallod magad? Vagy hiányzik még valami a boldogságodhoz?

Igen, boldog vagyok! Rengeteg szépséget és örömöt kapok a mindennapokban, hála Istennek ezért! A gyerekeim nagyon hiányoznak, mert Sára és Dani a távolban élnek. A középső, Andris most itthon van, és ez nagy öröm! De karácsonykor együtt leszünk, és ez az igazi BOLDOGSÁG!

Mit csinálsz a szabadidődben, ha van egyáltalán ilyen?

Szabadidőm nem sok van, jobbára csak az iskolai tanítási szünetekben adódik. Most majd a karácsonyi készülődés következik, ezt nagyon szeretem! Finomakat fogok sütni-főzni!

Évikém, nagyon szépen köszönöm, hogy megismerhettünk téged. Kívánok számodra erőt, egészséget az áldozatos munkádhoz, és sok ihletett pillanatot, hogy sok szép verset írj még mindenki örömére.

Én köszönöm a megtisztelő lehetőséget!

 

hajnaleva011

Lehetne vers – Könyvbemutató – Moderátor: Márkus László

 

Hajnal Éva

Lehetne vers

Lehetne lakkcipő, harisnya hosszú combomon,
lehetne csipkegallér, vagy efféle hajcihő.
Lehetne elmélet, csak ráncolnám a homlokom,
lehetne okuláré, vagy szeplő az orromon.
Lehetne hópihe, kis sóhajtás egy dallamon,
lehetne kis madárka, lázrózsa az arcomon.
Lehetne vers ez itt, vagy gondolat, mi majd kinő,
lehetne csinnadratta, vagy efféle hajcihő.
*
Szonett a magányról

Bepiszkolódott tócsa a délután,
ablakomra zuhog, csupa sár a kert
s mint csellengő tolvaj, úgy jött a magány,
sikátorból osont, bús kétségbe rejt.

Ormótlan léptein bánatom cuppog,
hitehagyott ágyán csak ülök magam,
lecsorgó csendjein kacéran suttog,
azt reméli: félek, unos-untalan.

Jelöletlen útja árnyán ég a fény,
kitakart életem lágy karodba hull,
veled élek végleg, tudja voltaképp,

ereje pislákol, lanyha, életunt …
Megszárított szárnyam már-már mennyei,
gyolcsfehér szavadban el fogsz rejteni.

*
Pillanat

November ágyán rozsda ül,
az avar szégyelli magát,
varjú muzsikát mímel épp,
vállamon fázik a kabát.
Minden falevél elmereng,
forró teát kíván a rét,
hunyorgat, fél a napsütés,
párás, az este messze még.
Ütött-kopott koffert cipel,
komótos mind a pillanat,
meg-megáll, elsírja magát,
ázott padon piheg a nap.
Reszket a hármas villamos,
feljajdul, sárga és fakó,
gombjait vesztve kanyarog
tócsákon úszó nagy hajó.
Sárban csoszog a délután,
arcán mélázgat egy mosoly,
kalucsnis lábán csöpp a csepp,
nyomában gyémántút oson.
Szélben ökörnyál lengedez,
elszálló fátyol, pókpalást,
ékes a mátka, ring a csend,
rőt selyemágyon csókja vár.
*
térdel az este

távoli réten térdel az este
szórakozottan égre meredve
nézi a felhőt elheveredve

úszik az égen ring pityeregve
csipke az erdő reszket a kedve
libben a szoknya lépkedek én is

látom a felhőt bámulom éppen
kézben a kéz s már úszom az égben
alkonyodásom nézi az ég is

úszik a vágyam hű ligetekkel
mozdul a libben kénye a kedve
tánca a felhőn jár pityeregve

úszik a nézi
térdel a kedve
libben a lépked
ringat az este
*
Búcsúzkodó

Lám, komótosan körbeér a nyár is,
ékes csipkefüggöny, lágyan szöszmötöl,
mint fénygyöngyökből felfűzött kaláris,
amely karcsú nyakam ívén tündököl.

Míg lassulnak a szívből-nevetések,
szürke alkonyórán zárom ablakom,
nézd, langaléta árnyak feketéllnek,
bolyhos takarómon álmom altatom.

Már megfáradt a mező muzsikása,
kopott kofferbe pakol néhány madár,
épp hunyorgat még mind a fény, az árva,

tágas táncparkettjén senkit nem talál.
És bár bensőmben a csend többszólamú,
stólás vállamon az angyal szomorú.

 

Ha

Ha reggel
jönnél hozzám,
Isten öleléséből
font széken
kínálnék helyet,
hajnali napfényt
töltenék poharadba.
Amint kortyolgatnád,
elúsznának melletted
a felhők, válladon
pihennének a madarak.

Ha nálam ebédelnél,
tányérodba rejteném
az erdők titkait.
Ebéd után
felolvasnék Neked:
minden mesék
legszebbikét
olvasnám, hogy
közben elszunyókálhass.
Nézném, hogy
emelkednek és
süllyednek mellkasodon
aranygombjaid.
Suttogásommal
takargatnálak.

Ha velem vacsoráznál,
megénekelném
Neked a mezők
illatát, s a
pacsirtával
együtt dalolnék,
ha itt maradnál
nálam hajnalig.
Tücsökzenéből
készíteném ágyad,
tiszta folyókból
szőném takaród.

… selymek csendjével
rajzolnám tenyeredbe
a Teremtő mosolyát …

 

Haiku-csokor

Tökéletes éj.
Csend van. Csak függöny libben
teaszobámban.
*
Minden lépéssel
közelebb jutok hozzád,
néha távolabb.
*
Deres hajamba
rózsát tűztél – járásom
is könnyedebb lett.
*
Ugyanazt a fát
nézzük mind: úr és koldus,
csupán más szemmel.
*
Fűpamacsok közt
botladozó pillangó
én is lehetnék.

 

 

Nagy L. Éva
 

 

Hozzászólások