A gyerekek nyelvtanulása sokkal kreatívabb folyamat, mint azt korábban sejtették: már a kétévesek is szabadon kombinálják a szavakat. Nemcsak egyszerűen elismétlik, amit hallanak – állítja egy kutató egy tudományos szaklapban (“Proceedings of the National Academy of Sciences”).

Egy macskáról vagy a macskáról van szó? A fürdőszobáról vagy egy fürdőszobáról beszélünk? Nyelvtanilag mindkettő helyes – bár bizonyos nyelvtani környezetben az egyik változatot gyakrabban használjuk, mint a másikat. Ennek az alapelvnek a mentén vizsgálta meg Charles Yang, a Pennsylvaniai Egyetem nyelvész kutatója, hogy a kisgyerekek hogyan kapcsolják össze a névelőket a főnevekkel.

A kutató egy és öt éves kor közötti gyerekektől származó 9 adathalmazt vetett össze egy 500 szöveget magában foglaló nyelvtudományi szöveggyűjteménnyel (Brown Corpus). Ez utóbbiakban csak minden negyedik főnév állt határozott vagy határozatlan névelővel. A vizsgálatban részt vevő gyerekek ellenben gyakrabban döntöttek a névelős főnév használata mellett.

                                                             

A nyelvész kidolgozott egy modellt arra nézve, hogy a kisgyermekek hogyan kombinálnák a névelő és főnév használatát, ha csak azokat a szópárokat utánoznák, amelyeket a környezetükben lévők használtak. Az eredmény azonban kevesebb kombinációs lehetőséget mutatott ki, mint amennyit a gyerekek ténylegesen kitaláltak. A kutató tehát egyértelműen kimutatta, hogy a gyerekek a nyelv elsajátítása közben maguktól is összekapcsolják a különböző elemeket, nem csak utánoznak.

Ezzel szemben áll az a mód, ahogyan a főemlősök a jelnyelvet elsajátítják. Yang az állítás alátámasztására videofelvételeket elemzett, melyek a jelnyelvet tanuló csimpánzokról készültek. Az állatok kevesebb jelet használtak, mint amennyi statisztikailag lehetséges volt, inkább utánoztak, mintsem önállóan alkottak volna kombinációkat egy szabályrendszert követve.

Forrás: www.spiegel.de

2013. április 7.

Hozzászólások