„Nei Pori Thessalonikitől kb. 100, Katherinitól kb. 40 km-re déli irányban az Olymposz hegy lábánál található teljesen új, modern turistaparadicsom a jellegzetes, egymás mellett sorakozó apartmanházaival. A falu két főutcából és több mellékutcából álló új építésű, a hagyományos görög üdülővárosok stílusát követő hangulatos nyaralótelepülés. Tengerparti sétányán páratlan panoráma mellett kényelmesen egészen Platamonig el lehet sétálni, ahol a Platamon vár található. Hosszú és széles homokos tengerpartja, a helyiek kedvessége, a páratlan olymposi környezet várja az ide utazókat. Nei Pori hosszú, széles és lassan mélyülő homokos tengerpartja ideális kisgyermekes családok részére is.”

Tetszett, amit találtunk, nagy várakozással néztünk az út elé. 16-án egy-egy nagy bőrönddel, dugig rakott hűtőtáskával várakoztunk városkánk központjában. Tízfős keceli baráti társaságunk jókedvét látva nem volt kétségem afelől, hogy a hangulat biztosan jó lesz. Négy óra körül meg is érkezett a buszunk, velünk lett teljes az utasok létszáma.

Be kell vallanom, féltem a hosszú utazástól. Tartottam tőle, hogy nagyon megvisel bennünket az előre láthatólag tizenhét órás buszozás. De hát majd csak kibírjuk!-reménykedtem. Az út nagy részét sötétben tettük meg, 3-4 óránkénti pihenők beiktatásával. Mire Görögországba értünk, már pirkadt, de amit láttunk, nem volt nagyon bizalomgerjesztő, mert eléggé hűvös, nyirkos és ködös volt az idő. Hogy lesz ebből fürdőzés a tengerben…

Nei Poriban azonban már verőfényes napsütés várt minket, el is űzte borús gondolatainkat. Sőt, azt tapasztaltuk, hogy egészen bírható volt a hosszú út, pedig buszunk kényelmi szempontból nem volt a legkedvezőbb az ülések zsúfoltsága miatt. Csoportunk a kétemeletes Villa Mara apartmanházban kapott helyet, mi a párommal a második emeleten vehettük birtokba lakásunkat.

Az előzetes tájékoztatásnak teljesen megfelelt átmeneti otthonunk. Hivatalos megnevezése: háromfős stúdió, de csak kettőnknek. Tágas szoba, felszerelt konyharészleg, fürdőszoba és egy hatalmas terasz. Az első pillanatban megszerettük! A kicsomagolás után – nyilván nem meglepő – felfedező utunk a tengerhez vezetett. Istenem! Az Égei-tenger! Hálát adtam sorsomnak, hogy eljuthattam ide. Homokos part és a víz…, a víz olyan kék, mint a tinta, a part közelében fehéren tarajozó hullámokkal.

A víz kellemes meleg, a part befelé lassan mélyülő, szóval ilyen alföldi, nem éppen vízen nevelkedett népségnek való. Férjem biztos úszó, bátran vetette magát a hullámokba, én azért ennél jóval óvatosabb voltam. A parton érződött, hogy ez már nem a főszezon, kevesebb volt a fürdőző, csendesebb a strand. De értékéből ez semmit nem vont le, sőt!

Mi már itthon megbeszéltük, hogy az előzetesen felajánlott fakultatív utakból kettőt választunk. Úgy döntöttünk, feltétlenül megnézzük a Meteorákat, és részt veszünk egy hajókiránduláson. A többi idővel szabadon rendelkeztünk. Természetesen már itthon utána olvastunk a Meteoráknak, sőt egy filmet is éppen elkaptunk róla utazás előtt.
A meteora szó jelentése: levegőben lebegő. Nem is találhattak volna találóbb nevet, hiszen a sziklák tetején álló kolostorok valóban több száz méterrel állnak a föld felett. A Pindosz-hegység szélén lévő épületeket a XII. században húzták fel az aszkézis hívei, akik a világtól elszeparáltan akarták élni életüket. A turisták számára 1920-tól már könnyedén megközelíthető biztonságos utakon és hidakon, előtte csakis veszélyes létrákon keresztül lehetett megtekinteni ezeket a csodálatos helyeket. A legmagasabban fekvő kolostor a Nagy Meteora, melyet 1830-ban alapítottak. 1923-ig a szikla megmászása csak csörlőszerkezettel felhúzott hálókon és kötéllétrákon volt lehetséges. Ma már a kőbe faragott lépcsőfokok és átjárók segítségével a látogatók könnyen feljuthatnak.”

Nei Poritól 130 km-re, mintegy másfél órai buszozással jutottunk el a Meteorákhoz. Hogy mit éreztem, amikor a lélegzetelállítóan magas sziklacsúcsokat megláttam, nincs rá szó… és ott fent a szédítő magasban, ott vannak a kolostorok. Míg buszunk a hegyoldalon felaraszolt, nem győztük kattogtatni a fényképezőgépeket, nem tudtunk betelni a látvánnyal. Hol itt, hol ott bukkantak fel a meredek sziklafalak, s tetejükön kolostorok. Láthattunk sziklába vájt odúkat is, amikről elmondták, ott régen szerzetesek éltek, Istennek ajánlva egész életüket.

Két kolostort látogattunk meg belülről. Mindkettőbe csak hosszú szoknyában lehetett belépni, amit a bejáratnál kaptak azok, akik nadrágban indultak neki az útnak. Fedetlen vállal sem mehetett be senki. Elég nagy tömeg volt a nem nagy helyiségben, ahol idegenvezetőnk információval látott el bennünket. Majd megnéztük a régi felvonót, amit a szerzetesek használtak, ha le akartak jutni a faluba, vagy élelmet húztak fel vele. (Ma már ez modernizált formában működik.) Lefelé menetben buszunk még megállt egy olyan helyen, ahonnan páratlan kilátás nyílik a mesebeli tájra, amit gépeinkkel igyekeztünk megörökíteni.

Fitó Ica

2013 októbere

Folytatása következik …

 


Hozzászólások