Kedves László, kérlek, mesélj magadról, életedről, küzdelmeidről, örömödről, bánatodról, mindarról, ami eddig elkísért utadon. Talán kezdjük Munkácsnál …

Édesapámat Munkács városába vezényelték, aki abban az időben rendőrként szolgált. Ez később, 1952-ben negatív elbírálás alá esett. Szükségesnek tartom ezt a bevezetőben megemlíteni, mivel a családunk életét ez az esemény jelentősen befolyásolta. Gyermekkorom boldog napjait a Latorca partján töltöttem önfeledt játszadozással. Ebből következett első gyermekkori kalandom is. Óvodából hazafelé tartva úgy eltévedtem, hogy a rendőri nyomozás és az őrszobai gondviselés vetett véget a kalandozásomnak. Sajnos nem volt okostelefonom, sem helymeghatározó készülékem, mint a mai gyerekeknek, így meg kellett várnom, amíg végre apám is megérkezett. Másik gyermekkori élményem az volt, amikor a szomszéd játszótársam kezében – aki gazdálkodó családból származott – megláttam egy körbevágott nagydarab zsíros kenyeret. Számomra ismeretlen volt a házi sütésű fehér kenyér.

A háborús évek egyik meghatározó momentuma volt az, amikor nagyapámat 1944-ben halálra gázolta egy harci jármű. Részben e miatt költöztünk haza anyai nagyanyámhoz Hajdúböszörménybe. A másik ok a zűrzavaros munkácsi kilátástalanság volt. Ezek a kis morzsák maradtak meg emlékezetemben és innen folytatódott ifjúságom, sorsom alakulása.

Böszörményi templom

Ki és mikor fedezte fel, hogy rendkívüli kézügyességgel áldott meg a Teremtő?

Általános iskolai és a gimnáziumi tanulmányaimat Hajdúböszörményben végeztem. A gimnáziumi éveim alatt figyelt fel rajzkészségemre Király Róbert művésztanár, aki bíztatott ezen készségem továbbfejlesztésére. Apámat 1952-ben elbocsájtották a rendőrségtől, ami az anyagi helyzetünket, továbbtanulási lehetőségemet derékba törte. Érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben jelentkeztem Debrecenbe mintakészítő asztalosnak.

A víz hatalma

Milyen iskolát végeztél? Van–e polgári foglalkozásod?

Érettségivel és szakmunkás bizonyítvánnyal a kezemben jelentkeztem a debreceni Faipari Technikumba, ahol faipari technikusként végeztem. Életem következő szakasza a honvédség volt, ami abból a szempontból lehet érdekes, hogy a kézírásom és rajzkészségem mentesített a rendszeres napi kiképzések alól.
Leszerelésem után nem vettek vissza a gyárba, munkanélküli lettem. A technikumban az óraadó tanárom a debreceni Szék-és Kárpitosipari Vállalat főtechnológusa volt, aki munkát ajánlott, és ezt követően gyártás-előkészítőként dolgoztam.

Különböző megpróbáltatások után kerültem a hajdúböszörményi Faipari Vállalathoz 1968-ban. Később a vállalat igazgatója lettem, ahol képkeret megrendelések kapcsán kerültem kapcsolatba a művésztársadalommal. Az évente ismétlődő Hajdúsági Művésztelep alkotóival történő találkozásaim, a rendszeres gyakorlás, közös munkák, tárlatlátogatások, biztatások késztettek arra, hogy újra ecsetet vegyek a kezembe. Közvetlen mesteremnek Pálnagy Balázs művésztanárt, festőművészt tekintem, akitől a képszerkesztés, ábrázolás szabályainak részleteit ismerhettem meg. Pozitív hatással voltak rám a paraszti életet ábrázoló realista munkái, ami zsinórmérce volt számomra. Sok említésre méltó művészbaráttal találkoztam ettől az időponttól számítva, akik elláttak szakmai útravalóval, irodalommal és a fejlődésemhez szükséges hasznos tanácsokkal. Ezenkívül folyamatosan képeztem magam a szakirodalomból, valamint különböző festőtáborokban.

Erdei tisztás

Tudom, hogy a városodban állandó kiállításod van. Hol voltak még kiállításaid?

A pályám aktív időszakában un. szombat-vasárnapi festő voltam. Festményeimet első alkalommal Kupás Csilla, a hajdúböszörményi Művelődési Ház referense rendezte kiállítás alá. Tulajdonképpen ez a kiállítás bizonyította be, hogy a munkáimat elfogadja a közönség, véleményük bátorítást adott számomra. Nyugdíjba vonulásom után döntöttem úgy, hogy a tulajdonomat képező üzem két termét kiállítások céljára rendezem be. Itt van az egyikben a saját festményeimből állandó kiállításom. A másik teremben pedig időszaki kiállításoknak adok helyet.

Muraköz

Önálló kiállításaim:

2008 – Hajdúböszörmény, Művelődési Központ
2009 – Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár
2010 – Zsámbék, Művelődési Ház
2011 – Székesfehérvár, Platán Hotel
2011 – Debrecen, DOTE
2011 – Balmazújváros, Veres Péter Általános Művelődési Központ
2012 – Hajdúdorog, Görög Demeter Művelődési Ház
2013 – Budapest, Benczúr Hotel
2013 – Budapest, Westend-Dunapart galéria

Csoportos kiállításokon 1985 óta rendszeresen szerepelnek munkáim. Festményeim országhatáron túl is kerültek magántulajdonba (USA, Kanada, Lengyelország, Németország, Kassa). Folyamatosan részt veszek festőversenyeken, művésztelepeken (Igal, Pusztamonostor, Bajót, Őcsény, Pilisszentlélek, Kassa, Beregszász).

Művészetek kellékei

Hogyan és mikor jött ez a gondolat, hogy kortársaidnak kiállítást szervezel?

A kiállítás szervezésének gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amik
or szembesültem azzal, hogy milyen nehéz dolog először bemutatkozni a közönség előtt. Szerencsém volt ezzel is, mert az első hívó szóra verbuválódott egy csoport, akik támogatták az elképzelést. Helyi hivatásos festőművészek, grafikus, fotós, újságíró, amatőr festők voltak a képviselői a megvalósításnak.

Napraforgós csendélet

Milyen alapon választod ki azokat a művészeket, akiknek aztán felajánlod a bemutatkozási lehetőséget a galériádban?

A kiállítók részére nem fogalmazok meg direktívákat, nincsenek olyan korlátok sem, hogy a kiállító milyen irányzatot vagy stílust képvisel. Jelentkezés és meghívásos alapon fogadok művészeket, amit egy előzetes bemutatkozás után konkretizálunk. A legutóbbi jelentkező Izlandból egy szürrealista festőművész volt, aki két éve már állított ki a galériában.

Figyeled-e a fiatal, kezdő tehetségeket? Hívtál-e már meg közülük kiállítani?

Rendszeresen tartok festőkurzust Nyitott Műterem keretében a galériában. A résztvevők életkora 12-50 év közötti. Van köztük iskolai tanuló, szociálpedagógus, rajztanár, akiket alkotás közben korrepetálok, jó hangulatban közösen alkotunk. Munkáikat helyben és csoportos kiállításokon ismertetem meg a közönséggel. A helyi iskolák évente ismétlődő látogatói a galériának. Esetenként előttük festek meg egy-egy képet, amit a látogatás végén kisorsolunk közöttük. Általában ezek a látogatások becsábítanak egy-egy embert a festészet birodalmába.

Őszi hangulat

Régebben én is éltem a Hajdúságban. Bizonyára óriási fejlődésen ment keresztül Hajdúböszörmény is azóta. Mennyire befogadóak a kultúra területén, milyen kulturális élet van nálatok?

Kedves Éva, én magam is mintegy 45 éve követem Hajdúböszörmény kulturális vérkeringését, és úgy ítélem meg, hogy struktúrájában, megoszlását illetően is elismerésre méltó törődés érzékelhető Böszörmény életében. A kultúra, sport, szabadidős foglalkozások minden korosztályt felkarolnak, igényeiket kielégítő módon adnak lehetőséget érdeklődési körük gyakorlására. Igazolásképpen a város hetilapjának néhány rovatát érdemes címszavakban idézni. (színházi előadások, hangverseny, amatőr film-est, turizmus, kézimunkakör, kertbarát kör, konferenciák, testvérvárosi találkozók, múzeumi bemutatók stb.) Városunkban 50 éve működik a Nemzetközi Művésztelep, két éve alakult a Nemzetközi Írótábor, melyek nagy sikerrel működnek.

A kiállított darabok találnak-e műértő vagy műgyűjtő gazdát maguknak?

Az eddig megrendezett kiállítások mindegyikén történt vásárlás. Böszörményben jelen vannak kis számban műgyűjtők is, akik rendszeres látogatói a kiállításoknak. A vásárlók csoportja inkább műpártoló és műértők körére szűkül le. A vásárlásokat főképpen a festmények azonnali hatása befolyásolja a magánszemélyek esetében.

Társalgók

Honnan sikerül a megnyitóra hozzáértő szakembert találnod? Te magad nyitod meg a kiállításokat?

A kiállítások alkalmával a megjelentek köszöntésére vállalkozom. A kiállító művészek maguk gondoskodnak a munkásságukat méltató személyről. A helyi zeneiskolából felkért tanár vagy növendék, a helyi Irodalmi kör egy-egy versmondója színesíti a kiállításmegnyitókat. Az eddig megrendezett kiállítások közreműködő vendége volt Mohai Gábor TV-rádió bemondó, a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, Molnár József, egy római katolikus pap, a helyi főorvos, a zeneiskola igazgatója, versmondó művészek, költők, valamint különböző művészeti csoportok képviselői.

Kire vagy a legbüszkébb, hogy nálad is voltak festményei kiállítva?

Minden kiállításra szeretettel, barátsággal gondolok utólag is. Nem szeretnék kiemelni neveket, mert túl hosszú lenne a felsorolás, mégis szabályt szegek: Simon M. Veronika festőművész, Magyar Ari festőművész-költő és Tatjána Sevcsenkó Ukrajna Érdemes Művésze nevét megemlítem. A többi kedves kiállítómtól, barátomtól elnézést kérek, amiért nem említettem a nevüket. A napi beszélgetések kapcsán mindig kitérek egy-egy kedves pillanatra, ami a találkozásunkhoz kapcsolódik és maradandóvá teszi kapcsolatunkat.

Tyúkpiac

Kedves László, mióta vagy a Cserhát Művész Kör tagja? Hogyan találtál rájuk?

A Batsányi Cserhát Művész Körnek 2012 óta vagyok tagja. Örömmel tölt el, hogy befogadott a társaság. Kedvességet, elismerést kaptam és kapok barátaimtól, amit a festményeim által és nem személyes találkozások révén fogalmaznak meg. Tulajdonképpen Simon M. Veronika hívta fel a figyelmem a Kör létére, aki két alkalommal vezetett kurzust a galériában. A helyi Kertész László Irodalmi Kör tagjaival, vezetőjével, Papp-Für Jánossal kölcsönösen jó a kapcsolatunk, szívesen látogatjuk egymás rendezvényeit. Legutóbb a Cserhát Művész Kör országos titkára, Dezső Ilona Anna és Papp-Für János közösen mutatkoztak be verseikkel, versesköteteikkel a galériában, Magyar Ari festménykiállításakor. Ezen alkalommal fogalmazódott meg a kapcsolatunk bővítésére vonatkozó elképzelésünk, miszerint a festészet és a költészet iránt érdeklődők körét szeretnénk bővíteni.

Kaptál-e már valamilyen kitüntetést mint festő,  vagy a kultúráért végzett szervezői munkásságodért?

Sokan fogalmazták meg ezt a kérdést részemre, amire két válaszom van. Nem úgy kezdődött a galéria létesítése, hogy ezért valamit reméltem
volna. Nem kértem és nem kaptam sem hozzájárulást sem elismerést. A megnyitón, amit Kiss Attila polgármester nyitott meg, 240 fő vett részt, ez alkalommal szóbeli elismeréssel méltatták a kezdeményezést. Számomra a legnagyobb hozadék az, hogy jó célt szolgálok, sok kedves ismerősre, barátra találtam, akik egyben a városom hírnevét is elvitték szerte az országban, és az ország határain kívül is.

Első önálló kiállításom

Voltak látogatók a galériában az USA-ból, Ausztriából, Németországból, Indiából, Indonéziából. Kiállításaimon mindig mutatok be egy- egy hajdúböszörményi témát feldolgozó festményemet és a témához kötődően mutatom be szeretett városomat, és ezen keresztül is újabb barátságok, ismeretségek köttetnek. Ez az én kitüntetésem és ez nem kevés. Hitvallásomat egy József Attila idézettel tudom a legjobban kifejezni:

„A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet és azért szeretik, mert keresik az emberséget.”

Kedves Éva, örülök, hogy a festményeimen keresztül megismertél és méltónak tartottál a bemutatkozásra.

Kedves László! Nagyon szépen köszönöm, hogy bepillantást nyerhettünk az életedbe. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok számodra minden elképzelhető szépet és jót. Erőt és egészséget, töretlen alkotókedvet, és kívánom, hogy házad teljen meg minél több alkotó emberrel, akiknek igen nagy boldogság az, ha megmutathatják a külvilágnak is, hogy mire képesek.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné

2013. október 29.

Hozzászólások