Fejszés Tóth Pál parasztcsaládból származott és átélte a II. világháborút. Az úgynevezett szocialista realizmus kenyerén felnőtt (abból kinőtt) költő. Verseire a vidéki értelmiség népies hangvétele jellemző. Fejszés Tóth Pál nemcsak költő, hanem író, újságíró is volt, a Petőfi Népe című napilap főszerkesztője. Sajnálatos módon már nem tudja írásomat olvasni, mert magához szólította az Úr, de reméljük,onnan is int nekünk, az itt maradottaknak, hogy ,, így tovább, ne feledjetek el senkit!”

Németh Nyiba Sándor válogatott birkózó, aki a szabadfogású magyar birkózó válogatott kapitányaként, szakedzőjeként tevékenykedik. Mindemellett lírai rock zenész, dalszerző, és szövegíró, aki zenés, verses irodalmi műsorokat szervez. A középkorú modern mai értelmiség képviselője. Több zenei videót és rádiós zenei klipet szerkesztett. (BP TV és Budapest „Civil Rádió”). Ezúttal saját gitárkísérettel adta elő megzenésített verseit, prózaverseit.

Fejszés Tóth Pál:  Az igazságról

Az igazság fényei egyre kopnak,
s ha keressük, szemünk az égre jár,
sok bölcsesség közt, mit emberek írtak
csak egyet lelnénk meg végre már!

Azt az egyet, az igazit, s az fénylene
a meggyötört emberek fölött.
– Tiszta gyémánt, hisz égsz, ragyogsz,
csak rád fújták a dermesztő ködöt.

Fejszés Tóth Pál: Ringató

A puha ágy sóhajtva ringat
– az éj az ablakban könyököl –
eresszük hát el görcsös izmainkat
simulj tenyérré gyűrt ököl

Lám, a felhők elnyelték a holdat,
gondunkat is habzsolja az éj,
tüzes álom bennünket nem forgat,
s reggel a nap irigykedve kél

Fejszés Tóth Pál: Visz a képzeletem

Pokoli melegben
mentem sírodhoz
virágot öntözni, kedvesem,
mintha vezekelnék,
de nincs tiszteletem,
mert sapka fejemen…
Mivel a bőrgyógyász
fenyeget szüntelen,
mióta megskalpolt:
„Nehogy rákos legyen!”
Mit tudja ő, nem mond
újat nekem…
Kínjaid emléke
a lelki fegyverem.
Ezerszer áldott testeden
Öntözgetem, mikre
méhecske szállott,
a tarka virágot –
légy hát, Te is velem!
Perzsel a nap,
tüzet gyújt bennem,
mint egykor, hirtelen,
visz a képzeletem:
Lásd, ez maradt
nekem…

Német Nyiba Sándor: Fűzfák

Szomorú fűzfákat fújja a szél,
suttogják, mennyit érek én.
Ők ismerik kegyvesztett életem,
ők tudják, hogy honnét indultam én.

Az árnyékban írom a naplómat,
bár tudom, hogy senkit nem érdekel.
A bajban jó barátom a magány.
Hallom, hogy szívem dobog a csendben.

Szomorú fűzfák, én emlékszem.
Azt hittük, hogy az idő végtelen.
Most a remény szól hozzám.
Egyedül vagyok, mint ti.

Németh Nyiba Sándor barátunkról az alábbi linkeken olvashatnak:

Növényi Sport Akadémia SE

Németh Nyiba Sándort a zenészek is elismerik

Németh Nyiba Sándor verse a youtube-on

A De-Pression együttes honlapja

Gratulálunk Sanyinak, és további sok sikert kívánunk neki!

Nagy L. Éva

Hozzászólások