Isten veled, kedves Fenyves Mária Annunziata! 2020. március 18-án elmentél, örökre itt hagytál bennünket. Ismerősöket, barátokat, művészeket, s a világ szépségét, amelyet olyan gyönyörűen tudtál kifejezni szavakkal, ecsettel, ceruzával.

fenyves maria annunziata 

Fenyves Mária Annunziata 1932. január 30-án született Kaposváron. Felnőttként Budapesten élt. Könyvtáros-népművelő szakot végzett, és 35 évig volt könyvtárvezető. Gyermekkorától zenét tanult, hegedült, zongorázott és az orgonajáték volt legnagyobb álma. Sajnos, kezdődő ínhüvelygyulladása miatt abba kellett hagynia a zenélést. De ott volt a rajzolás, a festés és az írás számára, amelyen keresztül kifejezhette finom, gyengéd érzéseit a világ szépségéről.

Írásai, grafikái különböző lapokban jelentek meg. Grafikáival, festményeivel önálló és csoportos kiállításokon állandóan jelen volt. Nyocszáz fölött van azon irodalmi és képzőművészeti rendezvények száma, amelyeket ő rendezett. Foglalkozott gyermekvers, gyermekmese és felnőttek számára versírással. Könyvei saját illusztrációival jelentek meg. Húsz kötete közül az első: Dimbes-dombos táj (1990), legutolsó kötete: Csillagsugárzásban 2004) címmel jelent meg.

fenyves maria annunziata

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör szervezőtitkára volt, és több művészeti társaságban is betöltött különböző funkciókat. A Krúdysoktól Krúdy-bronz érmet kapott 1990-ben, Krúdy-ezüst érmet 2003-ban, majd a három és fél évtizedes kiemelkedő munkájáért 2016-ban megkapta a Krúdy-arany érmet.

A közelmúltban elhunyt művésznőről már életében jól érzékelhető sajtóvisszhang jelentkezett. Király Lajosnak, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnökének interjúja a Montázsmagazinban jelent meg 2013 decemberében, amely ITT elolvasható.

Szabó László újságíró laptulajdonosnak a budapesti Zila Kávéházban 2017. január 19-én történt eseményekről szóló írása, összeállítása ITT található.

 

Fenyves Mária Annunziata festőművész, grafikus, író, költő volt. Olvassunk ízelítőt kedves, szépségre vágyó soraiból!

Mily szép a világ! Milyen jó, hogy élhetünk, – hogy élhetek -, hogy láthatom mindezt. Megpróbálom lerajzolni, lefesteni, de ezek csak másolatok, mert egy láthatatlan kéz már elkészítette, odaadta a földnek e szépségeket, s mi gyönyörködhetünk bennük. Hiszen körülöttünk minden olyan szép, csak észre kell venni! Mert ”minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág!”, és minden hajnal új színeket, fényeket hoz, hozhat nekünk… Minden hajnal, igen! És minden nap, és minden este, és minden éjszaka!

Már kis fodrokat tereget a tavaszi szél,
a hűlt vizet a napsugár melengetve simogatja,
völgyek, erdők fölött pacsirták szállnak,
hangjuk messze száll, hirdetik a tavaszt,
majd a csodás meleg nyarat,
rétek, mezők bársonyán párák remegnek
a napsugár meleg sugarai alatt.

„Vízcseppek vagyunk, – írta Wass Albert,- a Zsoltár és trombitaszó című könyvében – jelentéktelen, szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha süllyedünk. Tenger az élet! Mindannyian keresünk, mindig keresünk egy másik vízcseppet a nagy Óceánban. Néha megtaláljuk, összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.” És…”Az ember lassan átballag az életen!”
De utánunk is kacagnak még a virágok a réteken, a mezőkön, a kertekben…

Vélemények a munkásságáról:

„Vonalai finomak, lágyak, pasztelljeiben halk, szelíd szó van, finomság és mívesség.” (Szíj Rezső művészettörténész)
„Alkotásai éppen olyan líraiak, mint versei. Sokoldalú reneszánsz asszonytípus. (Dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója)
„… kiteljesedett gondolatainak más művészi formát is választott, amelyek páros és ölelkező rímekkel egybeforrottak. … tiszták, szeretetet sugárzóak, akárcsak rajzai.” (Dr. Czine Mihály irodalomtörténész)

A csend és a virágok című kiállításának megnyitóján dr. Erdős Károly Lóránt, a Klébelsberg Emléktársaság ügyvezető elnöke így beszél Annunziatáról és műveiről 2018. november 17-én.

Fenyves Mária Annunziata rendíthetetlenül veszi kezébe festőecseteit, tollait a rajzaihoz, grafikáihoz, verseihez, valamint irodalmi forgatókönyveihez a szükséges alkotó eszközeit. Immár több évtizede örökzöldeji társaságában mindig várja a tavaszt, a nyarat. Várja, hogy a legkülönbözőbb színes virágok is megköszöntsék Őt, hogy mintegy források legyenek az alkotói ihlet csendjében.

Többször megkérdeztem Tőle, néhányszor kritikával is élve. „Miért csak a virágok, hol van az ember?
Szelíd, kedves nyugalommal tekintett rám, szinte kérdezve: „Hát nem látod, hogy a virágok soha senkit nem bántanak? Csak csendben a csodálkozásra, a csodára teremtettek. Ha az ember rápillant a vázában lévő csodákra, bizony elfelejti, miről is akart gondolkodni. Elfelejti, milyen fontos problémáról szeretett volna beszélni az embertársával. Mert csak gyönyörködtetnek engem, s azokat is, akik adnak maguknak egy csöppnyi időt befogadásukra.

A színeik és formáik világa az illatuk kavalkádjával, megannyi egyéniségük szinte „kiköveteli” tőlem, tőled, hogy csendben, némán, még esetleg gyengéden megsimogatva, talán még halkan szóljál is hozzájuk. Láttál már embert, aki erre az élőlényre például haragudni tudott volna? De még közömbösen sem tud beszélni előttük másik embertársával. Időt kell engednie magának a csodálkozásra, a csodára, ha igazán rápillant a vázában levő virágokra elfelejtve, miről is akart beszélni.

fenyves maria annunziata

Kedves Annunziata! Sok örömet okoztál nekünk kedves lényeddel, a sok szépség elénk tárásával. Köszönjük neked jóságodat, az angyalok vigyázzanak rád!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások