Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel magyar költő, “magyar Horatius” (1776-1836). Sokat olvasott, beszélt latinul, németül. Költői mintaképe Horatius volt. Alábbi versében Istenhez fohászkodik.

berzsenyi daniel

Berzsenyi Dániel: Fohászkodás

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.

Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldöked
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged dicsőit a Zenith és Nadír.
A szélveszek bús harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Buzgón leomlom színed előtt, Dicső!
Majdan, ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közelb járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.

Addig letörlöm könnyeimet, s megyek
Rendeltetésem pályafutásain,
A jobb s nemesb lelkeknek útján,
Merre erőm s inaim vihetnek.

Bizton tekintem mély sirom éjjelét!
Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz,
Mert a te munkád; ott is elszórt
Csontjaimat kezeid takarják.

[1807-1808 körül. Végleges formája: 1810]

Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel magyar költő középbirtokos nemesi családban született. Sopronban, az evangélikus líceumban tanult, ahol inkább testi erejével tűnt ki, mint szorgalmával vagy jó magatartásával…Sokat olvasott, beszélt latinul, németül. Költői mintaképe Horatius volt. 1813-ban jelent meg az első kötete, majd 1816 júliusában a második. A költői hivatás, a feladattudat csupán mélyen rejtegetett parázs marad életében, noha eszméi már a reformkorban hatni kezdtek. 1830-ban az Akadémia filozófiai osztályán első vidéki rendes taggá választották.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkek a Montázsmagazinban:

Tompa Mihály költő, református lelkész imája

Rákóczi Ferenc imája – Híres emberek imája sorozat

 

Hozzászólások