A híres erdélyi család, a Benedekék három generációját is egy-egy markáns író/értelmiségi arcél jeleníti meg. A nagyapa, Elek legalább(is) a meséiről ismert. Kissé feledésbe megy az irodalmár-esztéta apa, Benedek Marcell neve. Fia, István, aki száz éve: 1915. január 17-én született és 81 évet élt, szemben két felmenője merőben humán műveltségével – természettudományos képzettséget szerzett. Ez volt a kiindulás…

benedek-istvan-01

Benedek István

A vele interjút készítő Karinthy Ferenc segít a folytatás/kiteljesedés megfogalmazásában: „Te orvos vagy, sokáig voltál gyakorló orvos, s közben lettél tudós, tanár, ismeretterjesztő író, szépíró, biológus, történész, filozófus, művészettörténész, esztéta, orvostörténész… és hegymászó.” A beszélgetőtárs pedig precízen így összegez: „… Nem polihisztorság, nem is sokoldalúság, csak többoldalúság, amit én képviselek.”

Talán feltűnt, hogy e felsorolásban még csak véletlenül sem szerepel a nyelvtudós, de még a nyelvművelő minősítés sem! Valóban. Ám olyan ember, olyan magyar volt, aki igenis szerette nyelvét, sőt nyelvében élt. Mindez egy kevésbé ismert emberbaráti tettében is megnyilvánult. Erre – szerényen, csöppet sem hivalkodva – ő maga utalt immár hetvenévesen az Ostromállapot című visszaemlékezésében. Háború van, bombázások, bunkerben rejtőzés és – embermentési alkalmak. „… Régi barátok bukkantak fel, hamis iratokkal és elváltoztatott fizimiskával. (…) Balassa József, a magyar nyelv apostola nem akart megválni nevétől és arcától; pesti lakásáról budai búvóhelyére (…) én kísértem el. A Krisztina téren razziába kerültünk, a fontoskodó fiatal fegyveresre rászóltam: »Hát nem ismeri fel a Magyar Nyelvőr híres szerkesztőjét?« – mire udvariasan utunkra engedett. (…) Biztos fellépés kell az ilyesmihez. (…) Rendszerint sikerült.”

balassa_jozsef_nyelv

Benedek István ma is jegyzett esszét írt „Bugát Pál és a magyar orvosi nyelv” címmel. Egyszerre bíráló és elismerő szavai biztos egyensúlyt mutatnak: íme, orvosként épp a nyelvtudománynak hajtott hasznot írásával. Rámutatott, hogy e XIX. századi tudós orvosnak „új orvosi műszavakat kellett teremtenie szinte a semmiből. És így, ha megmosolyogjuk is egy-egy furcsa szóképét, (…) folyamatosan olvasva értjük és élvezzük a régies magyar szöveget, s ez csak azért lehetséges, mert legfontosabb kifejezései mégiscsak átmentek a köztudatba.”

benedek_istvan_renduletlenul

Az ezredforduló felé közeledvén, Benedek István színvonalas antológiát tett közzé, hatalmas olvasottságának köszönhetően. A Rendületlenül „a hazaszeretet versei”-t tartalmazza. Számos költemény a haza mellett a magyar nyelv szeretetéről is szól. Benedek mint szerkesztő többször rövid értelmezéssel szolgál. Így ad például kulcsot Batsányi János „a hazai nyelv és tudományosság”-ához: „E költemény értelme: elég már a harci dicsőségből, most a költészet és tudomány fegyverével vívjuk ki az elismerést, sőt fennmaradást; lám, Róma fegyveren szerzett diadala nyomtalanul elenyészett, de a szónok meg a költők szava ma is él.”

benedek-istvan_unoka02

Benedek István nem volt ugyan költő, de egy igen fontos megállapítása melléje állítható az iméntinek: „A fogalmak tisztaságáról” szóló esszéjét ugyanis ekképp zárta: „Nagy az írástudó felelőssége minden leírt vagy kimondott szóért.” Ő ezen elvéhez maradt hű egész gazdag és gazdagító pályáján. így tett akkor is, valahányszor a nyelvről akadt mondanivalója. Ezért is emlékezzünk rá méltó fejhajtással e centenáriumán…

Holczer J. Pompiliusz
(Megjelent a Keresztény Élet-ben 2015. január 18-án)

Hozzászólások