Fekete Zsuzsannát közelebbről is megismertem már, hiszen ők is hozzánk, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köréhez tartoznak, megyei szervezet lévén. Aranyos, kedves teremtés, aki szintén azt határozta el, hogy kiírja örömét, bánatát magából. Megkértem hát, hogy valljon magáról, életéről, mindennapjairól és az írás hatalmáról.

Fekete Zsuzsanna vagyok, Orgoványon születtem egy parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekéveimet Izsákon töltöttem. Tanyán laktunk, onnan jártunk be Izsákra iskolába. Az általános iskolát ott végeztem. Hárman vagyunk testvérek. A nővérem, Krisztina Izsákon, a bátyám, Pál Orgoványon él a családjával. A gyermekkoromra – 14 éves koromig – szívesen tekintek vissza. Szerettem a tanyasi életet. Igaz, sokkal nehezebb volt, mint a faluban lakó társaimé. A petróleumlámpa fényénél éltük este az életünket. Sokszor a napi házi feladatot is annak a fényénél írtuk meg. Legszívesebben arra gondolok vissza, amikor szüleimtől megkaptam az első kerékpáromat. Nagyon boldog voltam, igazi élményt nyújtott nekem. De sajnos, 14 éves koromban meghalt az Édesanyánk, és ezzel minden megváltozott az életünkben!

Milyen iskolába jártál?

Továbbtanulásról szó sem lehetett, el kellett mennem dolgozni. Egy termelőszövetkezetben dolgoztam, a növénytermesztésben. De minden vágyam akörül forgott, hogy tanulhassak. Ezért először elvégeztem egy állattenyésztési szakmunkás iskolát. Majd közben elkerültem Izsákról, és egy sertéstelepen kezdtem el dolgozni, mint szakmunkás, de ez sem tartott sokáig. Eljöttem Kiskunhalasra, bolti eladó lettem, majd – szintén munka mellett – elvégeztem a szakmunkásiskolát is, és utána még pénztáros vizsgát tettem. Autodidakta módon állandóan képzem magam!

Elvégezted az újságíró iskolát is. Talán még haditudósító is voltál?

Egyéves újságíró tanfolyamot végeztem el 1993-ban, és egyhónapos stúdiófoglalkozáson vettem részt a Petőfi Népe szerkesztőségének szervezésében Kecskeméten. Nem, nem voltam haditudósító, sajnos, ez az álmom nem vált valóra. Mindig Chrudinák Alajos, a legendás magyar haditudósító volt a példaképem, és a mai napig annak tekintem.

Mikor kezdtél el foglalkozni az írással? Melyik újságokban jelentek meg írásaid?

Az írással az 198o-as években kezdtem el foglalkozni, de mindig csak külsősként, munka mellett dolgoztam. Nem az írásból éltem meg. Írtam kisebb tudósításokat a Halasi Tükörben is, és a Független délvidék című Hetilapnak is dolgoztam. Jelenleg a nyíregyházi székhelyű Független Gondolat című havi lapnak publikálok rendszeresen. Jelenleg tagja vagyok a Nemzeti Kulturális Szalonnak és a Magyar Újságírók Közösségének.

Bizonyára később jött a versírás öröme.

Verseket először csak saját szórakoztatásomra írtam, mert örömet találtam benne. Verseim különböző témájúak. Szólnak a paraszti életről, családról, szerelemről. Először az Egerben található /FAOSZ / Visszhang Antológiában jelentek meg verseim 1995-1996-ban, majd Budapesten az Accordia Kiadó által, valamint a Nyírségi Gondolat Független Közösségi Magazin által kiadott antológiákban. 2o11 óta publikálok verseket, novellákat.

Mennyire vagy termékeny költő?

A versírást nagyban befolyásolja a hangulatom és az ihlet. Azért viszek magammal mindig tollat, papírt, mert sokszor vonaton, buszon utazva jutnak eszembe a legjobb témák, gondolatok.

Hány könyved jelent meg eddig?

Egy könyvem jelent meg 2oo6-ban Budapesten az Accordia Kiadó gondozásában. Egy lírai kisregény, Kazahsztáni szerelem a címe.

Kérlek, mesélj Kiskunhalas kulturális életéről!

Kiskunhalas kulturális élete nagyon sokszínű. Gyakoriak a színházi rendezvények. Méltóképpen rendezték meg a Kultúra Napját is április 23-án. Gyakori irodalmi rendezvények helyszíne a kiskunhalasi Martonosi Pál Városi Könyvtár is, ahol könyvbemutatók és egyéb ifjúsági rendezvények kapnak helyet. Nagyon népszerű az aprók tánca, amely szintén itt kerül megrendezésre. Ezen kívül még nagyon népszerű a Malom-est, ezt minden évben a szélmalomnál rendezik meg. Erre az alkalomra népszerű néptánccsoportokat, népzenészeket, versmondókat hívnak meg, helybelieket és vidékieket is. Március 4-én egy nagyszerű kiskunhalasi előadóművészről, Hatvani Zoltánról fogunk megemlékezni. Közben készülünk a Magyarok Vásárára, amely minden évben március 15-én kerül megrendezésre kirakodóvásárral, neves fellépő művészekkel.

Ismerjük meg a József Attila Kört is!

Az irodalmi körünk 2o11-ben alakult Petőfi Sándor néven, majd 2o15-ben nevet változtatott, és József Attila Irodalmi Kör néven működik tovább. Jelenleg 15 tagja van. Részt veszünk Kiskunhalas kulturális életében. A városi rendezvényeken szavalni szoktunk, és más irodalmi klubok meghívásának is eleget teszünk. Így jutottunk el Kecskemétre is, már több alkalommal tettünk eleget a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre meghívásának. Ezen kívül 2015-ben és 2016-ban részt vettünk Kecskeméten a Toll és Ecset Alapítvány által kiírt versmondó versenyen, ahol dicsérő oklevélben részesültünk. De az irodalmi körünk legnagyobb sikere az, hogy 2o16 decemberében megjelent az antológiánk Fénycseppek címmel. Ebben az antológiában a versek mellett képzőművészeti alkotások grafikák, novellák, elbeszélések is helyet kaptak!

Hogy érzed magad nálunk itt, a kecskeméti Baráti Körben?

Mindig örömmel tölt el, ha meghívást kapok tőletek, nagyon jól érzem magam köztetek. Legutóbb 2o16 decemberében voltam nálatok egy nagyon szép, színvonalas ó-év búcsúztatón, melyre szeretettel gondolok vissza, és köszönöm nektek a lehetőséget, hogy részese lehettem!

Fotó: Pásztor Gergely

Milyen álmaid vannak még, amiket szeretnél, ha valóra válnának?

Az álmaimról kérdezel? Az van több is, de a leghőbb álmom az lenne, ha sikerülne kiadnom a könyvemet. Igaz, még nincs kész, befejezésre vár. Szeretnék ismét részt venni az 50 éven felüliek szavalóversenyén, ha az idén is megrendezitek.

Zsuzsikám, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Kívánok neked sok ihletett pillanatot, boldog, örömteli éveket!

 

Az orgoványi pusztát járom

Itt születtem Orgoványon,
Az orgoványi pusztaságon
Őseimnek ősi földjén
Régi kun vér ereimben
csörgedez még!
Kun volt minden nemzetségem,
Kik pásztorok voltak régen,
Ezen a szép vidéken.

Őseim már rég nem élnek,
De ezért róluk regélek.
Kun volt minden nemzetségem,
Kik pásztorok voltak régen.
Fiaikat itt nevelték,
Nyájaikat itt terelték.

Az Orgoványi Pusztaságon
Itt születtem én e tájon.
Innen indult éltem-álmom.
Kun volt minden nemzetségem,
Kik pásztorok voltak régen.
Kutatom az ősi földet,
Üzenetet várok Tőle!
Őseimnek üzenetét
Nemzetemnek ősi tettét:
Kik pásztorok voltak régen
Ezen a szép vidéken!

 

Zene a távolból

Halk zene szól, valahol messze
Távoli hegyekben.
Talán egy pásztor,
Ki birkákat terel,
Ő tilinkózik ott fenn a havason.
Igen. Ő az!
Hátára vetve magyar suba
Alatta hímzett szőttes ing,
Fején magas kalap!
Magyar anya gyermeke Ő!
Az egész megjelenése
Ízes beszéde
Csángó Magyar!
Hallgatom a zenét,
Szép tilinkó hangját
Testem forróság járja át !
Istenem!
Miért büntetsz minket?
Még mindig az 192o-ban
Elrabolt, meglopott Hazánkat
ATrianon bűne járja át!
Szólj hát, szép tilinkó!
Szólj a bércek ormán!
Szólj a havasokban!
Hirdesd a világnak minden
Magyar álmát!
Tudom, úgyis eljő
Hozzánk az igazság,
Lesz még nekünk boldog
Hazánk!
Szép nagy
Magyarország!

 

Anyám emlékére

Édesanyám, de jó voltál,
Mikor bölcsőben ringattál.
Dolgoztál értem eleget,
Kérges is lett a tenyered.
Boldogság volt, amíg éltél,
De fiatalon elmentél.
Azóta árva az életem,
Nem találom sehol helyem.
Virágot viszek a sírodra,
Ott zokogok leborulva.
Hiányzol nekem, míg élek,
Kár, hogy emlékről beszélek.
Olyan lettél, mint egy álom,
Felébredek, s egyre vágyom,
Miért nem vagy Te e világon.
Hogyha egyszer újra élnél,
Mindenkivel megbékélnék.
Békét kötnék a világgal,
Nem törődnék senki mással!
Anyám!
Te vagy a támaszom.
Tudom, túllátsz a sírodon.
Tudod azt, ha beteg vagyok,
Te vigyázol rám,-
én meggyógyulok!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások