Furcsa ember volt, mert ha megnézünk korabeli felvételeket, egy olyan embert látunk, akinek mozdulatai, pózolásai ma groteszknek és nevetségesnek tűnnek. Meghallgathatjuk beszédeit felvételről, és értetlenül állunk ezek hatása előtt. Általánosságokról beszél, nincs komoly mondanivalója, csak hangereje. Mégis ezek a beszédek tömegeket hoztak extázisba. Érthetetlen számunkra a Sieg heil-t üvöltöző tömegek viselkedése.

Azt is tudjuk, hogy ezeket az embereket nem úgy rendelték ki, mint annak idején az ünneplőket a Kádár korszakban. Ez a lelkesedés őszintének tűnik. Elképesztő látvány az osztrák tömegek őrjöngő ünneplése, amikor Hitler végigvonul az országon az Anschluss (Ausztria és Németország egyesítése) alkalmából.

Ez az ember lángba borította a világot. Milliók haláláért felelős, hiszen ő indította el a II. világháborút. A milliók halála mellett elképesztő méretű emberi szenvedést okozott. Emlékezzünk a képekre a kétségbeesetten menekülő emberekről (öregek, nők, gyermekek), a lebombázott városokról, a koncentrációs táborokról, a háború utáni kitelepítésekről, Kelet-Európa szovjet megszállásáról.

A történelemben már voltak ilyen egyéniségek, akik óriási pusztítást okoztak. Ilyen volt Attila vagy Napóleon. De a pusztítás ellenére különleges egyéniségek voltak. Vajon Hitler ilyen volt? Ha életpályáját nézzük, nem találunk benne semmit, ami képessé tehette volna arra, hogy az egész világ történelmét ilyen mértékben befolyásolja.

Kispolgári családból származott, apja vámtisztviselő volt. Iskolai tanulmányai során nem árult el kiemelkedő képességeket, sőt tanárai még meg is buktatták. Később művészi pályára készült, de a bécsi akadémia nem vette fel, nem találta megfelelőnek a tehetségét.

Az I. világháborúban altiszti rangot ért el. A háború után bekapcsolódott a német politikai életbe, egy jelentéktelen párt képviselője lett. Fordulópont volt a karrierjében az 1929-es világválság, ami a német gazdaságot és népet különösen súlyosan érintette. Ebben a helyzetben egy demagóg, aki sok mindent ígér, sikeres lehetett. 1933-ban Hitler Németország kancellárja, majd diktátora lett (a Führer).

Az eredményt tudjuk. A II. világháborúnak 60 millió áldozata volt, s mindkét részről elképesztő kegyetlenségeket lehetett tapasztalni. A 60 millió áldozat nem csak a katonák köréből került ki, sőt, többen vannak a civil áldozatok. Ha a háború képeit, történetét nézzük, elképesztő, ahogyan az emberek kivetkőztek emberi mivoltukból. És nem csak a németek – gondoljunk például Drezda angol szőnyegbombázására, nők és gyermekek szörnyű halálára.

Mindennek előidézője egy középszerű képességekkel rendelkező, manapság nevetségesnek tűnő figura volt. Tetteiért a felelősséget nem vállalta, 1945. április 30-án öngyilkosságba menekült. A kérdés az, hogy a német nép miért követte mégis a vezérét az utolsó percekig? Ijesztőek az utolsó képek, amikor Hitler üdvözölte az érte harcba induló gyerekeket Berlin ostromakor.

A kérdést nehéz megválaszolni. A nagy kulturális hagyományokkal rendelkező német nép egy középszerű demagógot nemcsak hogy követett a végsőkig, de korábban istenítette is őt. Ennek sok oka volt, de a legnyilvánvalóbb az első világháború befejezésének módja lehetett. A győztes hatalmak annyira megalázták a veszteseket, hogy azok feltétel nélkül követtek egy olyan embert, aki azt ígérte nekik, hogy visszaállítja a nép önbizalmát, önbecsülését. Ebből a szempontból a tömeggyilkos Hitler nemcsak a német nép, hanem az első világháborúban győztes antant politikusok terméke is. Bár erről már szinte elfeledkeztünk, a felelősség alól ők sem oldhatók fel.

Weninger Endre

Hozzászólások