Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű. (Szabó Magda)

Éppen ötven éve mutatták be Huszárik Zoltán Elégia című világhírű kisfilmjét. Várpalotán a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban ennek tiszteletére Lichter Péter nemzetközileg is ismert filmrendező tartott vetítéssel egybekötött előadást a film és a költészet kapcsolatáról. Lichter Péter: Film + költészet = filmköltészet.

 

lichter1

 Lichter Péter filmrendező, a Prizma filmművészeti folyóirat szerkesztője (Forrás: Lichter Péter)

 

A közönség megtekinthette Lichter Péter: Polaroidok című filmes versadaptációját is, amely Simon Márton azonos című verseskötetéből készült.

Kivételes alkalom az, amikor megnézünk egy filmet, és találkozhatunk a mű alkotójával is. Képzeletünk is szárnyalhat, hiszen próbálunk róla kialakítani egy képet: milyen lehet, mint ember a hétköznapjaiban, milyen kisugárzása van. Vajon olyan, amilyennek elképzeltük? Az pedig már minden várakozásunkat felülmúlja, amikor két művészeti ág találkozik egymással, és egy teljesen új formavilággal, mondanivalóval ismerkedünk meg.

Ezen a szinte tavasziasan szép estén sok élménnyel gazdagodhatott a közönség az előadás során. Az 1910-es, 1920-as évek Franciaországában, majd Németországban találkozunk kísérleti, avantgárd filmekkel. Lényege: kipróbálni valami újat, valami szokatlant, feltárni a filmben, mint nyelvben rejlő új lehetőségeket, a tartalom és forma kapcsolata, a meghatározó hiányzik belőlük, vagy hangsúlytalan a cselekmény.

 

lichter2

 

Lichter Péter absztrakt kísérleti és lírai dokumentumfilmeket alkot. A found footage (talált képekből álló film) jellemzi alkotásait. Első filmjét a miskolci Cinefesten mutatták be, azóta nyolc rövidfilmet készített. Ezeket a New York-i Tribecától a Rotterdami Filmfesztiválig, San Franciscótól Kuala Lumpurig mindenfelé vetítették. Munkáit egy neves párizsi cég, a Light Cone forgalmazza.

Lichter Péter Rimbaud című kísérleti rövidfilmje 2014-ben elnyerte a Magyar filmkritikusok díját, és nagy nemzetközi sikert is aratott. Legújabb alkotását, a Polaroidokat Stephen Broomer kanadai filmrendező beválogatta 2015 legjobb avantgárd filmjei közé. Vetítették a mexikói Codec fesztiválon, a Transient Visions fesztiválon New York államban, Johnson Cityben. A Jihlavai Dokumentumfilm Fesztivál East Silver programjában Silver Eye Award-ra jelölték a Polaroidokat.

 

lichter3

 

Olyan élményben lehet része a nézőknek a Polaroidok megtekintése után, ahol szembetalálkozhatunk mi is életünk egy pillanatával. Elgondolkodhatunk Simon Márton gondolatokat ébresztő szavain is.

Kedves Péter! Szeretettel köszöntelek a Montázsmagazinban!

Mit jelent számodra a költészet? Hogyan indult a pályád, hiszen a filmművészet olyan szegmensét választottad, ami kisebb társadalmi csoportot céloz meg?

Húsz éve, kamaszként tulajdonképpen költőnek készültem. Lelkesen gyártottam a verseket, amiket aztán különböző folyóiratoknak küldözgettem, amik olykor le is közölték őket. A középiskola végétől azonban a film iránt kezdtem érdeklődni. Ez akkor vált igazán komollyá, amikor felfedeztem magamnak a filmben rejlő lehetőségeket: azt, hogy a mozgókép nyelvén a költészethez hasonló személyes hangon is meg lehet szólalni. Szerintem a kísérleti film potenciálisan minden nézőt meg tud érinteni, csak megfelelően kell tálalni: sokkal kisebb a szakadék a kísérleti filmek és a hollywoodi alkotások között, mint gondolnánk.

Mi volt a célod? Mit szerettél volna bemutatni a Polaroidok megalkotásakor?

Minden filmrendezőnek az a célja, hogy olyan munkát adjon ki a kezéből, ami valamilyen kölcsönhatásba lép a nézőkkel. Simon verseiben éppen azt szerettem, hogy a Polaroidokban szereplő számtalan töredék nem adott a kezembe egy megoldó kulcsot, magamnak kellett felfedezni a szerteágazó világát. Ezek a töredékek gyakran meglepő fordulatokat, különös képeket tartogattak: erre akartam reagálni a magam módszereivel. A film montázsesztétikája, töredékes jellege szerintem közel áll a kötet szellemiségéhez. Ez a filmnyelv foglalkoztatott akkoriban, ezért volt egy szerencsés találkozás a mienk.

 

Polaroidok (részlet)

 

Sajátos technikával dolgozol, bemutatnád nekünk?

Sok-sok tekercsnyi super 8-as filmet használtam a Polaroidokhoz, hasonlóan a korábbi filmjeim esetében. Ezek leginkább családi felvételek, gyakran egészen intim pillanatok, amiknek a szépségét az adja, hogy megismételhetetlenek, egy van belőlük. Ezekből az apró részletekből lett felépítve a film.

 

lichter4

Bucharest International Experimental film festival

Mennyi idő alatt készült el a film? Sokat változtattál közben?

A Polaroidok tulajdonképpen egy évig készült, de ülhettem volna akár tíz évig is felette. Mivel egy ilyen munka esetében nincs egy történet, vagy egy szigorú sorvezető, hanem csak a szövegek világához kell hűnek lennem, ezért a film akkor van kész, amikor az ember azt mondja, hogy kész van. A filmalkotás ilyenkor a vágással egyenlő: van, hogy hetekre ott hagyom a munkát, megpróbálom elfelejteni, hogy később tiszta fejjel jobban észrevegyem a hibákat. Ez sok időt vesz igénybe.

Számos országban bemutatták már a filmet. A közönség miként fogadta, milyen impulzusokat váltott ki belőlük?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkáimat viszonylag gyakran vetítik külföldi mozikban, kísérleti filmes fesztiválokon és klubokban, viszont én csak egészen ritkán tudom a filmeket elkísérni. A Polaroidokat egyetlen egyszer kísértem el: New Yorkban tartottam egy, a kortárs magyar kísérleti filmet bemutató vetítést, ahol az esemény után válaszoltam a közönség kérdéseire. Szerintem jól fogadták, sok kérdésük volt, kíváncsiak voltak a filmek hátterére, a felvételek forrására, stb. De az ilyen alkalmak nagyon ritkák.

 

Az előadás során vetítésre került Huszárik Zoltán: Elégia című filmje.

 

Köszönöm szépen a beszélgetést, további sikereket kívánok!

 

Lakatos Ilona

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások