Sárosi Gyula emlékét idézzük – 200 éve, 1816. február 12-én született Sárosi Gyula költő. Kossuth bizalmasa és Zemplén megye képviselője volt. „Arany Trombita” címmel a szabadságharc alatt népszerűvé vált munkájával gazdagította költészetünket. Világos után bujdosnia kellett, majd életfogytig tartó börtönre ítélték. 1855-ben szabadult, de egészsége megromlott, és 45 évesen hamarosan elhunyt.

 

sarosi gyula

 

Az említett „Arany Trombita” költőnk főműve. Történészek verses politikai pamfletnek tartják. Ennek ellenére jómagam a forradalom Tinódiját látom benne. Zamatos, csipkelődő, mégis magát könnyen olvastató nyelve és versezete erősen emlékeztet Csokonaiéra.
Nyelvi írásban elsősorban nyelvről szokás szólni. Hosszú epikai munkájában Sárosi jó néhányszor leírja a „nyelv” szót. Teszi ezt egyrészt a nemzetiségekéről szót ejtve, másrészt a magyar nyelv jogát kívánva. Találhatunk utalást persze egyéni nyelvre. Milyen plasztikusan festi a nagy hazafit:

Felment Kossuth Bécsbe az ország színével,
S bűbájos nyelvének istenerejével,
Egy jó pillanatban a királyt rábírta,
Hogy ez az új törvényt önkint aláírta.

Most pedig tallózzunk a szerző vélhetően egyéni bölcsességei között. Lehetnek ezek nyilván köznapi vagy népi indíttatásúak, és lehetnek önálló gondolatok ugyancsak versbe szedve. Ilyenek lévén, akár elindulhatnának a szállóigévé válás útján. Döntse el a kedves olvasó, hogy minek is tekinti őket! Például tehát:

Ló elli a csikót, de abrak az anyja.

Kit ne vakítna meg a sok arany fénye,
Mikor lapos gutát fogott az erszénye.

Mert a huszár szíve olyan, mint a kardja,
Addig hajlik, amíg ő maga akarja.

Ki vérrel derített hajnalt hazájára,
Feljegyzi a nemzet aranytáblájára. ̶
Ki a szabadságért harcol mind halálig ̶
Holta után tüstént egy csillaggá válik.

Biz a rozsdás kés is szikrát ád, ha fenik ̶
S a vén asszonynak is, jön úgy, hogy pisszenik.

Nem az a nagy ember, kinek nagy a szája,
De ki a tűzpróbát gyémántként kiállja.

Érdekes megállapítást ad a politikus szájába:

Hogy Kossuhnak hívnak, nem is kell mondanom,
Hisz az én nevemet őrli minden malom.

Mi más ez, mint ősrokona/ősmintája egy mai közhelynek. Ma már így mondaná: „Még a vízcsapból is én folyok!”

 

arany trombita

 

És ne hagyjuk ki a jól poentírozott ál-etimológiát sem:

A huszár név onnan ragadt a huszárra,
Hogy: egy halálának mindig húsz az ára.
A vasas is azért tartja tiszteletben,
Mert hol egy huszár van, húszat is lát egyben.
Ki ha leaprítja már a maga húszát,
Gangosan kipödri szép perge bajúszát.

Ha valamiért tanítani kellene/illene Sárosit ̶ a nyelvtanórán! ̶ az mindenképp a következő idézetünk. A legkimunkáltabb körmondatok egyikét alkotta meg:

Mert ha Erdély hegyét mind egymásra raknák,
S az így készült hegyet mind angyalok laknák,
S annak legtetején Bém dicsőségének
Az ég angyalai szobrot emelnének,
Melyre felállítnák Bém tátit is, magát ̶
Hogy kézzel szedhetné az egek csillagát;
Sőt a díszjelekhez, miket tőlünk kapott,
Mellére tűzhetné a ragyogó napot;
Az Úristen pedig a bombák helyébe
Saját mennyköveit juttatná kezébe,
Mikkel addig lőne minden királyságot,
Míg ki nem mondaná a köztársaságot:
Még akkor sem lenne Bém nagyobb magánál ̶
Minden fővezérink vezércsillagánál!

És végül egy érdekes anekdota a XIX. század végéről, Bóka László mentette meg számunkra:

A község, ahol a Sárosi atyafisága élt: a Békés megyei Köröstarcsa. A község érdekesen és eredeti módon ápolta a Sárosi-kultuszt. Ugyanis az utcák elnevezésekor /az 1890-es évek elején/ az egyik utca „Arany Trombita” utca lett és nem Sárosi Gyula utca, ahogy a legtöbben várták volna. Feltűnő egy ilyen kis faluban, mint Köröstarcsa, a kultúrának ez az ily módon való megnyilatkozása, amely nem a személyről, hanem művéről nevez el utcát.

 

sarosi gyula2

 

Tegyük hozzá: a Sárosi-mű középpontba állításával talán elértük, hogy senki nem keveri össze az „Arany Trombitá”-t a Csodafurulya meséjével vagy épp a mozarti Varázsfuvolával. E bicentenárium pedig bizonyára azt eredményezheti, hogy a szerző nem merül feledésbe. Mindnyájunkon múlik…

 

 

Holczer József Pompilius

Rövidítve és kis módosítással elhangzott a Tetten ért szavak című rádióműsorban 2016. február 12-én.

 

 

Hozzászólások