Egy bükki kis faluban él Gór Mihály festő, grafikus, költő

„Illanó időt / szavam követi, lépek…/ a holnap előtt.” (Gór Mihály: Biztató részlet) – Gór Mihály festő, grafikus, költő, aki megfesti az „illanó idő” csodáit, az élményt szavakká, versekké formálja, s így egy lépéssel mindig megelőzi a holnapot. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Jókai Mórt jótékonyan elrejti a világ szeme elől Tardona. Itt, ebben a bükki kisfaluban él Gór Mihály.

Mit jelent számodra e természeti szépséggel megáldott híres helyiségben élni?

Tardona, az itt élő emberek és a falut környező táj természetesen rendkívül fontos szerepet töltött és tölt be az életemben. A falu körüli mezők, erdők, dombok és hegyek, a Tardonát kettészelő patak mind-mind a gyerekkorom kedves emlékeit őrzik. Első rajzaimnak nem egyszer adtak témát a környék értékei.

A mai napig ünnepnapként élem meg azokat a napokat, amikor a faluszéli házakat magam mögött hagyva, bakanccsal a lábamon beleolvadok a természetbe. Ezeken a sétákon rendszeresen bejárom azokat az útvonalakat is, melyeken egykor a falunkban menedéket találó Jókai Mór is sok-sok órán és napon át bolyongott, s csodálta a természet szépségét.

Itt születtél, vagy esetleg felnőttként kerültél ide?

A Tardonához közeli Kazincbarcikán, a Városi Kórházban születtem 1970-ben. Azokban az években már eléggé fejlett volt a mi vidékünkön is az egészségügyi ellátás annyira, hogy a falvak lakosai számára is mindennapossá vált a kor követelményeinek megfelelő szülészeti ellátás.

Gyermekkorodban szerettél rajzolni, festeni, de komolyabban mikor kezdett foglalkoztatni a festészet?

A 90-es évek elején több alkalommal is találkoztam festményárusokkal Kazincbarcikán. Az ezen alkalmakkal kiállított festményeket látva fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a lakásunk falán is jól mutatna pár festmény. Mivel azok a képek árban elérhetetlenek voltak számomra, a gondolatot tett követte, és megalkottam az első tempera és akril technikával készült, meglehetősen „naiv” képeimet.

Autodidakta módon kezdtél festeni, rajzolni. Kik voltak, akik segítették fejlődésed, további munkád? Voltak mestereid?

A kezdeti lendület hamar elfogyott. Miután elkészült pár kép, évek teltek el, mire rájöttem, hogy az első képeimtől jobb, magasabb színvonalú képeket kell festenem. Beleástam magam a témába. Az internet segítségével megismerkedtem különböző technikákkal és hozzám hasonló érdeklődési körű emberekkel, melynek következtében újra ceruzát és ecsetet fogva, már tudatosan kezdtem alkalmazni a megszerzett tudást. A 2010-es évek elején segítséget kaptam. Ekkor ismerkedtem meg a Kazincbarcikán alkotó, már elhunyt, Mezey István grafikus és festőművésszel. A műtermi beszélgetéseink, építő kritikái, baráti jó tanácsai máig nagy hatással vannak rám. Továbbá az utóbbi években volt szerencsém több alkotótáborban együtt dolgozni Csiszár József festőművésszel, aki a természetábrázolás új dimenzióit ismertette meg velem.

Gondolom, Mezey István festő, grafikus hatására több technikát is kipróbáltál. Melyek voltak ezek?

Igen, Mezey István biztatott rá, hogy hónapról-hónapra különböző technikákat ismerjek meg. Ennek köszönhetem, hogy megismertem a pasztell, akvarell, tus és olajképek készítésének rejtelmeit.

Mára melyikhez maradtál hű?

Úgy érzem, hogy még mindig van mit tanulnom, ezért valamennyi technikát alkalmazom a mai napig. Ám szerintem a tus és az olajképek állnak hozzám a legközelebb.

Képzőművészetedre milyen ábrázolási mód jellemző?

A képeim többségére a realista ábrázolás jellemző, ám szívesen kalandozok, szeretem a kihívásokat.

Az élettered, ez a gyönyörű táj ihlet forrása. A tájképeken kívül mely témák inspirálnak, „adják kezedbe az ecsetet”?

Nagyon szeretem az érzelmeket, az embert megfogni. Szerintem egy-egy jól ábrázolt érzelem a megfelelő technika alkalmazásával, ami sok esetben pár vonal a tustollal, nagy hatást tud közvetíteni a befogadó számára.

Számos önálló kiállításod volt már, illetve csoportos képzőművészeti kiállításokon is szerepeltek, szerepelnek munkáid. Kérlek, említs ezek közül néhányat! Melyekre vagy a legbüszkébb?

A kiállítások sorából mindenképpen kiemelendőnek tartok kettőt. Az egyik a Mezey István Művészeti Központban megrendezett kiállítás, ahol a feleségem és az én alkotásaimat tekinthették meg az érdeklődők. Számomra azért volt ez mérföldkő, mert a „mesterem” nevét viselő intézményben, az eddig legnagyobb érdeklődés mellett került a kiállítás megnyitásra. A másik jelentős kiállításnak az „Együtt” című kiállításunkat gondolom, ami Tardonán a Jókai Mórról elnevezett Emlékszoba és Tájház kiállítótermében került bemutatásra. Ez a kiállítás volt a feleségem első kiállítása, továbbá ez volt az a nap, amikor a falubelijeim is megismerhették, többek között mivel is foglalkozom szabadidőmben.

Feleséged, Górné Zsigmond Krisztina milyen alkotói tevékenységgel foglalkozik?

Kriszta elsősorban gobelinezéssel foglalkozik. Ezen belül a tű és a normál gobelin technikát is alkalmazza, valamint az utóbbi években a gobelinképeit gyöngyökkel és szalagokkal is díszíti.

Úgy tudom a Sajómenti Népművészeti Egyesületben is alkotsz, tevékenykedsz, sőt annak elnöki posztját is ellátod. Kérlek, mutasd be röviden az egyesületet! Te hogyan kerültél a népi kultúrával kapcsolatba? Krisztina is tagja az egyesületnek?

Igen, 2012-től mindketten tagjai vagyunk a Sajómenti Népművészeti Egyesületnek, valamint 2015-től a tagság megválasztott az egyesület elnökének. A székhelyünk Kazincbarcikán található. Az egyesület alapvető célja a működési területén élő alkotók egyesületbe tömörítése, érdekeik védelme, szakmai tudásuk növelése, kiállítások szervezése, utánpótlás tervszerű biztosítása, és a tömeg ízlésének formálása, a népi mesterségek oktatása, a népi kultúra széleskörű megismertetése. Jelenleg 71 tagunk van, akik 31 művészeti ágat képviselnek.

Az egyesület közelébe a feleségem révén kerültem. Ez akkor volt, amikor Kazincbarcikán a Gyermekek Házában állítottunk ki. Kriszta ismerkedett meg a Gyermekek Háza kézműveseivel, kiknek a többsége egyben a Sajómenti Népművészeti Egyesületnek is a tagja volt. A kölcsönös szimpátiának köszönhetően a kiállítás megnyitója után már ki is töltöttük mindketten a belépő nyilatkozatot. Az elején csak kísértem Krisztát a rendezvényekre, aki a hagyományos hímzéssel és gobelinhímzéssel foglalkozik az egyesületben, majd kis idő elteltével úgy éreztem, nekem is kellene valamilyen kézműves tevékenységet folytatnom, hisz ez a fajta alkotói tevékenység mindig is közel állt hozzám.

Azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy egymás munkáját segítitek. A népművészeten belül te milyen tevékenységekkel foglalkozol? Említs néhány díjat, amivel elismerték munkásságodat!

Amikor elhatároztam, hogy aktívan bekapcsolódom az egyesület munkájába, akkor több kézműves tevékenységet is kipróbáltam. Ezek a bútorfestés, korongozás, fafaragás, tojásírás, tűzzománc és viseletkészítés. A mai napig közel állnak hozzám, és igyekszem gyakorolni. Az egyesület kereteiben a fő kézműves tevékenységem a tojásírás.

Díjakkal nem rendelkezem. Ahhoz, hogy a népművészetben az ember díjakat kapjon, hosszú alkotói évekre van szüksége. Én az út elején járok. Az eddigi eredményem, népművészeti kiállításokon kapott oklevelek és a tojásdíszítés terén rendelkezem pár, a Hagyományok Háza zsűrije által lezsűrizett míves tojással.

Több alkotóközösségnek vagy aktív tagja. Ismertess meg velünk néhányat!

A már említett népművészeti egyesületen kívül büszke vagyok rá, hogy az idén tagja lettem a nagy múltú, Matyó Népművészeti Egyesületnek, valamint részese lehetek az Arlóban évente megrendezésre kerülő képzőművészeti alkotói tábornak, a Kazinczy Klubnak, amely az irodalom szeretők társasága, amelynek költők, írók, műértő olvasók és előadók a tagjai, továbbá több internetes képzőművészettel és irodalommal foglalkozó csoportnak.

„A költőből, mint sziklából a víz / szöktek elő a rímek, / szavak.” – írod Az „Óda” ihlette című versedben. Vajon veled is ez történt? Az ihlet versírásra késztetett? Mikor kezdődött a nagy találkozás?

Igen. Rájöttem, hogy a tájat, az érzelmeket nem elég megrajzolnom, lefestenem, hanem a költészet eszközeit is segítségül kell hívnom. „Verseket” természetesen már gyerekként is írtam, 10-16 évesen. Ezek sajnos mind elvesztek. A következő periódus, ami máig tart, a 2000-es évek elején kezdődött. Több versem úgy született, hogy szemléltem a feleségem, vagy az általam készített képet, és mint az idézetedben, szöktek elő belőlem a rímek, a szavak. Ám az is megesett, hogy egy erős érzelmi sokk hatására írtam egy verset, majd kis idő elteltével készült hozzá egy kép.

Hol olvashatjuk az írásaidat?

Írásaim egy része olvasható az interneten, a feleségemmel közös alkotói oldalon, a Facebookon továbbá a poet.hu oldalakon, illetve a Kazinczy Klub időszakosan megjelenő kiadványaiban.

Köszönöm a beszélgetést. További sikeres alkotómunkát kívánok, az Egyesületben pedig eredményes együttműködést!

 

Gór Mihály versei

Az “Óda” ihlette

A költőből, mint sziklából a víz
szöktek elő a rímek,
szavak.
A völgy aljában tovarohant
a csillogó Szinva-patak.
S a lenyugvó nap alatt megfogant a mű,
befogadta őt Miskolc,
a lilába öltözött erdő,
s a lég…
a keblét ölelő.

Biztató

Szavak illannak,
fejem verem… semmibe.
Gerincem feszül.
Rohanó jelen
gúnyos mosolya villan,
szaggat legbelül.
Illanó időt
szavam követi, lépek…
a holnap előtt.

Szétcsúszva

fakul a virág
széthullik minden
törés tátong álomvilágunk illékony testén
a szorgos méhek
csak ványadt szirmokra szállnak
mérgezett a jövőnk
haldoklik a remény
fekete-fehérben a holnap
csak tövis terem testén
az élet mozaikdarabokra hull
eltűnnek romlott városaink
ki mondja ki
ki az ki intsen
elég volt ember
egyedül az isten

 

 

Orosz Margó költő