,,El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.” (Ernest Hemingway)

Brigitta, a három gyermekes édesanya nem is olyan régen gondolt egy nagyot, és elővette a fiók rejtekéből a verseit, megmutatta őket a nagyközönségnek. Most az életéről faggatom.

sóbrigi1

1971. március 8-án születtem Szegeden, régi szegedi katolikus család sarjaként. Azon év márciusában, hóesésben érkeztem Alsóváros – Szeged legszebb részére. A mai napig kedves évszakom a tél, a szép havas téli táj. Édesanyám és nagyszüleim neveltek fel, csodálatos gyermekkort tudhatok magam mögött. Szigorúan fogtak, mégis megvolt mindenem, elsősorban a szerető törődés. Összetartunk családilag mai napig, figyelemmel kísérjük egymás életét.

Ifjúságom, tinédzserkorom árnyalt volt, érdekes és szabad…. Szabadság – itt térnék rá előző gondolatmenetemre: szigorúan neveltek, mégis élhettem az átlagos tinédzserek életét. Szórakozás. Fiatalként természetes igényem volt erre, azonban úgy éreztem akkor, már mindent tudok. Ma már, édesanyaként megértem, átérzem. A nagylányom 21 éves, és amikor kóruspróbákról vagy moziból jött haza – ma már egyetemista -, nos, én sem aludtam!

sóbrigi7

Mivel töltöd a mindennapjaidat? Milyen munkát végzel?

Húszéves korom óta szerkesztőként dolgozom. Könyveket, folyóiratokat, napilapokat szerkesztettem, szerkesztek. Szerencsés ember vagyok, a munkám egyúttal a hobbim is.
Hétköznapjaim jelentős részét gyermekeimmel töltöm, két kislányom és kisfiam nevelése is tartalmassá teszi életem. Hobbim a fotózás (több mint hobbi, a munkám része is), vadasparki séták, természetjárás, s ha teendőim között adódik alkalom, természetesen az olvasás.

Mikor kezdtél el verseket írni? A szívedben milyen változások zajlottak le, amelyek arra kényszerítettek, hogy gondolataidat versben mondd el?

Körülbelül tíz éves korom óta írok, természetesen fiatal koromban – szinte mint mindannyian –, életérzéseket írtam meg, napi történéseket, a vágyaimat. Ennek egy részét megtartottam mai napig, bármilyen pozitív vagy negatív hatás ér, vagy azonnal, esetleg kis idő után, de megírom. Beleérző képességem segít abban (példaként hoznám fel a kislétai tragédia kapcsán megírt versem: Ragyogó fekete szemek), hogy megírjam más ember által átélt örömet, bánatot egyaránt. Szomorú esemény volt, látom most is a kislányt, érzem a fájdalmát, ahogy elveszítette édesanyját.
Pozitív töltetű verseim közül megemlíteném: ,,Csendesen” írásom, melyben érezhető, érzékelhető belső nyugalom, a belső csend iránti igény, melyet vallom, önmagunk teremtünk meg elsősorban, majd átadjuk másoknak.

sóbrigi5

Szeged, a városom

Kik a kedvenc költőid?

Petőfi Sándort említeném elsőnek. Gyermekkoromban olvastam Az apostol című versét, talán tíz éves lehettem. Mai napig olyan, mintha először olvasnám. Mélyen megérint. Érzem költészetében a szenvedélyt, ugyanakkor az éleslátást is. Tökéletesen ráhangolódok a hangulataira, a történelmi eseményekre, szerelemre, szeretetre, vágyódásra, fájdalmakra, örömre. Ady Endre fontosnak tartotta a haladást a kultúra, a művészet területén. Művei közül kedves olvasmányom: Égő tűzben dideregve, Karácsony.

Volt-e, van-e segítőd, aki elnavigál az irodalom rejtelmeiben? Mert egy jó segítség már fél siker.

Igen, volt és van. Alapból az emberben rejlő gondolatiság, melyet megfelelő időben meg kell írni. Írók, költők, barátok, mindenki, akit megérintünk és aki megérinti lelkünket. A Batsányi-Cserhát Művész Körben együtt írunk, dolgozunk, lélegzünk, sétálunk az irodalom, a kultúra pázsitján. Folyamatosan figyelemmel kísérjük egymás munkáját, alkotásait. A tehetségkutatásban tevékenyen részt veszünk, országosan tartjuk a kapcsolatot irodalmi körökkel, színházakkal, civil és művészemberekkel.

sóbrigi2

Ki ajánlotta számodra a Batsányi-Cserhát Művész Kört? Mióta vagy a tagja? Hol publikálod a verseidet? Milyenek a visszajelzések?

Verseimet a Facebookon is publikálom, valamint a Batsányi-Cserhát Művész Kör Délibáb című folyóiratában, a Tollal.hu-n. A Batsányi-Cserhát Művész Körhöz Lovag Bornemissza Attila elnök úr meghívására érkeztem 2013-ban. Igyekszem a Társaság hírnevét öregbíteni, ezúton is megköszönöm a javaslatait, útmutatását! 2014. november 9-én tartjuk a Gálaműsort, melyre pályázatokkal készülök. A visszajelzésekről: jórészt pozitív kritikát kapok, ugyanakkor megkaptam már azt is: ,,Ez vers?” Ilyenkor újra és újra meggyőződöm róla, hogy kell a kontroll, az olvasó, író-, művésztárs véleménye! Összességében az EGÉSZ meghatározó. Író – olvasó – művésztársak – körforgás.

Szegedi révén nem csatlakoztál a Jagos István-féle csapathoz is? István nagyon tehetséges fiatalember.

Jagos István kedves jó barátom, művésztársai közül sokan személyes ismerőseim. Együtt dolgozunk, írunk, alkotunk. Rendszeresen tapasztalatot cserélünk a szegedi és más területeket érintő kulturális ügyekben.

sóbrigi4

Zsuzsa, Balázs, én

Milyen gyakorisággal születnek a verseid? Milyen témájúakat írsz leggyakrabban?

A gyakorisága váltakozó – mint említettem, általában pozitív-negatív hatásra írok. A kötött téma is érdekel, amennyiben közel áll az érdeklődési körömhöz. Írtam már úgy, hogy megkértek adott témában. Azt gondolom, sikerült. Ennek megítélését azonban az olvasóimra bízom. Egészséges önbizalom kell, lendület – az írás életforma. Életérzés. A lélek tánca.
Verseim között évszakok, szerelmes, gyermekversek egyaránt megtalálhatóak. Érdekelnek az emberi sorsok, országok, vallás, tudomány, művészet. A művésztársaim alkotásairól is írok, a legutóbbi versem ezen irányban ,,Festőművész barátaimhoz”.
Az első versem Aranyalma címmel a nagylányomhoz, Bettihez írtam, melynek örök érvényű a mondanivalója. ,,Te vagy nekem a fény, az élet, tündöklő harmatcsepp – nem füvön, az égen”.

Gondoltál-e már arra, hogy könyv formájában kiadd verseidet?

Gondolkodtam könyvkiadáson, azonban megálltam picit, olyan tíz évet. Hiszem, érnie kell a versnek is, mint a jó bornak. Nem sietek – írok. Mindennek ideje van. (Verseim rendszerezésén dolgozom.)

sóbrigi3

Bernadette, Zsuzsa, én

Mit szóltak hozzá a gyermekeid, amikor megmutattad nekik az írásaidat?
Betti lányom említeném, ő a legnagyobb – így nőtt fel. Ma ő is ír, írogat (fotóz, énekel – Vaszy Viktor Kórus – Lassus Énekegyüttes – meghívják szegediként). Majd elválik idővel, hogyan tovább – eldönti. Tanuljon. Mindhárom gyermekem a művészet, művészek közelében nőhet fel, és ezt ezúton is megköszönöm a művésztársamnak!
Kisebb gyermekeim, Zsuzsanna és Balázs – 7 és 9 évesek – két különböző természet. Balázs fiam a számok világában otthonos, azonban mintha ,,kezdene” olvasni! Tavaly bevitte az iskolába minden ráhatás nélkül a Petőfi kötetem megmutatni az osztályfőnöknek anya kedvenc költőjét. Azt gondolom, jó úton jár. Zsuzsi igazi kis művészlélek, táncol, rajzol, fest. Első osztályos, kíváncsian figyelem kezdő lépéseit, a hatás, a közeg adott. Büszke vagyok a gyermekeimre, és ők is büszkék rám! A legszebb érzés a világon.

sóbrigi8

Milyen álmaid, vágyaid vannak? Bizonyára még nagyon sok, hiszen te még szemtelenül fiatal vagy.

Jeleztem, türelmes ember vagyok. Képes vagyok évekig várni, dolgozni, küzdeni, tenni egy adott célért, itt most a művészetet említeném. Érleltem a verseim sokáig, és figyeltem saját magam és írásaimat. Voltak olyanok, melyeket évekkel utána néztem meg, de kevés versem írtam át. Hiszem, hogy ha a gondolat adott, a szó, az írás JÖN! A stílus, a forma az, amelyet egy életen át csiszolunk.
Szeretném verseimet angol, német, román fordításban viszontlátni, meglátjuk, hogy mikor sikerül. Terveim természetesen vannak, azonban a kivitelezés! Az a nem mindegy.

Beszélnék a közösségről is, azon emberekről, akik szintén írnak, festenek, a művészetek különböző területein tevékenykednek. Több rendezvényt meglátogattam már, (országosan is). Szegediként büszkén említem meg a Szegedi Szabadtérit, a Közéleti Kávéház kulturális rendezvényeit. Pezsgő szellemi élet van városunkban.
Célom még aktívabban bekapcsolódni – nem csak Szegeden, viszont  büszke szegediként – országosan, határokon kívül is együttműködni azon közösségekkel, művésztársaságokkal, melyek további fejlődését segítik elő ezen területnek, és hírnevét öregbítik hazánknak. Nagy feladat, kihívás, azonban nem lehetetlen!

sóbrigi6

Brigittám, a magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked minden szépet és jót! Váljon valóra minden álmod és vágyad!

Verseimből

Kiáltás

Elszakadt népként élünk, lélegzünk – Hazánk! Hiányod fáj.
Sorsunk te sorsod is. Összefűz minket remény a Hit Templomán.
Hiszünk hazában, emberben, polgárban, családban, Istenben.
Mindenség miénk, Remény oltárán.
Elszakadt népként élünk, lélegzünk – Hazánk! Hiányod fáj.
Fogadd el testünk, kenyérként táplál. Tudást, kultúrát ad
– épít, tesz hozzád!
Ne taszíts el minket – népedként, Hazánk!
Ajkunk dicsérő szavakat szól! Idegen testben élünk,
szeretünk Téged Hazánk, szép Magyarország!

Scheau Brigitta, Szeged, 2014. október 15.
(Idegenbe szakadt hazánkfiai – Kiáltás)

Csendesen

Tengerben úszó halak hallgatják
hullámok zenéjét.
Csend, csend, csend. Hallgasd csak!
Hallod ugye Te is? …
Mintha fű nőne a vízen.
Mintha nap sütne a mélyben.
Élet kezdetekor is Csend zenéje szólt,
hallgatni jó. Nyugalom. Nyugalom.
Ember! Ne siess, vár a Zene,
tengerben táncoló Béke.
Hullámverés helyett néha csak hallgass! …
Hallgasd, a víz tiszta hangon szól!
Zenél.

Friss kenyér

Friss kenyér asztal dísze,
éhes száj nem érint penészt…
Mikor jő a kor? Mikor nem vers?
Hanem a való, mi vágya most sokaságnak…
Friss kenyér, tiszta abrosz. Csendélet.
Csendesen élni hagyni kell a népet!

Gyermeket, ki boldogan kacag,
felnőttet, ki munkába halad -,
hol munkahely ajtaján nincs lakat.
Nagymamát, ki unokára vigyáz.
Tiszta abrosz, kenyérillat, csendélet.
Csendesen élni hagyni kell a népet!

Őzsuta

Erdő mélyén lapuló őzsuta
vár anyjára, mohón kémlelve határt.
Kereplő harsog, sörétes
puska csattanása hallatszik.

Baj van? Vadászok hajtanak anyám?

Erdő mélyén lapuló őzsuta megremeg…
Anyját félti, kit tán űznek…
Ő még gyerek: egyedül élni fák
takarásában sem mer. – Reszket.

Lépeget… Óvatosan, vadász nyomát
kutatva, erdő mélyét kémlelve,
puska kattogását hallgatva.
Anyám! Őzsutád vár!

Erdő mélyén remény éled,
zörög a haraszt… Őzsuta
fejét felkapva szól: Anyám!
Vadász megkímélt? Élhetünk boldogan!

Hirtelen kattanás…
Puska csöve szívére céloz.
Fájdalom!
Őzsuta „messziről” szól már:
Anyám!

Erdő mélyén, végig itt vártam Terád!

Leopold atya

Hitem töretlen.
El nem vesztem.
Uram, figyelsz,
óvod léptem.
Hiányzik… érzem…
Azok az évek.
Élet. Életem.
A templomban
faragott kisszék
lányomnak…
Őrzöm!
Beszélgetés, halk ima
értünk szól.
Szívem mindig ott van,
Leopold atya…
Ki csendesen mosolyogva
hallgatta érvem,
Isten ölelésében
áldott lépte kísér utamon.
Hiányzik a béke, az,
mit faragott kisszéket nézve érzek…
Ott, akkor, mindig, most!
AGAPÉ

Álmomban

Álmomban Édesanyám kezedet fogtam,
féltő öleléseden ringtam csendesen.
Álmok tengerén evezve gondoltam,
valóság vagy, ha ébredek, mosolygó
szemed tükrében látom meg Önmagam.

Álmomban mézes kaláccsal vártál haza…
Anyám, ha késtem két percet,
féltő tekinteted ablakra vetetted,
hívó szavad hallottam, hová lettél, Kisfiam?

Álmomban valóság voltál nekem,
ez álom csak ábránd volt…
valóság az, elhagytál engem Anyám!
Hívó szavad álom volt… ébredésem mosolytalan.

Álmomban még hittem, megkeresel!
Minden nap vártalak…
Féltő tekintetem ablakra vetettem,
hívó szavam hallattam feléd!
Anyám, Anyám, hová lettél? Vár a Te kisfiad!

Írni jó

Írni jó. Néha sírni/nevetni volna jó.
Gondolat száll, szabad.
Nem rombol tollad…
Gyöngyfüzérre felfűzött történetek…
Benned rejlő fehér tintával írt sorok,
Téged rejtenek el (?) … Önmagad.
Megnézed tükrödben, látod azt,
mi nem álom belőle.
Néha sírni/nevetni volna jó…
Valósággá váló fehér tintával íródó sorok.
Szabad (?) Szabadság!
Ez vagy Te, Mi, Mindannyian!

Festőművész barátaimhoz!

Te is írsz, mikor ecsettel rajzolod a holdat.
Eget hasító hullócsillagot formázol.
Álmodban járhatsz e tájon -, hol Mindenség Urait látod.
Vásznad még fehér -, ám színes képet mutatva nagyságról -,
csillagok titkáról -, napfény napsugár mosolyáról.
Fested a művet – nem csak képzelet. Csodás Természet.
Tehetség a neved! Művészet!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások