1975-ben megnősültem. Székesfehérvárra költöztünk. Három gyermekünk született, két lány és egy fiú. Három unokám van, a nagyobbik lányom gyermekei. Székesfehérvár a harmadik kis hazám, hiszen itt születtek gyermekeim, és itt teremtettem boldog családot. Ma is itt alkotok csendben, félrevonultan, időm nagy részét a verseknek szentelve. Feleségem halála után 2010-ben kezdtem el írni.

Eddig három verseskötetem jelent meg, a negyedik előkészületben van. Tagja vagyok a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Budapesten működő Erzsébetvárosi Irodalmi Esték sorozat műhelyének, a Batsányi- Cserhát Művész Társaságnak. Csatlakoztam a Bodajki Irodalmi Alkotótáborhoz és a Szabolcsi Írótábor alkotóközösségéhez. Folyóiratokban, időszaki kiadványokban és az Arcok és énekek c. országos költői Antológiában jelentek meg verseim.
Könyveim:
 – Téli virág (2012. Accordia Kiadó)
 – Dinka Hanna – gyermekversek (2012. Accordia Kiadó)
 – Tán igazak álmaim (2013. Rím Könyvkiadó)
A késői “Téli virág”-ot feleségemnek, Dr. Szlány Juditnak ajánlom igaz szeretettel:

– a szerető feleségnek,
– a hű társnak,
– a kiváló anyának,
– a szelíd, mindig vidám nagymamának,
– az igaz barátnak,
– a bátor harcostársnak,
– egy remek fogorvosnak,
– egy sokat szenvedett igaz embernek, aki
2010. május 25-én csendben, gyönyörűen
elvirágzott ebből a világból.
Hiszem, hogy reményeid szeretetben teljesültek,
mert végig küzdöttél, és bízva bíztál!
Szerető férjed: Zoli

Első verseskötetem címadó verse:

TÉLI VIRÁG

Kettőezer-tíz szomorú karácsonyán,
Egyedül díszítem kicsike fenyőfám,
Gondolatban olyan messze tartózkodom,
Hogy a kicsi fámmal alig foglalkozom.

Bánat keseríti magányos szívemet,
Könny áztatja vörösre kisírt szememet,
Letenném szívesen, oly nehéz terhemet,
Megírom hát első, kósza kis versemet.

Így küldök az égbe Szívemnek virágot,
Magamnak is szebbé téve a világot.
Istentől kapott mag a lelkembe hullik,
Tavasztól eleddig szép virággá nyílik.

A bánatom öntözi, attól fejlődik,
Közben szívemben a szeretet vergődik,
Különös virág ez, fájdalmasan drága,
Édes kis hitvesem halála az ára.

Istenem, miért kellett Neki meghalni,
Ahhoz, hogy rímekben meg tudjak szólalni?
Így adál tollat a kezembe, Istenem,
Segítsél becsülni, őrizni szüntelen.

Nyíljék olyan széppé verseim virága,
Tündököljék benne országod világa,
Ami Neked kedves, folyton arról zengjen,
Szereteted legyen, mi szívemből csengjen.

Kérlek, hadd legyek hűséges tollforgatód,
Művészetem hirdesse szent gondolatod.
Te akarád azt, hogy téli virág légyen,
Túl a hetven éven, hagyd, még kicsit éljen.
(2011)

Második könyvem: Dinka Hanna c. gyermekversekből:

Dinka Hanna és a hangyák

Dinka Hanna, csíp a hangya,
Nem hallgatott tükcsökhangra,
Pedig szépen szól e nóta,
Tán, ha megértette volna.
Nagy hangyabolyt nyugton hagyja,
Nem fájna most kicsi karja,
De kis hangyák belebújtak,
Inge alá mérget fújtak.
Lángra lobbant puha bőre,
Kicsi karján felállt szőre,
Hátán pedig hideg futott,
Fájdalomból is sok jutott.
Kicsi Hanna kezdett sírni,
Nagy fájdalmat ki kell bírni,
Szemeimből gyöngyök hulltak,
Inge alá begurultak.
Fájdalmak könnyekből múltak,
Pici hangyák kivonultak,
Szedték lábuk’, ahogy érték,
Bocsánatot sírva kérték.
Dinka Hanna sokat tanult,
Hangyabolyba soha nem nyúlt,
Inkább hallgat tücsökzenét,
Könny sem lepi többé szemét.
(2012)

Tán igazak álmaim c. harmadik könyvemből:

EURÓPÁHOZ

Európa! Hol van hiteled,
Tán elvesztetted hitedet?
Miért bántod kis népemet?
Hisz’ annyi jót tett teveled!

Szent Istvánt adta teneked,
Ki visszahívta sereget,
Kitől sok néped rettegett,
Ezt mégis könnyen feleded.

Özönlött török és tatár,
Ellepett minket sok barbár,
Ömlött drága népünk vére,
Európában így lett béke.

Délben szól templom harangja,
Mindenütt hangját hallatja,
Emlékezünk viadalra,
Fényes, magyar diadalra.

Török, osztrák újra támad,
Drága földet sok vér áztat,
Szabadságért küzd a nemzet,
Mert rabságtól sokat szenved.

Trianonban ollód vágott,
Bosszú tetőfokra hágott,
Magyarságnak nagyon ártott,
A gazság égbe kiáltott!

Ötvenhatban újra vérzik,
Szenvedését úgy tetézik,
Segítséget csak ígérik,
Tettét végül elítélik.

Szívességet nektek tette,
Kommunizmust megsebezte,
Mely seb akkor még begyógyult,
Ám halálosnak bizonyult.

Vasfüggöny itt nem zárt többé,
Németország így lett eggyé,
Mit országa sosem feled,
Bántani, most mégis enged!

Európa, miért is hiszed,
Ha bántod dobogó szíved,
Nem fog megártani neked,
Hisz USA csak játszik veled.

Jobb lenne, ha összefognál,
Gyengébbeket felkarolnál,
Visszaadnád a jó tettet
Mit e nép már tett éretted.

Ne bántsd ily sokszor a magyart,
Nyújts inkább neki védőkart,
Kit a sorsa mindenkor mart,
Bár Szűzanyánk ölében tart.

Szomszédaim kérlek szépen,
Éljünk inkább békességben,
Ne gyűlöljetek bennünket,
Hagyjátok meg nemzetünket!

(2012)

2013. május 12.

Hozzászólások