Tom Cruise filmjében, a Feledésben egy érdekes feladatot teljesít, drónokat kell karbantartania. De valósággá válhat-e a filmbeli elképzelés? A válasz egyértelműen igen. A haditechnikai ipar már most is dollármilliárdokat költ a drónok kifejlesztésére, és igen, már vannak ilyen szerkezetek.

Persze ezek még kezdetlegesek, nem olyanok, mint a filmben, de véleményem szerint nem kell sok idő ahhoz, hogy gépi evolúciójuk elérje azt a szintet. Az USA, Kína, Oroszország is élen jár, de hamarosan más államok is bekapcsolódnak. Egy nap ezek a szerkezetek felváltják a katonákat a harctéren, és akkor gépek vívnak gépek ellen háborút. De az is meglehet, hogy gépek emberek ellen, mint ebben a filmben, vagy éppen a Terminátor vagy a Mátrix sötét antiutópiájában.


Felvetődhet a kérdés, hogy miért jó ez? Nos, a válasz gyorsan érkezik. A gép tökéletesebb, mint az ember. Nem fárad el, nincsenek igényei, morális elvei. Gond nélkül öl, ha kell. Ezen túlmenően a társadalom tiltakozása is jelentős, amint egy-egy háborúban hullanak a katonák. Gondoljunk csak Irakra vagy Afganisztánra. Az amerikai lakosság egyre nagyobb elégedetlenségének adott hangot, amint nőttek a veszteségek. Pedig azok messze elmaradtak a Vietnami háború adataitól. Az emberi élet értékes lett. Ha a gépet kilövik, senki sem siratja, sőt még esetleg meg is javítható, vagy újrahasznosítható. Másrészt a gépek könnyen eljuthatnak oda is, ahová az ember nem. Veszélyes, járhatatlan vagy sugárfertőzött területekre. A beépített szenzorok teljesebb képet adnak, mint egy emberi megfigyelő.


A tét igen nagy: amelyik államnak előbb lesz drónserege, az stratégiai előnybe kerül a többivel szemben, így éles a verseny ezen a téren. Minden jelentős katonai hatalom folytat kutatásokat. Gondoljunk csak bele, hogy az emberek játékszerek a gépek mellett. Az ember sebezhető és esendő, a gép erős és kitartó. A gépnek nincsenek pszichés reakciói. A katonákat, akik megjárták a háborút, gyakran érik poszttraumatikus behatások. A háború végeztével nehezen illeszkednek vissza a társadalomba, gyakran lesznek antiszociálisak, munkanélküliek, depressziósak. Sokuk nem bírja ezt a nyomást, és végül öngyilkosok lesznek.


A különböző drónok földön, vízen, levegőben igen hatékonyak lehetnek. Persze megvannak a veszélyeik is az ilyen fegyvereknek. A gépnek nincsenek morális gátlásai, egyszerű automata. Ha parancsot kap, mindenkit megöl. Ezt láthattuk már számtalan sci-fi adaptációban. Így természetesen nagy felelősség nyugszik azokon, akik a drónokat irányítják. A morális felelősség az övék, és nem a gépé.


Persze az is előfordulhat az idő előrehaladtával, hogy a taktikai irányítást mesterséges intelligenciák veszik át, amikor majd mindkét frontvonalon valamilyen gép áll egymással szemben. A gépek megvívják az emberek helyett a háborúkat. Ez jól hangzik, de mint mindennek, ennek is ára van. Meglehet, hogy egy napon nagy igyekezetünkben arra eszmélünk, hogy a gépek uralkodnak felettünk, s akkor megkezdődhet az emberiség szabadságharca a gépek uralmának megdöntésére. Sötét jövő ez. De nem kell, hogy így legyen.


A drónok legfőbb veszélye az, hogy ha kiiktatják az emberi tényezőt, akkor a háború egyszerű játékká válik, s félő, hogy mind gyakrabban nyúlnak hozzá, hiszen nincsenek emberi katonák, akik elesnének a harctéren. Ettől persze még jelentős lehet a kár a polgári létesítményekben és az emberéletekben. A drónok azonban célzottan is bevethetők, hogy kíméljék a polgári lakosságot, s csak katonai létesítmények, egységek ellen intézzenek csapást.


Nos, a jövő már jelen van, hogy egy filmbéli mondást idézzek. A drónok a nyakunkon vannak, a fejlesztő mérnökök tervezőasztalain, sőt a prototípusok képében itt kopogtatnak az ajtónkon. A gondolat nagyon csábító, a kérdés csupán az, hogy engedünk-e a kísértésnek.

-Garzó László-
2014. augusztus 6.

Hozzászólások