Egyre gyakoribb manapság, hogy álnéven publikálnak íróink. Többek között erről, és még sok más egyébről faggatom dr. Purgel Mihály kvantumkémikust, a többkötetes, tehetséges fiatal írót, költőt, aki Jáchim Legrup néven írja regényeit.

Jáchim Legrup / dr. Purgel Mihály

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mesélj a gyermekkorodról is!

34 és fél évvel ezelőtt születtem édesanyám Oszkár napra kapott díjaként. Sajnos, ő már nem élhette meg azt, miként is vágok bele komolyabban az írói, költői tevékenységbe, bár számára is írtam apró verseket, bár ismerte az írásaimat, valamint mindig biztatott. Gyerekként csendes voltam, szerettem elvonulni gondolataimmal a mindennapok elől, de ettől még teljesen normális gyerekkorom volt, annak minden jóságával. Imádtam a térképeket, állandóan rajzoltam és fürkésztem azokat. Az osztálytársaim szerették is, ha a csapatukban voltam kvízjátékok során, mivel földrajzban elég erős voltam. Imádtam és imádom a képregényeket, ez nagyban meghatározta a fantáziám alakulását. A kamaszkoromat viszont nehezebben éltem meg, nem akartam felnőni, de a gyermeki státuszt sem viseltem már könnyen. Végül a zene karolt fel, abban leltem meg a lelki örömöket. A zene iránti rajongást anyutól „örököltem”. Igaz, én később a keményebb műfajok iránt vonzódtam, s vonzódom máig is, azonban minden más igényes zenét és szép melódiát éppúgy meghallgatok. Szerettem énekelni, próbálkoztam is vele, de később nem erőltettem. Igaz, annak köszönhetően írtam meg első verseimet, illetve dalszövegeimet. Ezeket jelentettem meg Purgatórium kötetemben. Szeretem a szójátékokat, korábban azokról voltam ismert baráti köreimben.

Van olyan gyermekkori élményed, amely a logikus gondolkodásodra utal? Hiszen az az eredeti foglakozásodhoz és az írói pályádhoz is szükségeltetik. Kérlek, mesélj a kutatói tevékenységedről is!

Jó tanuló voltam, sokan pedáns tanulónak tartottak, s részben igaz is volt mindez. Ahogy említettem, el voltam magamban is, sok játékot kitaláltam, kis világokat alkottam magamnak. A középiskolában a tanulás területén specifikusabbá vált az érdeklődési köröm, hiszen a kéttannyelvű ginmázium ellenére leginkább a matematika és a kémia vonzott. Kémikussá válásom első lépcsőfoka az volt, amikor a kémia tanárnőm rám szólt, hogy vegyem fel a kémia fakultációt. Mindig is érdekelt a kémia, de nem a laboratóriumi munka, sokkal inkább a molekulák felépítése, a kötéselméletek, a reakciómechanizmusok, s lám manapság azzal is foglalkozom. Kvantumkémiai modellezéseket végzek a Debreceni Egyetemen. Szeretem, amit csinálok, mert kreativitást igénylő feladatokban nincs hiány. Szerencsésnek tartom magam, persze a szerencsét meg is kell becsülni.

Mikor kezdtél el verseket írni? Úgy tudom, azzal kezdődött az írói pályád nem is olyan régen. Olvastam egy pen-drive elkallódásáról is…

Nagyjából egyidőben születtek meg az első versek és az első regényrészletek. A költészet komolyabban csak egy esztendeje foglalkoztat, azóta írok verseket tudatosan, mégis szívből, őszintén. Valójában a regényírás vonz jobban, abban merülök el mélyebben, azt mívelem nagyobb átéléssel, az viszont jóval időigényesebb. Hullámként tör rám az írhatnék, nem erőltetem. Bő három évvel ezelőtt az elveszettnek hitt pendrive volt a kiváltója első könyvem megjelentetésének, akkor úgy éreztem, kiraboltak, elvesztettem valami fontosat, szellemiségem egy részét. Újra elővettem hát a gépemen is meglévő kéziratot, átgondoltam, befejeztem, átírtam részeket, kerestem a lehetőségeket, és végül kiadtam.

Hány könyved jelent meg eddig? Mindegyik regény, vagy verses kötetek is vannak köztük?

Nyomtatott könyvként csak az első regényem jelent meg, a többi csak elektronikus úton érhető el. Nemrég jelent meg a Vörös Skorpió Társaság folytatása, illetve a két részből álló, átdolgozott verzió, ami sokkal követhetőbb. Persze másként feszíti az izgalmi húrt, szinte olyan, mintha egy másik regényt olvasna az ember.

Eddig nyolc rövidebb verseskötetet jelentettem meg, illetve két ingyenesen elérhető válogatást. A második válogatás címe a kötetek kezdőbetűiből áll: K.I.P.U.F.O.G.Ó. A cím mókás, de a tartalom annál komolyabb. Emellett majdnem kész további két rövidebb kötet is. Úgy érzem, rövid idő alatt is sokat változtak a verseim. A kedvencem viszont az Entitás című kiadványom, ami az összes közt a leginkább filozofikus, líra és epika egyvelege. Nem szeretem a végletekig vontatott dolgokat, ezért általában viszonylag rövid versekkel, illetve kiadványokkal jelentkezem.

Hogyan jött az ötlet, hogy álnéven jelenjenek meg a regényeid?

A nyomtatott kiadványt még polgári néven adtam ki, majd az elmúlt évben jött az ötlet, hogy találjak valami fedőnevet. Ebben akadtak támogatóim is. A valós nevemet azonban nem akartam eldobni, így a gyerekként, illetve az édesapám által is használt gyerekkori név lett a nyertes, melyet visszafele olvasva kapjuk meg a valós nevemet.

Hogyan születtek az ötletek a regényeidhez? Milyen témák fogalmazódnak meg bennük?

Az első sorok, oldalak sok évvel ezelőtt születtek meg, ha jól emlékszem, még 2007 decemberében. Aztán két évvel később vettem elő, elolvastam, valamit írtam is hozzá, de hagytam, mert nem találtam elég érdekesnek, csak klisék jutottak az eszembe. 2011-ben az Ezel c. sorozat hatására kezdett el járni az agyam, hogy mi lenne, ha még több szereplő bevonásával egy összetett, sok szálon mozgó történetet hoznék össze, ami rövidebb fejezetekből, jelenetekből áll, ahol tömény a szöveg, illetve figyelmet igénylő az eseménysor. Ezt magamban csak mozaikírásnak neveztem el. Szerettem volna majd mindent belevenni, fájdalmat, krimit, bűnt és bűnhődést, gyötrelmet, szerelmet, s némi könnyedséget is. A karaktereken keresztül az emberi tulajdonságok széles palettáját mutatom be.

Mennyire vagy termékeny író, milyen gyakran jön az ihlet?

Tulajdonképpen termékeny vagyok, ha a ráfordított időt veszem figyelembe. Kivárok, hadd jöjjön az ihlet. S amikor megérkezik, ömlenek a szavak. Persze, utána alaposan át kell olvasni az elsőszülött szavakat, mert azok nyersek, esetenként túlontúl bonyolultak az újraolvasó énem számára. Meglehet, ez nem is baj. Sokszor tapasztaltam, hogy mások teljesen mást olvasnak ki a soraimból, így a változtatás bizonyos értelemben felesleges is lenne, de mégis szükséges a finomítás.

K. I. P. U. F. O. G. Ó.

Próbálkoztál már kiadót találni, vagy inkább magánkiadásban hozod forgalomba a könyveidet?

Sokat olvastam a kiadókról, és amikor három éve elhatároztam, hogy kiadom a regényem, akkor végül a magánkiadás mellett döntöttem. Nem akartam, hogy bárki is komolyabban beleszóljon a munkámba, illetve nem akartam kilincselni senkinél sem. A magánkiadás útja azonban rettenetesen rögös, valamint a járólapokat körülményes letenni, amennyiben ismertté is szeretne válni az ember. Egyelőre nem akarok ezen változtatni, de most az e-book mellett tettem le a voksom, aminek nyilvánvalóan anyagi okai voltak elsődlegesen. Legfőbb segítsem Szitás Tibor barátom, aki sok tanáccsal látott el, jó meglátásai vannak, egyben lektorom is. Ő vezetett be az elektronikus kiadás rejtelmeibe is, általa ismertem meg mostani terjesztőmet, a Book and Walk céget.

Hogyan kerültél a Gold Pen irodalmi csoportba? Látom, már nagy népszerűségre tettél szert, sokan olvassák írásaidat.

Egy rendkívül kedves barátom, Ugró Éva Anna közbenjárására kerültem a csoportba, aminek nagyon örültem. A népszerűség túlzó, de örömmel vettem tudomásul, hogy akadnak verseimet kedvelők a csoportban.

Lesz folytatása a regényednek? Hogyan képzeled el a jövődet? Vannak távlati céljaid, vágyaid? Jól megfér egymás mellett a munkád és az írás?

A Vörös Skorpió Társaság második része újfent hagy nyitott kérdéseket, de korántsem annyit, mint az első, így akár befejezettnek is tekinthetjük a történetet. Az idő(m) majd eldönti, lesz-e folytatás. Ötletem már van ezzel kapcsolatban. Több más elkezdett regény is van a talonban, van, amelyik már érlelődik egy ideje, de hagyom, hogy kibontakozzon, és akkor úgyis útnak indul a „toll”. Álmaim közt szerepel az, hogy egyszer filmként láthassam történeteimet, vagy képregényként, illetve szeretném viszontlátni a többi regényt is nyomtatott formában. Talán mégiscsak kellene egy kiadó… Megfér egymás mellett a munka és az írás, mert professzionális író tán sosem lennék szívem szerint, ráadásul kell a külső hatás, a „szürke” valóság keltette ihlet.

Hogyan töltöd a szabadidődet? Mi az a tevékenység, amely teljes kikapcsolódást jelent számodra?

Mai napig a zenehallgatás, illetve a sportműsorok követése a legnagyobb szenvedélyem.

Az újesztendő küszöbén mit kívánsz önmagadnak, kortársaidnak és kicsiny hazánk valamennyi polgárának?

Nyugalmat szeretnék. Belső és külső nyugalmat. Nem vagyok ideges típus, viszont sokszor elhamarkodottan fejtettem ki a véleményem dolgokról, ezen mindenképp változtatnom kell. Jobban meg kell fontolnom a dolgokat, jobban át kell látnom a miérteket, persze csak addig, amíg nem őrlöm fel a tudatom. Emellett jobban be kell osztanom az időmet. Azt üzenem mindenkinek, hogy ne maradjanak korlátok közt, merjenek kilépni a negatív közegből. A frusztráltság a legveszélyesebb kór manapság, s ha engedjük magunkat elnyeletni a köröttünk növekvő negatív hullámok által, akkor örökre elveszünk.

Adjunk eleget, de ne legyünk gyávák kimondani olykor a viszonzás vágyát. Csak akkor kerülhetünk egyensúlyba, akkor lelhetjük meg a belső békénket.

A szerkesztőségünk nevében nagyon boldog újesztendőt kívánok neked! Legyen benned hit, alázat és számtalan ihletett pillanat, és igyekezz azokat mind papírra vetni magad és az olvasók örömére!

Köszönöm szépen a lehetőséget, és én is kívánok mindenkinek minden jót, pozitív energiát és bizodalmat a jó erejében!

 

Jáchim Legrup / Dr. Purgel Mihály

Égő vágy

Mondd, a félelemben élve
Mit remélhetsz még!?
Mondd, mennyit érhetsz még,
Ha szenvedéssel telve élsz!?

Lásd, a bánatodnak
Nincs már kiútja rég
Lásd, a vágyaidtól
Csak elvakítva élsz

Ha az élet már
Csak a végtelenbe réved
Az égő vágy visszatér majd érted

Mondd, még mit remélsz
A messzeségbe nézve!?
S mondd, mennyit érsz
Majd akkor, ha rád tekint az ég!?

Ha az élet már
Csak a végtelenbe réved
Az égő vágy visszanéz majd félve

A végzet már
Eljött, s te félve kéred
Adjon még esélyt te-néked

Ha az órád lejár
Tested eltűnik a mélyben
Lentről már úgy fáj az ének

 

A múlt

Átmetszi a múltnak foga a torkod
Átrágva magát halad az úton
Agyadban, mint szürke foltok
Jelentkeznek a régi gondok

Tövisként hasítja a lelked
Oly módon juttatja a percet
Eszedbe

A múlt elhullt
Emlékek tárháza
Kiszáradt fának
Lehulló ága
A múlt feldúl
S nem hagy nyugodni

Kiszikkadt talajra, ha víz kerül
Úgy marja lelked még belül
Az újult erővel támadó emlék
Folyton előtör, újra visszatér
A múltad, a múltad

Felsebzi a múltnak karma a bőröd
Felszívódik, Ő maga az ördög
Szívedben, mint halálos rög
Bukkan fel, hiába könyörögsz

Sziklaként zúzza szét a tested
Ily módon juttatja a percet
Eszedbe

 

A csak neked mondott

Nem hallhatja más, annyira bizalmas
Neked szól szívemből
Kihalva fájdalmas
Túl sokszor ártalmas
Félsz ettől
Unalmas
Ahogy mentegeted magad
Semmi akarat!?
Megszeppenve tetteted
Ostoba harag
Kacsintva elejted
Mostohán elballag

Mondom vagy megkönyörülsz
Kimondod és elkülönülsz
Érzésed elzárod
Tőlem, mert elvárod
Igaz vagy, fojtón az
Miért e görcs!?
Torkomon tapadtan
Elbukok, itt a vég
A szó tán bennmarad
Megölelsz szemeddel
Erre várt a félszeg ész
Kiomlik boldogan

 

Dióbélés agymenés

Formára azonos
Belül van mindkettő
Na, mármost
Ami benned elrettentő
Dióbélként evendő

Ne hagyd, hogy az agy
Legyen az esendő
Csak a te vagy lesz nyerő
Felkent erő
Hol a harag nem harap
Rád se ránt
Távolból sem lesz visszhangzó
A harangszó
S el fogod adni a rád rakott
Kolompot
Mivel mint bolondot
Csaltak lépre
A hazugság mezejére
Minek vége
Ha használod a dióformát
Mi átformál

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások