Kedves László, most rajtad a sor, kérlek, mutatkozz be a magazin olvasóinak.

Budapesten születtem 1953. november 6-án. Apám kommunista katonatiszt volt, a HM-ben dolgozott magas beosztásban. Édesanyám 1956-ban részt vett a forradalomban. Letartóztatták, elítélték. Ez apám karrierjét azonnal kettétörte, leváltották és Pécsre helyezték.  Anyámtól azonnal elvált, a bíróság apámnak ítélt, vitt magával Pécsre. Ott szinte rögtön újra nősült, egy nagyszerű nevelőanya kezdett gondoskodni rólam, akit annyira megszerettem, hogy mindig édesanyaként gondoltam, és gondolok rá. Pécsett nőttem fel.

Milyen polgári végzettséged van, hol tanultál, mit dolgoztál, vagy még esetleg ma is dolgozol?

Irodalom-történelem szakos tanár szerettem volna lenni… de szóba se jöhetett nekem otthon továbbtanulás. Apám vissza akarta a HM kegyeit szerezni. Kitalálta, hogy ehhez hozzásegítheti, ha káderlapjára egy kommunista vasmunkás fiú gyereke felkerül. (Ez abban az időben valóban számított!) Ezért bevágott egy szakmunkásképzőbe, ahol gépszerelő-géplakatos lettem. Nem szerettem, lélektelenül végeztem. 2 év katonaság után megnősültem, külön költöztem apáméktól. Hivatásos rendőr lettem, lakást kaptam. Estin középiskolában, majd egymás után két BM tanintézetben végeztem a tanulmányaimat. Végigjártam a BM. szamárlétráját, alulról. A rendszerváltáskor leszereltem, és szolgálatvezetőként több biztonsági cégnél dolgoztam, majd szívinfarktus után nyugdíjas lettem. Most is az vagyok.

Mikor lettél az irodalom szerelmese?

Már 10 éves koromban szépirodalmat olvastam. Én nem kaptam gyerekkoromban játékokat, az ajándékok ruhák voltak, amiket egyébként is venni kellett volna. Hozzájuk csapva kaptam pici, papírborítós könyveket az –OLCSÓ KÖNYVTÁR- sorozatból, emlékszem, 2 Ft. volt darabja… Gorkij, Dosztojevszkij és társaik…Szenvedélyemmé vált az olvasás, 13 éves koromban már beiratkoztam ifjúsági szakra a Megyei könyvtárba. Ott olvastam és kölcsönöztem. Ekkor már írtam verseket.

Mi váltotta ki belőled az első versed megírását?

Általános iskolában jó tanárom volt. Versenyt rendezett, ahol a feladat versírás volt. Nagy fölénnyel nyertem, és versemet felolvasták az Iskolarádióban. Örültem, büszke voltam, jólesett a siker… Hát így kezdődött.

Hol, kitől tanultad a költői mesterség csínját-bínját, avagy önszorgalommal képezted, képzed magad?

A Könyvtár igazgatója, ahová jártam, a híres pécsi Kossuth-díjas költő, Csorba Győző volt. Bálványoztam a félkarú nagy költőt. Bátorságot gyűjtöttem és megmutattam neki a verseimet.
Nagyon meglepődtem, de boldog is lettem, mert azt mondta:

FIAM, SOKAT KELL MÉG TANULNOD, DE TE IGAZI, NAGY KÖLTŐ LEHETSZ! MEG TUDOD ÉRINTENI AZ EMBEREK LELKÉT…

Egész életemben fülembe csengtek, még most is, a MESTER szavai, …te igazi nagy költő lehetsz… Tanultam is egész életemben, és ma is, ritka az a nap, amikor én nem olvasok, nem tanulok. Felosztottam a világirodalmat nemzetekre, és több évig csak az adott nép költőit, íróit tanulmányoztam, és megtanultam. Ötven éve, tíz éves korom óta olvasok, tanulok irodalmat, így kompenzálta vágyó lelkem, hogy nem lehettem irodalomtanár. „Én egész népemet fogom…”

Hol jelentek meg idáig az írásaid?

Még nem voltam tizenöt éves sem, amikor a drága Csorba Győző ajánlásával két versem megjelent az IM-ben. Az Ifjúsági Magazin akkor országos, nagy sikerű újság volt. Ezt követően nem publikáltam verseket, csak újságcikkeket írtam, (ÚJHULLÁM HÍRÚJSÁG) feleségem 1999-ben bekövetkezett haláláig. De verseket végig írtam, magamnak… ezzel ellensúlyoztam az általam látott borzalmakat. Feleségemmel egy időben meghaltak a szüleim is, csaknem megbolondultam, az írás mentett meg. Internetezni kezdtem. Írtam, publikáltam, és számomra nagyon meglepően: RENDKIVÜL SIKERESEN. Felsorolnom lehetetlen, hány Netes újság azonnal közölte, és jelenleg is közli verseimet. Három E-kötetem van, sikeresek, nekem a legkedvesebb a SZERELEMTANGÓ. (2012) AZ ALÁBBI CÍMEN MEGTALÁLHATÓ A HÁROM E-KÖTET!

https://kortars.weboldala.net/laci_konyv/index.html

Nyomtatott kötetem nincs, bár rendszeresen kapok ajánlatokat, hogy X összeget fizessek, vállaljam az eladást, és már nyomják is! Elutasítom egyre őket. Én fizessek? A költő, aki szellemi termékét adja, melyért megdolgozott? Felháborító, hiszen nekem kellene pénzt kapnom!

A magyar könyvkiadásban jelenleg megjelenő verseskötetek 50 %-a közönséges fércmű, gagyi tákolmány. Rettenetes gyenge kötetek keletkeznek, mert pénzért minden szemetet kiadnak! Gyenge fűzfapoéták hada veri a mellét, nagy költőt játszva, mert kötete, kötetei vannak! Szánalmasak, de a pénzük a fontos a kiadóknak. Én nem fizetek! Nem! Hangsúlyozom, csak kb. 50%-a ilyen, a másik 50%-ra egy rossz szavam sincs.

Mikor léptél be a Cserhát Társaságba, és később miért hoztad létre a LAART társaságot, amely a te vezetésed alatt működik? Hiányérzet, kiteljesülés, segíteni akarás azoknak, akik nálad kevesebbet tudnak?

A CSERHÁTBA csaknem két éve, IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA miatt léptem be, akit nagyon szeretek, a legnagyobb élő magyar költőnőnek tartok. Soha nem szólítom meg címei seregével, nem dámázok, lovagozok, nekem Ő, I-K Éva, a nagy magyar költőnő. Éva és fia, BORNEMISZA ATTILA a CSERHÁT másik nagy vezéralakja szeretettel fogadott, és szabadon engedett publikálni. Néhány hónap múlva Éváék már megszerettek, és meglepetésemre mint költőt nagyon elismertek. 

Rövid idő múlva kineveztek a Batsányi-Cserhát egyik vezető költőjének. Még alig ült el örömöm, amikor a CSERHÁT Őszi Gáláján a legmagasabb díjak egyikével, az irodalmi ARANY NÍVÓDÍJJAL tün
tettek ki. Jelenleg is egyik vezető költőként szerepelek, publikálok a CSERHÁTBAN, Ihász-Kovács Éva, és Bornemisza Attila barátaimmal teljes egyetértésben, békében, szeretetben.

2012. január 29-én létrehoztam a LAART Társulatot, mely családias jellegű, és író-költő kiválóságok, valamint nagyszerű képző- és iparművészek seregét foglalja magába. Teljes jogú tagjaink lehetnek olyanok is, akik maguk nem alkotnak, de irodalom és művészetrajongók!  A LAART létrehozásával magamat akartam kipróbálni, mennyi képesség van bennem, alkalmas vagyok-e sok-sok kiváló ember élére állni! Bevallom, féltem az induláskor, de a felém áramló megbecsülés és szeretet megnyugtatott, és ez a szeretet ad erőt a mai napig is!

A LAARTban a legfontosabb, hogy nincs rivalizálás, melldöngetés, tiszteljük, becsüljük egymást, és FOLYAMATOSAN TANULUNK EGYMÁSTÓL! Háromszázötvenöt tagunk van. Természetesen bekerül néha közénk nem a LAART-ba illő személy is, de ha ez kiderül, akkor a tagság érdekében fellépek vele szemben és kizárom. A tagság szinte teljes egészében támogat, hiszen e nagyszerű, széplelkű emberek érzik, megértik, hogy jót akarok, és segítő szándék, valamint a szeretet vezérel. Büszke vagyok a LAART-ra, és annak tagságára, a barátaimra.

Hogyan látod manapság a magyar irodalom helyzetét, amióta ,,kiszabadult a szellem a palackból”?

Előnye és hátránya is van. Kezdeném a jóval, sajnos az a kevesebb. Jó az, hogy az irodalomban a rendszerváltással felszámolásra került a kommunista diktatúra, már nemcsak a vezérpárt által favorizált alkotók, és a nyalókák publikálhatnak, alkothatnak. Sok élő vagy néhai alkotó kiválóságunk felszabadult a mellőzés, a tiltások alól, pl. Wass Albert és a hatalmas Költőfejedelem Faludy György, valamint számos társuk. Az is jó, hogy a határon túli magyar irodalom is szót kapott, ezek mindenképpen pozitívumok. Persze, akad még sok más jó is.

A rossz sokkal több! Katasztrofálisan rossz a művészek valós értékének és tudásának a megfelelő elismerése. Nagy irodalmárok, képzőművészek szinte nyomorognak. Mindent a PÉNZ, A PÉNZ, A PÉNZ ural. Ha van pénze, annyi és olyan kötetet, köteteket jelentethet meg bárki, amit akar, nem számít, hogy sokszor csak egy ezredrangú tollnok vagy fűzfapoéta. Sajnos, kiváló alkotók nem tudnak érvényesülni anyagi helyzetük miatt. MAGYARORSZÁGON A PÉNZ URALKODIK A MŰVÉSZETEKBEN. Ha van pénz, bármit meg lehet venni! NAGYON ROSSZNAK TARTOM HAZÁNKBAN AZ IRODALOM HELYZETÉT!

Valamikor én is beleestem abba a hibába, hogy kimondtam, amit gondoltam a versekről. Van egy drága barátnőm, aki az orromra koppintott és azt mondta – etnográfus, muzeológus –, hogy igen is minden vers értékes, olyanok, mint a rózsa, van papírrózsa, műanyagból készült rózsa, és van, amelyik csodálatos színes és illatával elszédít minket. Rájöttem, hogy igaza van! Te hogyan látod ezt?

Egyrészt egyetértek ezzel. Természetesen a gyengébb költők is írhatnak, miért ne tehetnék? Hiszen lehet, hogy már csak az írás ad értelmet az ember életének! De gyenge fércművek ne árasszák el a könyvkiadást! Ne a pénz uralkodjon! Szánalmas, gagyi versek ne jelenhessenek meg kötetben! Azzal nem értek egyet, hogy nem kell kimondani, amit gondolunk a versekről! Számomra az őszinteség, a nyíltság mindennél előbbre való! Ha a kutyagumit befújjuk dezodorral, attól az még kutyagumi marad. Tehát, amit igaznak gondolunk, mondjuk meg!

Be tudnád-e számokkal határolni, hogy hány ember ír manapság hazánkban, és ezek közül szerinted hány embernek a neve marad fenn az utókor számára, hány embernek szerepel pl. az iskolai tankönyvben a verse ötven év múlva?

Az írás, akár vers, akár próza, emberek tömegének önkifejezés vagy menedék. Magyarországon százezernél többen írnak, ebben biztos vagyok, persze nem az irodalomból élnek! A verselgetők száma óriási! Hánynak a neve marad fenn ötven év múlva? Parányi részüknek, elenyésző kevésnek…

Véleményed szerint miért írnak ma az emberek: lelki megnyugvás, irodalmi babérokra vágyakozás, időtöltés, szórakozás, pénzszerzés az oka?

Az igazi költő-író azért ír, mert késztetést érez, meg kell nyílnia, felszínre kell hoznia a gondolatait, és azt a világ elé tárni. Sokan azért írnak, hogy a velük történt rossz dolgokat elviselhetővé tegyék, kompenzálják. A lelki megnyugvásért is sokan írnak. Megint mások szeretnének nyomot hagyni maguk után a világban…

Kedves Éva, köszönöm ennek a bemutatkozásnak a lehetőségét! Szerető üdvözletem küldöm neked és a magazin olvasóinak! Medve Herczeg, alias Herczeg László

Kedves László barátom, nagyon szépen köszönöm, hogy megoszthatom véleményedet a magazin olvasóival. Kívánok számodra nagyon jó egészséget és töretlen alkotókedvet. Szeretném, ha verseid vidámabbak lennének, de mit tehetünk, ha ott legbelül néha valami nagyon fájón muzsikál.

Herczeg László versei

AZ ÉN SZÍVVIRÁGOM

B.B. Nala költőnő Barátomnak!

A szeretetem különös virág
szívem dalára nyílnak szirmai
nem ismeri az egész világ
csak kiválasztott tudja hallani.
Először csak hárfa hangja szól
felel neki lágyan egy szitár
remegek mert hallom valahol
sírva társul egy spanyol gitár.
Egyre jönnek újabb hangszerek
a szeretet virága nyílni kész
de nem látják csak igaz emberek
nem érti más csupán költői ész.
A szeretetem dala száll feléd
a cinkos szél ragadta el vadul
Szívvirágom így jutott eléd
Csend támad ha lábadhoz lehull…

GYERE HOZZÁM!

Gyere hozzám sötét éjjel!
Mikor a hold sem világol
Csillagokat eltakarja,
Szemérmesen a ködfátyol.
Gyere hozzám sötét éjjel!
Vad viharban, hóesésben
Jégcsap könnyel pilláidon,
Felolvadni az ölelésben.Gyere hozzám sötét éjjel!
Betakarlak, szerelemmel
Ölelj úgy, hogy tépett szíved,
Együtt dobbanjon a szívemmel!
Gyere hozzám sötét éjjel!
Mikor sírni volna kedvem.
Simogasd meg bús arcomat,
Vigasztald meg árva lelkem.
Gyere hozzám sötét éjjel!
A kapuban foglak várni!
Jelez majd egy gyertya fénye,
Talán reám fogsz találni…

HA AKAROD…

Ha akarod, ma megtalálhatsz
Csak mondd ki halkan a nevem
Ha van tépett szívedben helyem
Eléd állok, és karodba zárhatsz
Ha akarod, ma megtalálhatsz

Ha akarod, ma megadom magam
Csak úgy ölelj, hogy szinte fájjon
Véres legyen csókod a számon
Míg nézed, szánakozva ősz hajam
Ha akarod, ma megadom magam

Ha akarod, gyöngyvirág lehetsz
Csillagomnak megírlak versben
Te ragyogsz, majd legfényesebben
Csak érezzem azt, hogy szeretsz
Ha akarod, gyöngyvirág lehetsz.

KI TILTHATJA MEG?
Szonett

Ki tilthatja meg a pajkos szélnek,
Hogy ne borzolja fáknak levelét,
Vagy a hurrikánnak szörnyű erejét
Melyről a fák rettegve beszélnek,

Vajon ki fékezhetné szelíddé meg?
Istentől ered e végtelen erő,
Vagy tudós képlettel levezethető
Istentől független életfilm pereg?

Ki tilthatja meg a napsugárnak
Reggel, ha vége az éjszakának,
Tündöklő dísze legyen az égnek?

Vajon ki fékezhetné szelíddé meg
A költő tollát, mikor már végleg
Kitárja lelkét, hogy szeressétek…

MI A BOLDOGSÁG?
Szonett

A boldogság kicsiny örömök sora
Apró gyöngyszemekből kaláris készül
Ha meg nem óvod, szétgurul mind végül
Aztán rádöbbensz sorsod mily mostoha.

A boldogság harmatcsepp egy virágon
Ki azt hiszi ő a szépségnek könnye
Mikor a napban felszárad örökre
Megremegek, mert többé sosem látom.

A boldogság egy gyermek nevetése
Ki ártatlanul tekint a kék égre
Romlatlan még, mint frissen sült kenyér.

A boldogság Kedvesem dalolása
Virággal kézben sietek hozzája
Piros az én rózsám, piros, mint a vér.

Nagy L. Éva

Hozzászólások