A 19. századi női sorsok, szerepek önmagukban is érdekesek, de még
izgalmasabbá teszi a témát Deák Ferenc kettős mérce szerint alkotott
véleménye. A söjtöri születésű politikus kedves, szeretetreméltó
személyiség volt, tisztelettudóan beszélt a környezetében élő nőkről,
ugyanakkor – valószínűleg fiatalkori csalódása miatt – a házasságról és
általában a nőkről, viselkedésükről, hűségükről gyakorta nyilatkozott
elítélően.

Deák Ferenc (1803-1876) életútja rendhagyó módon alakult. Édesanyja, Sibrik Erzsébet születésekor meghalt, a pár napos csecsemőt édesapja a zalatárnoki rokonokhoz adta dajkaságba. Édesapja halála után az 5 esztendős kisfiút a testvérei vették magukhoz. A testvéri szeretet végigkísérte Deák Ferenc életét, bátyja és nővérei nevelték, taníttatták, élete végéig egyengették a sorsát.

Deák Ferenc szülei. Édesanyja, Sibrik Erzsébet fia születésekor meghalt

Deák Ferenc soha nem nősült meg, élete utolsó éveiben – ugyancsak agglegény – bátyjával élt a család kehidai kúriájában. Ifjúkori szerelme – valószínűleg a dunántúli nemesi családból származó Inkey-lány – kikosarazta. A csalódás mélyen érintette, valószínűleg fiatalkori kudarca miatt alakította ki sajátos életfilozófiáját. Az anekdoták szerint a házasságról és a szerelemről vitriolosan, kétkedve, szinte elutasítóan beszélt. A házasságot problémaként, gondként jelenítette meg, a nők hűségéről, a szerelemben és a házasságban tanúsított magatartásáról pedig pejoratívan nyilatkozott.

Deák Ferenc 1840 körül (Benesch Pál festménye)

Azt is fontos azonban megemlíteni, hogy nőrokonairól, a hozzá közel álló nőkről mindig tisztelettel és szeretettel beszélt. A szülőfalujából származó Festetics Mária Deák Ferenc ajánlásával lett Erzsébet királyné udvarhölgye. A fiatalabb lányokkal – keresztlányával, Dőry Franciskával és gyámleányával, Vörösmarty Ilonával – atyai, nagyatyai módon viselkedett, tanácsokat, intelmeket írt számukra, amelyek nyomtatásban is megjelentek.

MTI

2013. október 13.

Hozzászólások